A színszerű istállókban alkalmazott korszerű tartástechnológia másik változata a mélyalmos vagy csoportos pihenőteres megoldás (1. ábra).
Jellemzője a belső korlátok nélküli istálló, amelynek teknőszerűen kimélyített - keményburkolat nélküli - padozatára bőségesen almoznak (napi 6-8 kg/fh), és az összegyűlt trágyát csak hosszabb időszakonként (4-6 hónap) távolítják el. A tehenek a fajlagosan 6-7 m2/fh nagyságú istállón belül szabadon mozoghatnak, és kényelmes - télen meleg - fekhelyeken pihenhetnek, de egymás zavarásától nem védettek.
A jászlak nem kapcsolódnak közvetlenül az istállókhoz. Ebben a rendszerben az istálló kizárólag a tehenek pihenőhelyéül szolgál, míg az etetés, itatás karámokban történik.
Mélyalmos vagy csoportos pihenőteres tartástechnológia
A színszerű istállókban alkalmazott korszerű tartástechnológia másik változata a mélyalmos vagy csoportos pihenőteres megoldás (1. ábra).
Jellemzője a belső korlátok nélküli istálló, amelynek teknőszerűen kimélyített - keményburkolat nélküli - padozatára bőségesen almoznak (napi 6-8 kg/fh), és az összegyűlt trágyát csak hosszabb időszakonként (4-6 hónap) távolítják el. A tehenek a fajlagosan 6-7 m2/fh nagyságú istállón belül szabadon mozoghatnak, és kényelmes - télen meleg - fekhelyeken pihenhetnek, de egymás zavarásától nem védettek.
A jászlak nem kapcsolódnak közvetlenül az istállókhoz. Ebben a rendszerben az istálló kizárólag a tehenek pihenőhelyéül szolgál, míg az etetés, itatás karámokban történik.
A kötetlen tartás térhódításával párhuzamosan a karámok szerepe is megváltozott. A tehenek kötetlen elhelyezése nemcsak azt a célt szolgálja, hogy tetszésük szerint mozoghassanak, hanem azt is, hogy az istállóban almozott felületen állva vagy fekve, a karámban keményburkolatú felületen állva és esetleg takarmányt és vizet fogyasztva, vagy ugyancsak a karámban keményburkolat nélküli (földes) vagy speciális burkolatú felületen állva vagy fekve, esetleg vizet fogyasztva tartózkodjanak.
Ezeknek a követelményeknek a nagy felületű (min. 25 m2/tehén) karámok csak akkor tudnak megfelelni, ha használhatóságukat az időjárás nem befolyásolja. Erre a hazai telepeken kétféle megoldás alakult ki. Egyik az ún. lignitpernyével való terítés (burkolás), ami a jelentős szállítási költségek miatt csak a hőerőművek közelében kerülhet alkalmazásra (lignitpernye burkolat, alsó része szivacsossá (vízáteresztővé) keményedik, felső része pedig laza, ill. puha marad).
A másik pedig a pihenődombos megoldás. Ennek lényege, hogy a csapadékvíz lefolyik róla, nem tudja a talajt átáztatni, s így az állatok néhány órás kizárásuk után, annak villanykarámmal határolt felső részeit tovább használhatják.
Ha az adott telepen a terepviszonyok olyanok, hogy a karámot lejtős területre tudják helyezni, a pihenődomb kialakítására nincs szükség, s az értelemszerűen ugyanúgy használható, mint a pihenődombos karám.
E telep belső közlekedése - mivel egy-egy istálló és a hozzájuk tartozó karámok egy-egy körbejárható egységet képeznek - egyszerűbb az előzőnél. A tehenek és a járművek forgalma kevesebb helyen keresztezi egymást, s így a kézi működtetésű mechanikus kapuk nem kívánnak túl nagy élőmunka-ráfordítást.
