A legnagyobb francia érdekképviseleti szerv, az FNSEA tejtermelői tagozatának éves Közgyűlésére ez évben április 4-5-én Dijonban került sor.

 

    Évente összesen kb. 627 millió tonna tejet állítanak elő világszerte (24% EU, 14% India, 13% Észak-Amerika, 4% Óceánia), amelyből 527 millió tonnát tesz ki a tehéntej aránya. A tejtermelés évente 1,3%-kal nő, leginkább Ázsiában és Dél-Amerikában. Ez a népesség növekvő számával magyarázható. A legnagyobb tejimportőrök közé sorolható Közép-Amerika, Ázsia dél-keleti területei, Közel-Kelet, valamint Afrika. Ezekbe az országokba a kereskedelmi forgalom aránya összességében véve évente kb. 3,7%-kal bővül, amely a tej esetében 12%-t jelent. Bár a tej ára jelenleg csökken, az ár a konjuktúrális ciklus alakulásától (piaci kereslet és a felvásárlásra kínált alapanyag mennyisége) függ.

 

    A tejtermelés alapját Franciaországban a családi gazdaságok jelentik, amelyek kb. 200.000 embernek nyújtanak megélhetést. Ezek nagy többségben a PAC 2. pilléres támogatásából részesülő elmaradott régiókban találhatók.

    Az állattenyésztés területén már létezik a "helyes gazdálkodás" kézikönyv, amellyel biztosítható a fogyasztók bizalmának megnyerése, illetve a francia termék más ország termékeitől való megkülönböztetése.

 

    Dijon Burgundiában a Cőte d'Or megyében található. A régióban a mezőgazdasági tevékenységek közül kiemelkedő szerepet tölt be a borászat, a szántóföldi növénytermesztés, ezen belül is elsősorban a búzatermesztés, a cukorrépa-, a zöldség-, a mustármag- és hagymatermesztés, valamint a sertés-, a kecsketenyésztés és a tejelőmarhatartás (1700 üzem). A termelésbe vont tejelőmarhák 32%-t a Montbéliarde, 31%-t a Prim'Holstein, 24% a Brune és 13%-t a Simmental Française teszi ki. E két utóbbi fajtának Burgundia a szülőhazája. A megyében évente 100 millió liter tejet termelnek és ennek értékesítéséről 6 termelői szövetkezet gondoskodik. Ebből is látható, hogy a megyében a tejtermelésnek kiemelkedő szerepe van nemcsak a munkahelyteremtés, de a területrendezés tekintetében is.

    A tej népszerűsítése érdekében a gazdák különféle tudományos és pedagógiai civil szervezetekkel fogtak össze. Rendszeresen szerveznek marketing rendezvényeket a nagy bevásárlóközpontokban, jelen vannak kiállításokon, vásárokon és a TV-csatornákon, illetve az írott sajtón keresztül is igyekeznek megnyilvánulni.

    Előzetes tanulmányok szerint az üzem (farm) típusú támogatás, illetve az ahhoz kapcsolódó keresztmegfelelőség bevezetésével Franciaországban tejtermelő pólusok fognak kialakulni, ami várhatóan Burgundiában a tejtermelés megszűnésének irányába hat majd. Természetesen a régió érdeke azt diktálja, hogy ezt elkerüljék, éppen ezért teljes mértékig elkötelezték magukat a kutatás-fejlesztés területén.

 

    A konferencián a francia Mezőgazdasági Minisztériumot Michel Cadot, a miniszteri kabinet igazgatója képviselte. Az igazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy az a környezet, amelyben a tejtermelőknek dolgozniuk kell, napról-napra változik. Ebben a változó környezetben szükség van a tejágazat érdekeinek mindennapos képviseletére, legyen az a WTO- vagy az uniós tárgyalások szintjén, valamint a modernizációra és a Minisztérium támogatására.

