Még érdekességek:
- A Camellia sinensis apró virágai az eredeti növényhez hasonlóan halvány rózsaszínű, fehér színűek, de kerti fajtái élénkebb rózsaszínű, látványosabb virágot kínálnak.
- Mivel a növény katechintartalma fordítottan arányos a rosttartalommal, a legfiatalabb hajtásokban van a legtöbb ebből a természetes összetevőből, csak a 2-4 leveles hajtásvégeket szedik és dolgozzák fel.
- A prémium teák főzéséhez csak a hajtáscsúcsot és a következő két levelet használják fel, ami a hagyományos kézi szedésnél döntő szempont.
- Nem az angolok, hanem a franciák voltak az elsők, akik a teába tejet kevertek, szigorúan praktikus okokból. A társadalomtörténeti feljegyzések szerint Marguerite de la Sablière, a híres meseíró, Jean de La Fontaine barátja és pártfogója találta ki, hogy először a hidegebb tejet öntsék fel, majd a forró teát, hogy megóvják az értékes porceláncsészéket a hőmérsékletkülönbségtől.
-
A feldolgozott teákat különböző összetevőkkel kombinálták, hogy szép színeket hozzanak létre, hogy megfeleljenek a fogyasztók és a forgalmazók elvárásainak (pl.: juhtrágyával főzött hamulevelek, bodzavirág, kurkuma, vasreszelék, sőt grafit)
A délutáni teát Angliában délután 5 órakor szolgálják fel.
A gyarmati Indiából származó fekete tea elárasztotta Nagy-Britanniát, és hamarosan a királyság nemzeti italává vált. Az angol étkezési szokások eredményeként a 19. században jött létre az 5 órai tea:
Az ötödik bedfordi hercegnő, Anna Russell úgy vélte, hogy az ebéd és a vacsora közötti idő túl hosszú (akkoriban az angolok csak este 8 és 9 óra között ültek le vacsorázni), ezért megkérte a kísérőit, hogy 17 órakor hozzanak neki teát, majd süteményt és szendvicseket. Az angol nemesség gyorsan átvette ezt az új normát.
A tea serkentő hatású volt, és egyben ürügyet szolgáltatott az evésre. Ez a szokás a mindennapi élet részévé vált, és a barátokat vagy üzleti partnereket arra kérték, hogy egy nagy csésze tea mellett, az 5 órai teánál beszéljék meg az ötleteiket. Ez a teázási rituálé sok zseniális ötletet és eredményt szült.