A 1. ábrán látható elrendezési vázlat egyébként jól mutatja egy-egy nagyüzemi tehenészeti telep összetettségét (sokféle funkcióját) is. Ez az általánosan alkalmazott tartástechnológiai megoldás a kapcsolódó gépesítési megoldásokkal együtt részleteiben is kiforrottnak tekinthető.
Annak igazolására azonban, hogy a fejlődésben nincs megállás, a 2. ábrán bemutatunk egy olyan istálló- (és telepmegoldást), amely a tehenészeti telepeken alkalmazott tartástechnológiák újabb generációját jelentheti. Jellemzői:
- Az istállók nyitottságának további növelése azáltal, hogy a színszerű istálló végfalainak csak a fele épül meg, továbbá a színszerű épület olyan kialakítása, amely a természetes szellőzést hatékonyabbá teszi.
- Az istállóhoz kapcsoltan 100%-os, jászolt helyettesítő etetőasztal-ellátottság, amelynél az etetőasztal hosszabb, mint az istálló.
- Növekvő almos pihenőfelület, amelynél az istálló padozatát - kimélyítés nélkül - keményburkolattal és szegélygerendával látják el, és az azon összegyűlt trágyát 2-3 havonként távolítják el.
- Az istállóhoz tartozó - részben keményburkolatú - karám az épület mögé kerül úgy, hogy a takarmányasztal jobb oldalán a szomszédos istálló karámjában lévő teheneket is etetni lehet (ezáltal az etetőasztal-ellátottság tulajdonképpen 200%-os lett).
- Az ábrán látható istálló és karám elrendezése olyan telepi belső forgalmi rendszer kialakítását tette lehetővé, hogy a tehenek és a járművek közlekedési útvonalai nem keresztezik egymást. A takarmánykiosztó és a széttúrt takarmányt visszatoló (visszaseprő) gépek a takarmányasztal végénél meg tudnak fordulni. Az etetőútról a trágyát naponta kitoló traktor hátra és előremenetben, az almot beszállító, ill. 2-3 havonta a trágyát kitoló traktor pedig a 9 m széles almozott felületen megfordulva végzi a munkáját. Ez utóbbi gépek egy jól funkcionáló texasi kapun keresztül hajtva jutnak be és ki az istállóból. (Ezt a kapumegoldást (amelyet gyakran kanadai kapunak is neveznek) az jellemzi, hogy aknája kb. 1 m mélységű és fixen, legalább 15 cm-es résnyílásokkal beépített zártszelvényekkel van lefedve.)
- Célszerű e telep kapcsán kiemelni az alkalmazott üzemeltetés technológia azon jellemzőjét, hogy a fontosabb telepi munkaköröknél (pl. fejősök) szakítottak a hagyományos túl korai (4 h körüli) munkakezdéssel, és a reggel 6 h-kor kezdő három műszakos rendszert vezették be (naponta háromszor is fejnek).
A 3-6. ábrákon kisüzemi tehénistállók alaprajzai és metszetei láthatók. Közülük az első kettő Nyugat-Európában alkalmazott megoldásokból mutat jellemző változatokat, míg az utóbbi kettőn a legújabb hazai ajánlásokból láthatunk példákat.
A nagyüzemi istállókialakításokhoz képest szembetűnő ezeknél, hogy egy épületben kerülnek elhelyezésre mindazok a funkciók, amelyek a nagyüzemi telepek esetében különálló épületeket jelentenek. A nyugati és a hazai megoldások között továbbra is megmaradt az a különbség, hogy nálunk a tömegtakarmányok és az alomszalma még nem kapott akkora megbecsülést, hogy azokat fedett helyen - esetleg az istállón belül - tárolnák.
Az eltérő gazdasági adottságot és a hagyományokban is gyökerező eltérő felfogást jól mutatja a 3. ábra, ahol is az istálló alapterületének és térfogatának nagyobb részét a szóban lévő tárlóhelyek foglalják el.
