A programgazdák a nagyobb cégektől összegyűjtött hulladékok feldolgoztatásával figyelemre méltó eredményeket értek el (például a csomagolási hulladékok tekintetében a 35%-os hasznosítási arányt), azonban működésük a folyamatos támogatástól függött, miközben a lakosságnál képződő hulladékok elkülönített gyűjtésére alig fordítottak figyelmet. Néhány városban kísérleti jelleggel (pl. Sopron, Székesfehérvár, Győr, Pécs) - többnyire PHARE támogatásból - próbálkoztak a hulladékok lakossági szelektív gyűjtésével. Érdemleges mennyiségekről, komolyabb mértékű hasznosításról azonban ezen a területen egyáltalán nem beszélhettünk.
A környezetvédelmi tárca akkor is tisztában volt azzal, hogy a települési hulladék kezelésének kötelező önkormányzati feladattá tétele nem elegendő. Egyértelmű volt, hogy - saját egészségünk védelme és az akkor már ismert uniós kötelezettségeink teljesítése érdekében -egy egészségesebb környezet megteremtéséért mielőbb el kell terjeszteni a szelektív gyűjtést is, együtt az ehhez kapcsolódó hasznosítási folyamatokkal, valamint ezzel párhuzamosan határozott lépéseket kell tenni a hulladékképződés megelőzése, azaz a képződő hulladékok mennyiségének a csökkentése érdekében is.
A következő 4 évben ennek érdekében központi költségvetési források felhasználásával mintegy 9 milliárd Ft-ot fordítottunk az önkormányzatok hulladékkezelési tevékenységének fejlesztésére, amelynek eredményeként a lakosság részére biztosított komposztáló eszközök és alkalmazási tájékoztatók révén 2004-ben már mintegy 80 ezer tonna bio-hulladék házikomposztálása valósult meg. A hasznosítási arányok növeléséhez 2005-től már az ország közel 500 településén mintegy 4000, a települések közterületein elhelyezett hulladékgyűjtő sziget és 74 hulladékgyűjtő udvar állt rendelkezésre, összesen mintegy 105 ezer tonna/év kapacitással. Összességében ma már közel 4,5 millió lakos számára adott a lehetőség az elkülönített gyűjtésben való részvételre (bár sok esetben ez még nem biztosítja a kívánatos mértékű infrastruktúrát; a gyűjtősziget 200-250 méteren belüli elérhetőségét). A közszolgáltatás részeként az elkülönítetten gyűjtött hulladék további feldolgozását jelenleg 12 átrakóállomás segíti, míg a bio-hulladék kezelését 22 komposztálótelepen végzik.
Jogszabályi intézkedések
A hulladékgazdálkodási törvényre alapozva - és nem utolsó sorban az uniós jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésével (ami valljuk be, igen nagy segítséget jelentett a korszerű hulladékgazdálkodás irányába történő elmozdulásunkhoz) - sorra születtek meg a lakossági szelektív gyűjtést és a hasznosítást elősegítő végrehajtási jogszabályok.
A gyártói felelősségre építő, a visszavételi és hasznosítási kötelezettséget előíró végrehajtási szabályok a csomagolási, a gépjármű-, a gyógyszer-, az elem-akkumulátor-, az e-hulladékok terén gyorsan fejlődő begyűjtési és hasznosítási rendszerek kialakulását eredményezték. A betétdíj szabályozás kidolgozása és a termékdíj-szabályozás átalakítása ezekkel összhangban gazdaságilag is ösztönözte a koordináló szervezetek létrejöttét és működését, de egyben az újra-használat terjedését is.
Mára kialakult egy olyan jogszabályi környezet, amely lehetővé teszi egy aránylag alacsony fajlagos költségekkel működő, fokozatosan terjeszkedő „gyűjtő-hasznosító" rendszer kialakulását, amely azt is biztosítja, hogy amit begyüjtenek, azt fel is fogják dolgozni. Ne legyenek illúzióink, a szelektív gyűjtés, a visszavétel, a hasznosításra történő előkészítés költségei beépülnek a termékek árába, ezért nem mindegy, hogy a közszolgáltatásokkal összehangolt, koordinált rendszerek alakulnak-e ki, vagy mindenki csak a saját kis rendszereit építgeti, nem törődve a már meglévő lehetőségekkel (esetleg csak befizeti a termékdíjat, amit a termék megvásárlójára hárít.).
A koordináló szervezetek mind stabilabb működésének eredményeként az elmúlt három évben mind többen választották a koordináló szervezetekhez való csatlakozást. A hasznosítási kötelezettségek, illetve a termékdíj-mentességi feltételek következtében a szervezetek egyre inkább „rákényszerülnek" arra, hogy mind több önkormányzatot kapcsoljanak be a rendszerükbe. Az önkormányzatok (közszolgáltatók) által szelektíven gyűjtött hulladékért a koordináló szervezetek a teljesítés érdekében fizetnek, többé-kevésbé kompenzálva a szelektív gyűjtésnek a hagyományoshoz viszonyított extra költségeit. Az önkormányzatok szelektív gyűjtést szolgáló fejlesztéseit az „állam" pályázati úton egyrészt az uniós támogatási forrásokból, másrészt a hazai költségvetési forrásokból (többek között a termékdíjból is) támogatja.