    Az igazgató megítélése szerint a Hong-Kong-i tárgyalásokon az exporttámogatások területén Mandelson kellőképpen képviselte az érdekeket, hiszen a támogatások teljes körű leépítésére csak 2014-ben kerül sor. A piacrajutás tekintetében a soványtejpor kezelésére a gazdaságpolitikának szabad mozgástere lesz, míg a tejzsír esetében piaci egyensúlyra kell törekedni. Ez utóbbi termék esetében Franciaország nem fogadja el a vámok csökkentését, a tejzsírt az érzékeny termékek közé fel kell venni. A földrajzi eredetmegjelölés ugyancsak lényeges a tejtermékek esetében. A francia miniszter a fenti érdekek érvényesítése végett német kollégájával közös álláspontot dolgoz ki.

    Az üzemi támogatásra való áttéréssel kapcsolatban kifejtette, hogy a kérelmek 93%-a már beadásra került a DDAF-hez. El kell érni, hogy az igénybe vehető támogatások teljes egészében kihasználásra kerüljenek.

    A 2007-2013-as időszakra Franciaország a FEADER program keretében 16%-kal kevesebb támogatáshoz jut, mint az azt megelőző időszakban. Minderre való tekintettel lényeges és elengedhetetlen az érdemi és valós célok meghatározása. Nemzeti szinten a legnagyobb figyelmet az elmaradott területek fejlesztésére, a természeti erőforrások megőrzésére, illetve a fiatal gazdálkodók letelepedésének segítésére fordítják majd. Az első két célkitűzés megvalósítására az uniós támogatásokat az első két gazdasági évben nemzeti támogatással is kiegészítik.

    Az elmúlt évi tejkrízisre válaszképpen 2006. januárjában a tejágazat szereplői olyan megállapodást írtak alá, amelyben elkötelezik magukat az ágazat modernizációja mellett. A feldolgozók kötelezettséget vállaltak arra, hogy a jövőben a tejfelvásárlásokra a nemzeti szinten meghatározott ajánlásoknak megfelelően kerül sor. A termelők és a feldolgozók között előtérbe kerülnek a szerződéses kapcsolatok.

    A francia tejtermék kibocsátás 2005-ben 10%-kal növekedett (közel 3 milliárd eurót tett ki) és így Franciaország újból a világ második legnagyobb tejtermék-exportőre lett. Franciaország a részarányokat tekintve több ipari terméket (vaj, tejpor) termel, mint pl. folyó tejet vagy joghurtot. Tehát szükségszerű az ágazatban a struktúraváltás. Ehhez Dominique Bussereau francia mezőgazdasági miniszter társfinanszírozás keretében az unió támogatását kérte, amelyet meg is kapott. A támogatással ösztönzik a befektetéseket a vaj, a tejpor és a folyótej előállítása területén.

    Mindezen túl az ágazat szereplői egy befektetési alapot is létrehoztak.

    A Mezőgazdasági Minisztérium is több szinten igyekszik támogatni az ágazatot, pl. az Orientációs Törvényen keresztül, amely megerősíti a szakmaközi szervezetek szerepét, illetve adókedvezményt ígér (összegben 48 millió euró), stb. Felállításra került az Állattenyésztési Hivatal is, amely az állattenyésztési politika meghatározására hivatott. Az állattartó épületek korszerűsítésére 2005-ben az ágazat mintegy 5000 szereplője kapott támogatást. Erre a programra ez évben a francia kormányzat 96 millió eurót fordít majd, amelyet a helyi közösségek további 91 millió euróval egészítenek ki.

 

    Kerekasztal megbeszélés formájában Erhardt Richarts, a német ZMP tanulmányi hivatal munkatársa elmondta, hogy 2006-ban amennyiben a vajexport 200.000 tonna alá esik, úgy az intervencióra felajánlott mennyiség várhatóan több lesz, mint 50.000 tonna. Míg Olaszország, Németország, Lengyelország a kvótáit várhatóan maradéktalanul ki fogja használni, ugyanez Magyarország esetében nem mondható el.