A következő ábra már azt mutatja, hogy a kötetlen tartás térhódítása nemcsak a nagyüzemekben, hanem a kisüzemekben is megfigyelhető. Az ábra szerinti istállóban a takarmányozást ugyan stabil géppel - szállítócsigával - végzik, de a mobil gépesítést mind gyakrabban alkalmazzák a nyugati országok farmjain is, különösen a nagyobb, 80-100 tehén feletti létszámoknál.
A hazai kisüzemi tehénistállókat mutató ábrák (5. és 6.) közül az első egy zárt, kötött tartásos, jól gépesíthető tehénistállót mutat. Ezt a ma már hagyományosnak tekinthető istállót néhány évig még alkalmazni fogják a hazai kisüzemekben egyrészt a hagyománytisztelet miatt, másrészt pedig azért, mert sok kisgazdaságban még megmaradt a magyar tarka fajta, amelynek igényeit ez az istálló jól kielégíti.
A 6. ábrán lényegében már ugyanazt a tartástechnológiát láthatjuk, amelyet a nagyüzemi változatnál mutattunk be.
A faszerkezetű, színszerű istállóban elhelyezett kötetlen, növekvő almos tartás, traktoros takarmányozással és kitrágyázással, fejőállásban való fejéssel a legkorszerűbb megoldásokat képviseli.
(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 713-719. o.)
A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.
1. ábra. 600 tehénférőhelyes mélyalmos tartástechnológiájú, mobil gépesítésű tehenészeti telep elrendezésének és tehénistállója keresztmetszetének vázlatai (1. tehénistálló, 2. az előváró tehenek istállója, 3. ellető istálló, 4. elkülönítő istálló, 5. borjúkert, 6. borjúnevelő, 7. fejőház, 8. szociális épület, 9. aggregátor, 10. horizontál silók, 11. abraksilók, 12. állatrakodó, 13. pihenődombos karámok, 14. átmeneti trágyatárolók, vízgyűjtő árok, 15. terelőkorlát, 16. mechanikus kapu)
2. ábra. Színszerű épületben kialakított növekvő almos kötetlen tartástechnológiájú tehénistálló és karámrendszer alaprajzának és keresztmetszetének vázlatai (1. tehénistálló pihenőtere, 2. a tehénistálló etetőtere, 3. az etető út, 4. a karám keményburkolatú része, 5. a karám burkolat nélküli része, 6. a fejőházhoz vezető terelő korlátok, 7. a texasi kapu, 8. átmeneti trágyatárolók, 9. belső út)
3. ábra. Nyugat-Európában alkalmazott kisüzemi, kötött tartású tehénistállók egyik változatának keresztmetszete (1. istállótér, 2. takarmányasztal, 3. szilázs vagy szenázs torony, 4. szalmatároló, 5. futómacskás markoló, 6. csúszólap, 7. dobóventilátoros szecskavágó, 8. szalmaledobó csatorna)
4. ábra. Kisüzemi kötetlen tartású, növekvő almos, "összfunkciós" tehénistálló alaprajzának vázlata (1. szalmatároló, 2. tehénférőhelyek, 3. a korosabb növendékek férőhelyei, 4. a fiatalabb növendékek férőhelyei, 5. a tehenek kifutója és etetőtere, 6-7. a növendékek kifutói és etetőterei, 8. takarmányszállító csiga a jászlak felett, 9. temperált vizű itató, 10. szenázstorony, 11-12. borjúférőhelyek, 13. elővárakozó, 14. fejőállás, 15. tejkamra, 16. szociális helyiség, 17. sertésférőhelyek, 18. garázs, 19. a lakáshoz vezető folyosó, 20. fedett rakodó)
5. ábra. Zárt kötött tartású kisüzemi tehénistálló (1. tehénállások, 2. borjak, 3. 2-6 hónapos borjak, 4. üszők, 5. tejkezelő, 6. takarmányos, 7. gépház, 8. etetőasztal, 9. kezelőút)
6. ábra. 50 férőhelyes nyitott, mélyalmos kötetlen tartású kisüzemi tehénistálló (1. tehenek fekvőhelyei, 2. a szárazon állók fekvőhelyei, 3. az ellető, 4. az etetőtér, 5. jászol, 6. fejőállás, 7. tejkezelő, 8. aggregátor, 9. gépház, 10. gondozói szoba, 11. utóvárakozó)
A színszerű istállókban alkalmazott korszerű tartástechnológia másik változata a mélyalmos vagy csoportos pihenőteres megoldás (1. ábra).