A gyakorlatilag az elmúlt három évben kiépült rendszerek tapasztalatai azt mutatják, hogy kisebb-nagyobb nehézségek mellett eredményesen működhetnek együtt a gyártók, a forgalmazók, a koordináló szervezetek, az önkormányzatok, és nem utolsó sorban a hasznosítók.
Csomagolási hulladék
Az eredményeket mutatja, hogy az ország 2005-ben teljesítette a Csatlakozási Szerződésben ez évre vállalt átmeneti mentességi feltételeket, azaz a csomagolási hulladék 50%-ának hasznosítását, ezen belül minden anyagfajtára a legalább 15%-os anyagában történő hasznosítást. 2005. végére az országban képződött 835 ezer tonnányi csomagolási hulladékból 393 ezer tonna (47,1%) anyagában és 29 ezer tonna energetikailag hasznosult (3,4%). A hasznosított 422 ezer tonna hulladékból 200 ezer származott a lakosságtól és az intézményektől (igaz, hogy ennek kb. csak a negyede került begyűjtésre a látványos, de kevésbé hatékony hulladékgyűjtő szigeteken). Mindebben jelentős szerepe volt az 5 koordináló szervezetnek, amelyek már a csomagolás mintegy 75%-ának előírt arányú (50-54%) hasznosításáért vállaltak felelősséget. Ebből a legnagyobb szervezetnek, az Ökopannon Kht-nek a része egymagában 530.000 tonna volt, amelyből csaknem 60% (317.000 tonna) csomagolási hulladék hasznosítását szervezte meg.
A 2005-ös hasznosítási követelmények teljesítésével sem ülhetünk hátratett kézzel, az új követelmények szerint 2012-ben már legkevesebb 60% hasznosításáról kell gondoskodnunk, és az összes csomagolási hulladék legalább 55%-át anyagában kell hasznosítani. Ezen belül a papírnál és az üvegnél 60%, a fémeknél 50%, a műanyagoknál 22,5%, a fánál 15% anyagában hasznosítást kell biztosítani. Ez alapvetően a lakossági szelektív gyűjtés további fokozását igényli, amelynek tárgyi feltételeit jórészt a jövőben is az EU-támogatások segítségével megvalósuló térségi projektek keretében kívánjuk fejleszteni.
Biológiailag lebomló szerves hulladékok
A lerakásról szóló EU irányelv előírja, hogy az 1995-ben képződött települési szerves hulladéknak 2006-ban csak 25%-át, 2009-ben legfeljebb 50%-át, 2016-ban pedig csak 35%-át lehet lerakni. Ez mennyiségi adatokban azt jelenti, hogy - a képződésre vonatkozó statisztikai előrejelzésekre alapozva - 2006-ban 685 ezer tonna, 2009-ben 1,4 millió tonna, 2016-ban már több mint 2 millió tonna szerves hulladék lerakóktól való eltérítéséről, azaz külön kezeléséről kell gondoskodni. A szerves hulladékba a bio-hulladékok (kerti, zöld hulladék, élelmiszer hulladék) mellett a papírhulladék is beletartozik, nagyjából 2/3-1/3 megoszlásban.
A 2006-os követelményt nagy valószínűséggel az eddigi hazai fejlesztési támogatások eredményeként teljesíteni tudjuk, mivel a 2004. végén meglévő bio-hulladék kezelő kapacitás már 200 ezer tonna hulladék komposztálását (ebből mintegy 80 ezer tonna házi-komposztálás) tette lehetővé, mintegy 20 ezer tonna biológiailag bontható szerves hulladék mechanikai¬biológiai előkezelése (MBH) történt meg, és a Fővárosi Hulladékhasznosító Műben elégetett hulladék biológiailag bontható szerves anyag tartalma mintegy 80 ezer tonna volt. A teljes papír-hulladék hasznosítás mértéke elérte a 430 ezer tonnát, amiből azonban csak 210 ezer tonna volt a lakosságtól és intézményektől begyűjtött mennyiség. (A papír hulladéknak közel fele csomagolási hulladék, ami így a csomagolási hulladék hasznosítási kötelezettség teljesítésébe is beleszámít).
Egyéb hulladékáramok
A lakosságtól begyűjtött, a gyártói felelősség, illetve visszavételi kötelezettség alá tartozó hulladékok (e-hulladék, elemek-akkumulátorok, gyógyszerek, személygépkocsi gumiabroncs), valamint a közszolgáltatók és más begyűjtő vállalkozások által összegyűjtött egyéb hasznosítható anyagok mennyisége mintegy 130 ezer tonnát tett ki.
E-hulladék
Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelv szerint a lakosságtól legalább 4 kg/fő/év e-hulladék elkülönített begyűjtését, és a begyűjtött hulladék -a berendezés kategóriájától függően - legalább 70-85%-hasznosítását kell hazánknak 2008-ban teljesítenie.
