Az 1950-es és 60-as években Magyarországon túlnyomórészt kötött tartásos istállók épültek különböző belső kialakítással. Az első időszakban, amikor a traktor még nem kapott szerepet az istállómunkák gépesítésében, az ún. középtrágyautas (falmenti jászlas és falmenti etetőutas istállók) építése volt jellemző. Később pedig a gépesítési igény fokozódása és az időközben létjogosultságot nyert mobil gépesítés (mobil üzemeltetés technológia) következtében megjelentek a traktoros takarmányozást lehetővé tevő középetetőutas, másként szólva az ún. traktoros áthajtó utas istállók. A szóban lévő időszak első felében mindkét istállótípus készült magtárpadlásos kivitelben is.
Az etológiai ismeretek, ill. a fajtaválaszték bővülésével párhuzamosan a kötött tartás túlhaladottá vált, s ezt a tartásformát ma már csak régi telepeken, ill. a kisüzemi termelést a meglévő istállókban újrakezdő néhány magánvállalkozónál találjuk meg. A mára jellemzővé vált kötetlen tartás fokozatosan alakult ki.
A fokozatosság a zárt istállók nyitásánál, majd azok kizárólagos pihenőhellyé változtatásában s ezzel egyidejűleg az épületeken kívüli kifutók és karámok építésében nyilvánult meg. Ugyanez a fokozatosság érvényesült az istállókból a karámokba kihelyezett jászlak feletti védőtetők elhagyásában is.
 |
Ezt a fokozatosságot láthatjuk az 1. ábrán is. Az istállót nyitottá tették, a tehenek nincsenek lekötve, de az istállóból még nem mehetnek ki. A szaggatott vonallal jelölt jászlak a korábbi a rekonstrukció előtti tartástechnológiát mutatják.
A rekonstrukció során elvégzett fontosabb változtatások:
Bontás:- jászlak,
- belső padozat, kivéve az új etetőtér padozatát, ahol az eredeti trágyacsatorna feltöltésre kerül,
- az egyik hosszanti fal;
Építés: - a kibontott tartópillérek mellé új, kívülről tölthető fedett jászol,
- pihenőboxok és a trágyafolyosó padozata,
- az istálló végfalaiban az ajtók áthelyezése.
 |
A 2. ábra szerinti megoldásnál (a keskenyebb épületből adódó kényszerhelyzetből következően is) a tehenek már kijárnak az épületből, de az épület zártsága megmaradt.
A rekonstrukció során elvégzett fontosabb változtatások:
Bontás:- jászlak,
- padozatok és mellékhelyiségek;
Építés: - fedett etetőtér jászollal,
- pihenőboxok és a trágyafolyosó padozata,
- nyílászárók áthelyezése.
 |
A 3. ábra szerinti megoldásnál viszont a kifutó felett már nincs tető, csak a jászol felett, a keresztboxos elrendezéssel lényegében nyitottá tették az istállót is.
A rekonstrukció során elvégzett fontosabb változtatások:
Bontás:- jászlak, padozatok és mellékhelyiségek,
- átjárók kiképzése az oldalfalakon;
Építés: - nyitott etetőtér fedett jászollal
- pihenőboxok és a trágyafolyosók padozata,
- az istálló végén lévő ajtóhelyek befalazása.
Ezek az ábrák jól szemléltetik azokat a főleg tartástechnológiai jellegű változásokat, amelyek az utóbbi 20-30 évben bekövetkeztek.
 |
Ezek az újabb tartástechnológiák természetesen új istállók, ill. telepek tervezésénél is előtérbe kerültek. A 4. ábrán egy négysoros, színszerű istállóban kialakított pihenőboxos, külső fedetlen jászlas tartástechnológiát alkalmazó, 800 tehénférőhelyes tehenészeti telep elrendezésének és tehénistállója keresztmetszetének vázlatait láthatjuk. A rekonstrukció itt is jelentős szerepet kapott, mivel a telephelyen meglévő épületeket is felhasználták.
Az újonnan létesített színszerű, csak három oldalról határolt, szigeteletlen, természetes szellőzésű istállók új korszakot jelentettek a hazai tehénistálló építésben, ill. az ehhez kapcsolódó tartástechnológiákban.
Véglegesen eldőlt az a korábbi vita, amely arról szólt, hogy az istállókat mennyire szabad kinyitni, ill. arról, hogy a nyitott istállón belül milyen körülményeket kell a tehenek részére biztosítani. Bebizonyosodott, hogy huzatmentes, száraz alommal borított, nyugodt pihenést biztosító, zavarmentes fekhelyek megléte esetén a színszerű istálló minden szempontból megfelelő megoldás.
Az ábrán látható istálló keresztmetszet a színszerű istállókban meghonosodott korszerű tartástechnológiák egyikét mutatja. Ez a pihenőboxos vagy egyedi pihenőteres megoldás. Jellemzője a belső korlátokkal kialakított istálló, amelyben az egyedi pihenőterek (boxok) és ezek megközelítő útjainak olyan a kialakítása, hogy az általában ugyancsak keményburkolat nélküli és padozattól kb. 20 cm-re kiemelt boxokat könnyen lehessen bealmozni, és a boxsorok között közlekedő utakról a trágyát naponta eltávolítani. A tehenek a mélyalmos tartáshoz képest fajlagosan kisebb alapterületű (4-6 m2/fh) istállóban korlátozottabban mozoghatnak, de egymás zavarásától védettebbek.
Az is megállapítható e vázlatokról, hogy a rendelkezésre álló jászolhossz nem teszi lehetővé, hogy minden tehén egyszerre tudjon enni. Az egy tehénre jutó jászolhossz ebben a tartástechnológiai megoldásban 45 cm, ami 50%-os jászol ellátottságnak felel meg. Bár az adott működő telep tejtermelési színvonala a hazai legjobbakkal vetekszik, ezt a 100% alatti jászol ellátottságot ma már nem tekinthetjük korszerűnek.
Fontos követelmény az ilyen telepek belső közlekedési rendszerének megfelelő kialakítása. A telepi mobil gépek (pl. takarmány, alom és trágya szállításakor), a tehenek (pl. fejőálláshoz és karámokhoz menve) és a telepi személyzet közlekedését kell úgy megtervezni, hogy az minél egyszerűbb és zavarmentes legyen.
A személyforgalom az ún. surranóközök (résnyílásuk 35-40 cm) kialakításával, ill. az elvégzendő feladatoknak megfelelő elhelyezésével egyszerűen megoldható.
A járművek és a szabadon mozgó tehenek közlekedési útjainak kereszteződéseiben olyan kapukat kell alkalmazni, amelyek üzembiztosak és kevés élőmunkát igényelnek. Háromféle megoldás ismeretes (a fejőállásokban alkalmazott távműködtetésű kapukon kívül). Ezek:
- kézi működtetésű mechanikus kapuk és sorompók
- elektromos kapuk,
- texasi ill. kanadai kapuk.
A 4. ábrán látható telepen elektromos kapuk vannak rendszeresítve a feltűnően sok kereszteződésben. E szempontból ez a telepközlekedési technológia nem tekinthető ideálisnak.
Forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 709-713. o