Jellemzője a belső korlátok nélküli istálló, amelynek teknőszerűen kimélyített - keményburkolat nélküli - padozatára bőségesen almoznak (napi 6-8 kg/fh), és az összegyűlt trágyát csak hosszabb időszakonként (4-6 hónap) távolítják el. A tehenek a fajlagosan 6-7 m2/fh nagyságú istállón belül szabadon mozoghatnak, és kényelmes - télen meleg - fekhelyeken pihenhetnek, de egymás zavarásától nem védettek.
A jászlak nem kapcsolódnak közvetlenül az istállókhoz. Ebben a rendszerben az istálló kizárólag a tehenek pihenőhelyéül szolgál, míg az etetés, itatás karámokban történik.
A kötetlen tartás térhódításával párhuzamosan a karámok szerepe is megváltozott. A tehenek kötetlen elhelyezése nemcsak azt a célt szolgálja, hogy tetszésük szerint mozoghassanak, hanem azt is, hogy az istállóban almozott felületen állva vagy fekve, a karámban keményburkolatú felületen állva és esetleg takarmányt és vizet fogyasztva, vagy ugyancsak a karámban keményburkolat nélküli (földes) vagy speciális burkolatú felületen állva vagy fekve, esetleg vizet fogyasztva tartózkodjanak.
Ezeknek a követelményeknek a nagy felületű (min. 25 m2/tehén) karámok csak akkor tudnak megfelelni, ha használhatóságukat az időjárás nem befolyásolja. Erre a hazai telepeken kétféle megoldás alakult ki. Egyik az ún. lignitpernyével való terítés (burkolás), ami a jelentős szállítási költségek miatt csak a hőerőművek közelében kerülhet alkalmazásra (lignitpernye burkolat, alsó része szivacsossá (vízáteresztővé) keményedik, felső része pedig laza, ill. puha marad).
A másik pedig a pihenődombos megoldás. Ennek lényege, hogy a csapadékvíz lefolyik róla, nem tudja a talajt átáztatni, s így az állatok néhány órás kizárásuk után, annak villanykarámmal határolt felső részeit tovább használhatják.
Ha az adott telepen a terepviszonyok olyanok, hogy a karámot lejtős területre tudják helyezni, a pihenődomb kialakítására nincs szükség, s az értelemszerűen ugyanúgy használható, mint a pihenődombos karám.
E telep belső közlekedése - mivel egy-egy istálló és a hozzájuk tartozó karámok egy-egy körbejárható egységet képeznek - egyszerűbb az előzőnél. A tehenek és a járművek forgalma kevesebb helyen keresztezi egymást, s így a kézi működtetésű mechanikus kapuk nem kívánnak túl nagy élőmunka-ráfordítást.
A 1. ábrán látható elrendezési vázlat egyébként jól mutatja egy-egy nagyüzemi tehenészeti telep összetettségét (sokféle funkcióját) is. Ez az általánosan alkalmazott tartástechnológiai megoldás a kapcsolódó gépesítési megoldásokkal együtt részleteiben is kiforrottnak tekinthető.
