A csepegtető öntözés szerkezetei az 50-es évek, a műanyagok kifejlesztése és előállítása után terjedtek el tömegesen, annak ellenére, hogy Kornief már 1925-ben, Bordas 1931-ben leírta a módszert. (Forrás: Balogh J.-Gergely I. 1988) Magyarországon az 1986-ban Budapesten rendezett ICID Kerekasztal Konferencia nyitott utat a széles körű alkalmazásnak. A hajlékony műanyag csöveket könnyű volt perforálni és összekötni, szerelni. Nehézséget okozott azonban a kis átmérőjű furatok (0,1 mm) gyakori eltömődése, és a hosszú szárnyvezetékek mentén jelentkező, hidraulikai eredetű adagolási egyenetlenség (A1, A2 képek). A tapasztalható agronómiai előnyök jobb kihasználása érdekében megkezdődött a műszaki fejlesztés, részben a szűrési technológiák, részben a nyomásszabályozás irányában. Szinte azonnal kialakult egy öntözési ipar, amelynek megjelentek a tápoldatozó technikákat és a tökéletesen oldódó műtrágyákat előállító és a mindezekkel összhangban lévő automatizálási alkalmazásokat gyártó ágazatai.
A csepegtető rendszer felépítése lehetővé teszi a kis vízveszteséggel való vízszétosztást, a 90-95% feletti vízhasznosulás könnyen elérhető. Az alacsony kijuttatási veszteség elsősorban a kis nedvesített felülettel magyarázható és azzal, hogy a víz a légtéren át rövid utat tesz meg. Ugyancsak a viszonylag kis nedvesített felülettel függ össze az, hogy a területen kevesebb a gyomnövény, így csökken a felesleges evaporáció és tápanyagfogyasztás. A csepegtető rendszer általában egy vegetációs időszakra telepíthető, így a vízpótlás bármely időpontban indítható, lehetőség van az állandó öntözésre, az öntözés programozására. Magas szintű automatizálás lehetséges. Az öntözést nem korlátozzák lényegesen az időjárás egyébként figyelembe veendő paraméterei, elsősorban a szél és a levegőhőmérséklet, ill. a radiáció. Ugyancsak fontos szempont az, hogy lejtős területeken is biztosítható elfogadhatóan egyenletes vízadagolás. A csepegtető öntözés a gyökéren át történő növénytáplálás kiváló eszköze. A tápanyagok igényelt mennyiségének és koncentrációjának biztosítása egyszerű eszközökkel lehetséges a növény fejlődési állapotának és az időjárási körülményeknek figyelembevételével. Így van mód a termés beltartalmi értékének és mennyiségének együttes szabályozására. A tápanyag adagolása a nedves zónába történik, ahol a gyökerek sűrűsége a legnagyobb, így nincs kilúgzódás, amely tápanyagveszteséghez és a környezet szennyezéséhez vezethet.
A közölt ismeretek korábban az Öntözési Kutató Intézet Műszaki Kísérleti telepén, újabban a Mikroöntözési Kutató Szolgáltató Kft. megbízásaiban keletkeztek. A cikkünkben bemutatott tudományos anyag Cserhidy Attila és Patay István kutatók hosszú évek során elvégzett munkáiból készült kivonat, amely szerepel számos kiadványban, de most összefoglalva az NKFP4/030/2001 kutatási program keretében a TSF Mezőgazdasági Víz-és Környezetgazdálkodási Karának megbízásából a szerző témavezetésével megírt jelentésből idézünk.
A csepegtető elemek az öntözőberendezés vízadagoló elemei, amelyek igen változatos kialakításúak. A csepegtető elemek gyártásánál és kiválasztásánál alapvető cél a kibocsátás egyenletessége, azaz annak biztosítása, hogy a vízszétosztó vezetékhálózat bármely pontján elhelyezett csepegtetőtest a többivel jól megegyező vízáramot biztosítson az üzemi nyomástartományon belül. A csepegtetőtest konstrukciós minőségét a gyártási változékonyság együtthatója (Cv) határozza meg. A táblázatosan megadott csoportokra a különböző Cv-tartományú csepegtetőelemek minősítése a következő:
(Forrás: Cserhidy A. 2002)
A csővezetékek és a vízadagoló elemek különleges összeépítését mutatja a B1 és a B2 kép, amely az ún. izzadó tömlőket és az in-line csepegtető tömlőket igyekszik szemléltetni. Ez utóbbi elvi működése a C1 képen is követhető. A csepegtetőrendszer rendszerint gerinc (fő-) vezeték és elosztó- vagy szárnyvezeték segítségével hálózza be az öntözendő területet. A fővezeték különböző átmérőjű, vastagfalú polietilén (PE, KPE) vagy polipropilén (PP) alaktartó, csévélhető tömlő. A szárnyvezeték anyaga szintén PE, KPE vagy PP, a kialakítása attól függ, hogy milyen csepegtetőelemek csatlakoznak hozzá.
