Mintegy tíz faja létezik a mustár nemzetségének, melyek közül a fehér vagy angol mustár a legjelentősebb. Egyéves növény, hazánkban a szántókon gyakran láthatjuk elvadulva.
Ha vetőmagmagnak termelünk mustárt, hektáronként 200 000 forint hasznot is hozhat. A repcéhez képest fele költségből tonnánként 170–180 000 forintos bevétel termelhető vele. Sűrűn vetve a növényt a gyomirtáson is sokat lehet spórolni, hektáronként 15–20 kg vetőmaggal egyenletes, sűrű állományt kaphatunk.
A magvait legjobb márciusban elvetni, ám a mostani, háromhetes csúszással érkező tavaszon még bízvást megpróbálkozhatunk vele. Annál is inkább, mert a fényen kívül semmi extraigénye nincs: a termőföldben nem válogat (még a sekély termőrétegű, köves talajon is megél), viszonylag jól tűri a szárazságot, csíranövényei a kisebb talaj menti fagyokat is átvészelik. A tápanyagigénye szerény, de frissen trágyázott földbe ne kerüljön, mert akkor nagy zöldtömeget fejleszt, magot viszont alig hoz.
A kertben ott kapjon helyet, ahol előző évben nem volt káposztaféle, mert a betegségei (esetenként a lisztharmat), még inkább pedig a rovarkártevői (földibolha, repcefénybogár) azzal azonosak. Magját sekélyen vessük a simára gereblyézett magágyba, a fél-egy centi mély barázdába szórva.
A sorokat egymástól 40 centi távolságra jelöljük ki. Kelés után, az első lomblevelek megjelenésekor ritkítsuk meg a sorokat: egymástól 5 centire hagyjunk egy-egy növényt. A továbbiakban rendszeresen gyomláljuk az állományt, és szükség szerint védekezzünk a rovarkártevők ellen.
A magok júliusra érnek be, de nem egyszerre, hanem folyamatosan, ami megnehezíti a betakarítást. Mivel – főleg nagy melegben és szárazságban – a (becő)termés hamar kinyílik és a mag kipereg, nem várhatunk addig, amíg mind szépen megérik, ezért legalább kétszer-háromszor szüreteljünk. A beérett becős hajtásokat metszőollóval vágjuk le, és szellős, száraz helyen szárítsuk meg alaposan. Megéri e türelemjáték, mert így akár megduplázhatjuk a mustármaghozamot.
Forrás: EU-Info, haszonagrar.hu