Annak igazolására azonban, hogy a fejlődésben nincs megállás, a 2. ábrán bemutatunk egy olyan istálló- (és telepmegoldást), amely a tehenészeti telepeken alkalmazott tartástechnológiák újabb generációját jelentheti. Jellemzői:
- Az istállók nyitottságának további növelése azáltal, hogy a színszerű istálló végfalainak csak a fele épül meg, továbbá a színszerű épület olyan kialakítása, amely a természetes szellőzést hatékonyabbá teszi.
- Az istállóhoz kapcsoltan 100%-os, jászolt helyettesítő etetőasztal-ellátottság, amelynél az etetőasztal hosszabb, mint az istálló.
- Növekvő almos pihenőfelület, amelynél az istálló padozatát - kimélyítés nélkül - keményburkolattal és szegélygerendával látják el, és az azon összegyűlt trágyát 2-3 havonként távolítják el.
- Az istállóhoz tartozó - részben keményburkolatú - karám az épület mögé kerül úgy, hogy a takarmányasztal jobb oldalán a szomszédos istálló karámjában lévő teheneket is etetni lehet (ezáltal az etetőasztal-ellátottság tulajdonképpen 200%-os lett).
- Az ábrán látható istálló és karám elrendezése olyan telepi belső forgalmi rendszer kialakítását tette lehetővé, hogy a tehenek és a járművek közlekedési útvonalai nem keresztezik egymást. A takarmánykiosztó és a széttúrt takarmányt visszatoló (visszaseprő) gépek a takarmányasztal végénél meg tudnak fordulni. Az etetőútról a trágyát naponta kitoló traktor hátra és előremenetben, az almot beszállító, ill. 2-3 havonta a trágyát kitoló traktor pedig a 9 m széles almozott felületen megfordulva végzi a munkáját. Ez utóbbi gépek egy jól funkcionáló texasi kapun keresztül hajtva jutnak be és ki az istállóból. (Ezt a kapumegoldást (amelyet gyakran kanadai kapunak is neveznek) az jellemzi, hogy aknája kb. 1 m mélységű és fixen, legalább 15 cm-es résnyílásokkal beépített zártszelvényekkel van lefedve.)
- Célszerű e telep kapcsán kiemelni az alkalmazott üzemeltetés technológia azon jellemzőjét, hogy a fontosabb telepi munkaköröknél (pl. fejősök) szakítottak a hagyományos túl korai (4 h körüli) munkakezdéssel, és a reggel 6 h-kor kezdő három műszakos rendszert vezették be (naponta háromszor is fejnek).
A 3-6. ábrákon kisüzemi tehénistállók alaprajzai és metszetei láthatók. Közülük az első kettő Nyugat-Európában alkalmazott megoldásokból mutat jellemző változatokat, míg az utóbbi kettőn a legújabb hazai ajánlásokból láthatunk példákat.
A nagyüzemi istállókialakításokhoz képest szembetűnő ezeknél, hogy egy épületben kerülnek elhelyezésre mindazok a funkciók, amelyek a nagyüzemi telepek esetében különálló épületeket jelentenek. A nyugati és a hazai megoldások között továbbra is megmaradt az a különbség, hogy nálunk a tömegtakarmányok és az alomszalma még nem kapott akkora megbecsülést, hogy azokat fedett helyen - esetleg az istállón belül - tárolnák.
Az eltérő gazdasági adottságot és a hagyományokban is gyökerező eltérő felfogást jól mutatja a 3. ábra, ahol is az istálló alapterületének és térfogatának nagyobb részét a szóban lévő tárlóhelyek foglalják el.
A következő ábra már azt mutatja, hogy a kötetlen tartás térhódítása nemcsak a nagyüzemekben, hanem a kisüzemekben is megfigyelhető. Az ábra szerinti istállóban a takarmányozást ugyan stabil géppel - szállítócsigával - végzik, de a mobil gépesítést mind gyakrabban alkalmazzák a nyugati országok farmjain is, különösen a nagyobb, 80-100 tehén feletti létszámoknál.