    A sajtfogyasztás elsősorban Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Nagy-Britanniában tovább nő. Ezzel egyidejűleg a kereslettel arányosan kapacitáshiány miatt az előállítás mértéke viszont nem.

    A tejágazat jövőjével kapcsolatban a szakértő úgy ítélte meg, hogy a megtermelt tejmennyiség és -export aránya az Unióban, mégha csak kis mértékben is, de növekedni fog. Ezzel ellentétben a tej világpiaci ára várhatóan csökkenni fog.

 

    Robert Bruzack, a Corman cég vezetőjének véleménye szerint az Unión belül a tejtermékek közül a sajt az, amely a legfőképpen meghatározza a tejpiac alakulását, hiszen az Unióban előállított tej 43%-t felszívja. Függetlenül attól a tendenciától miszerint a világban nő a tej és termékei iránti kereslet, ez sajnálatos módon az EU belső piaca esetében nem mondható el.

    A tejzsírfogyasztás, pl. vaj csökkenő tendenciát mutat a megváltozott fogyasztási szokások miatt. A fogyasztók ugyanis a zsírban szegényebb, egészségesebb tejtermékeket keresik. Szükség lenne arra, hogy a tejüzemek olyan promóciós kampányt indítsanak el, amellyel ezen termékek pozitív élettani hatásaira hívnák fel a figyelmet. Véget kell vetni a nagyüzemi vajgyártásnak, a termelést a fogyasztók igényeinek megfelelően kell alakítani, és sokoldalúvá kellene tenni.

    A változó feltételeknek csakis állandó alkalmazkodással lehet megfelelni, amelynek alapja az ágazat szereplőinek rendszeres konzultációja. A termelők és a feldolgozók közötti kapcsolatot a kvótánál rugalmasabb rendszernek kellene meghatároznia. Pl. olyan szerződéses termeltetésnek, mint amilyen az USA-ban működik.

 

    A rendezvényen elhangzott az is, hogy Franciaországnak a saját belső piacáról sem szabad elfelejtkeznie, hiszen a lakosság igényli a minőségi, egy adott területhez kapcsolódó, jó ízű terméket. El kell kerülni azt, hogy a globalízációs folyamatok tömegtermékek felhalmozott kibocsátását eredményezzék. Sajnálatos módón a regionális szintű versenyképességi pólusok kialakításába a tejágazat szereplőit nem vonták be.

 

    Jean-Michel Lemétayer az FNSEA elnöke két dologra hívta fel a konferencia résztvevőinek figyelmét. Egyrészt arra, hogy a gazdáknak már most el kell kezdeniük gondolkodni azon, miképp fognak boldogulni a 2013-t követő időszakban, másrészt arra, hogy 2013-ig semmiképp nem lehet módosítani az EU már korábban meghatározott költségvetését.

 

    Henri Brichart, az FNPL elnöke emlékeztetett arra, hogy a kereskedelem fokozott liberalizációjával az ágazat csak önmagára számíthat. Legnagyobb problémát mindig a tej alacsony és gyakorta változó ára jelenti. Az eladási ár legnagyobb része a feldolgozó büdzséjét növeli és a termelőhöz ennek csak a töredéke jut el. Fontos lenne az ár stabilitásának megteremtése.

    2013 után véleménye szerint a WTO rendelkezései alapján a tejzsír esetében a piaci egyensúly jelentős mértékű zavarával kell majd számolni, hiszen várhatóan nagy mennyiségben jutnak majd be az Unió piacára az alacsony árú tejzsír alapú termékek.

    A jövőt illetően törekedni kell a kínálat és a kutatás területén a lehető legnagyobb mértékű összefogásra. A korábban említett befektetési alapnak elképzelése szerint hosszú távon biztosítania kellene az ágazat konszolidációját.