A vonatkozó hazai szabályozás 2005. augusztusától a gyártói felelősség körében előírja, hogy a gyártó, illetve a gyártók által szervezett koordináló szervezetek kötelesek a hulladékká vált elektromos berendezések visszavételét és a rendelet mellékletében meghatározott arányú hasznosítás megtörténtét biztosítani. A teljesítés érdekében 2005. folyamán öt koordináló szervezet alakult, amelyek közel ötszáz gyártó kötelezettségeinek együttes teljesítését szervezik. Szervezésükben már 2005-ben közel 12.000 tonna hulladék begyűjtése és feldolgozása valósult meg, amely a 2008-ban elérendő 40.000 tonna teljesítésére jó esélyt mutat.
Roncsautó
Az elhasználódott jármüvekről szóló 2000/53/EK irányelv a hulladékkezelő hálózatba bekerült hulladékká vált jármüvek újrahasználatára és hasznosítására együttesen 85 tömeg%-ot ír elő, melynek teljesítése 2006. január 1-től esedékes. 2015. január 1-től ez a teljesítési előírás 95%.
A területen végzett fejlesztések eredményeként a hulladékká vált jármüvek begyűjtő hálózata rendelkezésre áll, a bontók és feldolgozók 2005. január 1-től megkezdték működésüket. A hulladékká vált jármüvek forgalomból való végleges kivonása 2005. szeptemberétől csak abban az esetben megengedett, ha az bekerül a regisztrált hulladékkezelő hálózatba. Az így módosított szabályozás eredményeként közel 120 regisztrált bontóba 2006. első félévében 17623 db személygépkocsi került szétbontásra és a megfelelő hasznosításra továbbadásra, amely a forgalomból véglegesen kivont jármüvek (17676 db) 99,7%-a. A szintén a szabályozás hatálya alá tartozó kisteher-járművekből 704 db került véglegesen kivonásra és feldolgozásra.
Gumiabroncs
A lerakásról szóló irányelv előírása értelmében 2006. júliusát követően sem gumiabroncs, sem gumiapríték nem rakható le. Ez közvetetten a gumiabroncs-hulladék elkülönített gyűjtését és kezelését feltételezi.
A lerakási tilalmat az engedéllyel rendelkező lerakók üzemeltetői jellemzően betartják. A gumiabroncsok 1996. óta a termékdíjas szabályozás hatálya alá tartoznak, amelynek keretében a hulladék kezelésére 3 koordináló szervezet jött létre. E szervezetek szervezik a gumiabroncsok begyűjtését és feldolgozását. Az évente képződő mennyiség mintegy 45 ezer tonna, amiből 55-60% hasznosítása tekinthető megoldottnak. A begyűjtés a nagyfelhasználóktól (fuvarozó és közlekedési vállalkozások, mezőgazdasági nagyüzemek) 90% fölötti hatékonysággal működik, a lakossági begyűjtés azonban inkább esetleges, nem kellően szervezett. A feldolgozás szempontjából gyakran gondot okoz a gumiabroncs¬őrlemény piaci termékké alakítása, illetve az ilyen termékek értékesítése. Szükségesnek látszik a minél teljesebb körű begyűjtés érdekében a visszavételi kötelezettség gyártói felelősség körében történő bevezetése, valamint a gumihulladékból készülő termékek előállításának támogatása, illetve az energetikai - elsősorban cementgyári - hasznosítás bővítése.
Elem-akkumulátor
A termékdíj-szabályozás hatálya alá is tartozó akkumulátorok begyűjtése - évi 20-21 ezer tonna hulladék képződés mellett - évek óta 90% körüli hatékonysággal működik. Az ólomakkumulátorok begyűjtését és hasznosításra történő kivitelét 2 koordináló szervezet szervezi.
A hordozható elemek és akkumulátorok begyűjtésére 2005-ben jött létre a legnagyobb gyártókat képviselő koordináló szervezet, amely mára több mint 1500 gyűjtőpontot alakított ki üzletekben és közintézményekben. Az évente forgalomba hozott mennyiség 2500 tonna (amihez - a legális forgalmazók becslése szerint kb. 1000 tonna illegális forgalom is társul). Az idei év első felében 43 tonna hulladékot sikerült begyűjteni és megfelelő módon kezelni (A 2006-os kötelezettség 10%, a rövidesen kiadásra kerülő új EU-szabályozás szerint 2012-re el kell érni a 25%-ot.)
Gyógyszer
A lakossági gyógyszer-hulladékok begyűjtését a gyógyszertárakon keresztül 2005. decemberében kezdte meg a Recyclomed Kht., mint koordináló szervezet. Azóta a begyűjtőhálózat gyakorlatilag minden gyógyszertárra kiterjed. A begyűjtött mennyiségről még nem készültek el az első féléves összesítések, azonban az elmondható, hogy átlagosan havonta telnek meg a patikákba kihelyezett gyűjtőedények. A begyűjtött hulladékok veszélyes hulladék égetőben kerülnek biztonságosan ártalmatlanításra.
Forrás: Környezetgazdasági Főosztály