A hazai kisüzemi tehénistállókat mutató ábrák (5. és 6.) közül az első egy zárt, kötött tartásos, jól gépesíthető tehénistállót mutat. Ezt a ma már hagyományosnak tekinthető istállót néhány évig még alkalmazni fogják a hazai kisüzemekben egyrészt a hagyománytisztelet miatt, másrészt pedig azért, mert sok kisgazdaságban még megmaradt a magyar tarka fajta, amelynek igényeit ez az istálló jól kielégíti.
A 6. ábrán lényegében már ugyanazt a tartástechnológiát láthatjuk, amelyet a nagyüzemi változatnál mutattunk be.
A faszerkezetű, színszerű istállóban elhelyezett kötetlen, növekvő almos tartás, traktoros takarmányozással és kitrágyázással, fejőállásban való fejéssel a legkorszerűbb megoldásokat képviseli.
(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 713-719. o.)
A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.
1. ábra. 600 tehénférőhelyes mélyalmos tartástechnológiájú, mobil gépesítésű tehenészeti telep elrendezésének és tehénistállója keresztmetszetének vázlatai (1. tehénistálló, 2. az előváró tehenek istállója, 3. ellető istálló, 4. elkülönítő istálló, 5. borjúkert, 6. borjúnevelő, 7. fejőház, 8. szociális épület, 9. aggregátor, 10. horizontál silók, 11. abraksilók, 12. állatrakodó, 13. pihenődombos karámok, 14. átmeneti trágyatárolók, vízgyűjtő árok, 15. terelőkorlát, 16. mechanikus kapu)
2. ábra. Színszerű épületben kialakított növekvő almos kötetlen tartástechnológiájú tehénistálló és karámrendszer alaprajzának és keresztmetszetének vázlatai (1. tehénistálló pihenőtere, 2. a tehénistálló etetőtere, 3. az etető út, 4. a karám keményburkolatú része, 5. a karám burkolat nélküli része, 6. a fejőházhoz vezető terelő korlátok, 7. a texasi kapu, 8. átmeneti trágyatárolók, 9. belső út)
3. ábra. Nyugat-Európában alkalmazott kisüzemi, kötött tartású tehénistállók egyik változatának keresztmetszete (1. istállótér, 2. takarmányasztal, 3. szilázs vagy szenázs torony, 4. szalmatároló, 5. futómacskás markoló, 6. csúszólap, 7. dobóventilátoros szecskavágó, 8. szalmaledobó csatorna)
4. ábra. Kisüzemi kötetlen tartású, növekvő almos, "összfunkciós" tehénistálló alaprajzának vázlata (1. szalmatároló, 2. tehénférőhelyek, 3. a korosabb növendékek férőhelyei, 4. a fiatalabb növendékek férőhelyei, 5. a tehenek kifutója és etetőtere, 6-7. a növendékek kifutói és etetőterei, 8. takarmányszállító csiga a jászlak felett, 9. temperált vizű itató, 10. szenázstorony, 11-12. borjúférőhelyek, 13. elővárakozó, 14. fejőállás, 15. tejkamra, 16. szociális helyiség, 17. sertésférőhelyek, 18. garázs, 19. a lakáshoz vezető folyosó, 20. fedett rakodó)
5. ábra. Zárt kötött tartású kisüzemi tehénistálló (1. tehénállások, 2. borjak, 3. 2-6 hónapos borjak, 4. üszők, 5. tejkezelő, 6. takarmányos, 7. gépház, 8. etetőasztal, 9. kezelőút)
6. ábra. 50 férőhelyes nyitott, mélyalmos kötetlen tartású kisüzemi tehénistálló (1. tehenek fekvőhelyei, 2. a szárazon állók fekvőhelyei, 3. az ellető, 4. az etetőtér, 5. jászol, 6. fejőállás, 7. tejkezelő, 8. aggregátor, 9. gépház, 10. gondozói szoba, 11. utóvárakozó)
Forrás: Agrárágazat
