Tövisaljgomba
Kora tavasszal találkozhatunk még a tövisaljgombával. Leginkább gyümölcsösökben, szilvafák, kökény- és galagonyabokrok közelében, kertben és bokros legelőkön lelhetünk rá. Áprilistól egészen május végéig nagyszámban nőnek, azonban sokszor ősszel is újra előbújik. Sokfelé ismerik, de nem nevezhetjük népszerűnek, leginkább a májusi pereszkével szokták együtt fogyasztani. A tövisaljgombánál figyelnünk kell, hogy május után már ne szedjük, mert mérges hasonmásai ilyenkor bújnak elő. Feltűnően hasonlít rá a nagy döggomba, a szürke döggomba, és a kerti susulyka. A tövisaljgombát tompán kúpos, fodros szélű, kajla kalapjáról ismerhetjük meg, ami változatos színekben fordulhat elő: fehéresszürke, szürkésbarna, zöldesszürke, sárgásbarna, de mindig szálas és fényes minta látszik rajta. Általában vékony tönkje és húsa van.
Erdőszéli csiperke
Az erdőszéli csiperke általában inkább májustól bújik elő a földből, de változékony időjárásunknak köszönhetően előfordulhat már a tavasz korábbi hónapjaiban is, ha csapadékosabb időben volt részünk. Lelőhelye a lomb- és fenyőerdők széle, de az akácoserdőinkben ez a leggyakrabban előforduló gombafajta. Jellegzetes ánizsszagú és megsárguló húsa van, illetve, ha nyomás éri, kívülről is besárgul a nyomott helyen. Fiatalon még tojás vagy gyűszű alakú, az öregebb gombák viszont már félgömb alakúak, ernyőszerűen kiterülő kalapja lesz, ami teljes kifejlődése végére simává válik. Színe legtöbb esetben fehér és krémszínű, öregebb korára esetleg bebarnulhat. Az erdőszéli csiperke is sok gombához hasonlít, leginkább a mérges fehér gyilkos galócával téveszthető össze.
Táplálkozásra csak olyan gombát gyűjtsünk, amit biztosan ismerünk! Gombászás előtt informálódjunk minél többet, a baj elkerülése végett. Ha ismeretlen gombát látunk, inkább ne szedjük le, hagyjuk ott, de ne tapossuk el, hiszen ő is az élővilág része. A legbiztosabb módja, hogy megóvjuk magunkat a mérgezéstől, ha gombászás után bevizsgáltatjuk a gombát egy szakemberrel!