A rendelkezésre álló öntözővíz szennyezettsége szabja meg az alkalmazandó szűrőberendezést vagy szűrők kombinációját. A homokleválasztók elsősorban a fúrt kutakból származó víz durva tisztítására alkalmazhatók. A kőzetszűrők a tartályaikban nyomás alatt áramló vízből szűrik ki a lebegő részecskéket, így a szuszpendált szerves anyagot, algákat, az iszapfrakciót. A szitaszűrők a nyílásaiknál nagyobb részecskék kiszűrésére alkalmasak. A szűrőfelület finom hálószövet, amely készülhet műanyagból vagy rozsdamentes acélból. A lamellás szűrők vékony, felületükön finoman bordázott, műanyagból készült tárcsákból állnak. A szűrés finomsága a lamellákon kialakított bordák számától és magasságától függ.
A csepegtetőtestek kialakításánál alapvető szempont a megfelelő nagyságú nyomásveszteség biztosítása azért, hogy az 1-2 bar nyomáson érkező víz a testen való átáramlás közben energiáját elveszítse és így cseppekben, legfeljebb vékony sugárban lépjen ki a csepegtetőtestből. A csővezetékhez való kapcsolódás szerint a csepegtetőtestek egyik jellegzetes formája az on-line elrendezés, amelynek szerelése a D1 ábrán látható.
Egyes on-line és in-line típusú csepegtetőtestek nyomáskiegyenlített konstrukcióval készülnek. Egy rugalmas elem a testben a nyomás függvényében az átömlési keresztmetszetet szabályozza, így a vízadagolás kevésbé függ a nyomástól. Így hosszabb szárnyvezetékek építhetők ki, és változatos terepviszonyok között is elfogadható az adagolás egyenletessége. Egy nyomáskompenzált on-line csepegtetőtest látható a C2 ábrán.
A nyomáskompenzált testek egyes típusait leürülés mentes (ND=no-drain) kivitelben készítik. Ez azzal az előnnyel jár, hogy az öntözés indításakor a csővezeték teljes hosszában azonnal indul a vízadagolás, így a gyakori öntözés (naponta többszöri) nem befolyásolja az adagolás egyenletességét. Különösen a tápoldatozásnál, vegyszerkijuttatásnál előnyösek az ND típusú csepegtetőtestek. Ugyancsak előnyösek azok a csepegtetőtestek a fertigation/chemigation öntözési módszerekhez, amelyek szétszedhetők és tisztíthatók.
A mellékelt ábrasorozat további elemei közül a D2 kép és G2 baloldali képrész a csepegtetőknek a gyümölcsültetvényekben lehetséges elrendezését és szerelésére mutat példát. Az E1 kép a fóliaházakban elterjedt csepegtetőcső elhelyezést és az E2 kép a szántóföldi csepegtetést szemléltetik. Az F2 kép a rekreációs öntözések egy példájára az utak menti ágyások csepegtetéséről készült, és a G1 kép a beltéri dísznövények csepegtetési lehetőségeit mutatja be. A G2 kép jobboldali része a felszínalatti csepegtetéshez alkalmas csővezeték talajba húzását mutatja be.
A klímaváltozás Magyarországon egyre érezhetőbb hatásokkal jár. Az országban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett gyakrabban fordulnak elő extrém időjárási események, mint például hőhullámok, intenzív esőzések és hosszabb aszályos időszakok. Az elmúlt é...
Jó minőségű aszalványt csak ismert tulajdonságú és aszalható fajtákból lehet készíteni. Meg kell határozni, hogy mely alapanyagból, mekkora mennyiség, mennyi idő alatt aszalható eredményesen. Az aszalás előtt általában nem szabad mosni a gyümölcsöt, csak ...
Az MTI híroldalán találtuk a hírt a rekord árvízzel kapcsolatban. Ötvenegy éves árvízszint-rekord dőlt meg hétfőn a Dráván Őrtilosnál a Mura és a Dráva összefolyásánál - adta ki az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) a tájékoztatást.