Szarvasmarha-istállók és telepek (II.)

A színszerű istállókban alkalmazott korszerű tartástechnológia másik változata a mélyalmos vagy csoportos pihenőteres megoldás (1. ábra). Jellemzője a belső korlátok nélküli istálló, amelynek teknőszerűen kimélyített - keményburkolat nélküli - padozatára bőségesen almoznak (napi 6-8 kg/fh), és az összegyűlt trágyát csak hosszabb időszakonként (4-6 hónap) távolítják el. A tehenek a fajlagosan 6-7 m2/fh nagyságú istállón belül szabadon mozoghatnak, és kényelmes - télen meleg - fekhelyeken pihenhetnek, de egymás zavarásától nem védettek. A jászlak nem kapcsolódnak közvetlenül az istállókhoz. Ebben a rendszerben az istálló kizárólag a tehenek pihenőhelyéül szolgál, míg az etetés, itatás karámokban történik.
Mélyalmos vagy csoportos pihenőteres tartástechnológia
A színszerű istállókban alkalmazott korszerű tartástechnológia másik változata a mélyalmos vagy csoportos pihenőteres megoldás (1. ábra).
Jellemzője a belső korlátok nélküli istálló, amelynek teknőszerűen kimélyített - keményburkolat nélküli - padozatára bőségesen almoznak (napi 6-8 kg/fh), és az összegyűlt trágyát csak hosszabb időszakonként (4-6 hónap) távolítják el. A tehenek a fajlagosan 6-7 m2/fh nagyságú istállón belül szabadon mozoghatnak, és kényelmes - télen meleg - fekhelyeken pihenhetnek, de egymás zavarásától nem védettek.
A jászlak nem kapcsolódnak közvetlenül az istállókhoz. Ebben a rendszerben az istálló kizárólag a tehenek pihenőhelyéül szolgál, míg az etetés, itatás karámokban történik.
A kötetlen tartás térhódításával párhuzamosan a karámok szerepe is megváltozott. A tehenek kötetlen elhelyezése nemcsak azt a célt szolgálja, hogy tetszésük szerint mozoghassanak, hanem azt is, hogy az istállóban almozott felületen állva vagy fekve, a karámban keményburkolatú felületen állva és esetleg takarmányt és vizet fogyasztva, vagy ugyancsak a karámban keményburkolat nélküli (földes) vagy speciális burkolatú felületen állva vagy fekve, esetleg vizet fogyasztva tartózkodjanak.
Ezeknek a követelményeknek a nagy felületű (min. 25 m2/tehén) karámok csak akkor tudnak megfelelni, ha használhatóságukat az időjárás nem befolyásolja. Erre a hazai telepeken kétféle megoldás alakult ki. Egyik az ún. lignitpernyével való terítés (burkolás), ami a jelentős szállítási költségek miatt csak a hőerőművek közelében kerülhet alkalmazásra (lignitpernye burkolat, alsó része szivacsossá (vízáteresztővé) keményedik, felső része pedig laza, ill. puha marad).
A másik pedig a pihenődombos megoldás. Ennek lényege, hogy a csapadékvíz lefolyik róla, nem tudja a talajt átáztatni, s így az állatok néhány órás kizárásuk után, annak villanykarámmal határolt felső részeit tovább használhatják.
Ha az adott telepen a terepviszonyok olyanok, hogy a karámot lejtős területre tudják helyezni, a pihenődomb kialakítására nincs szükség, s az értelemszerűen ugyanúgy használható, mint a pihenődombos karám.
E telep belső közlekedése - mivel egy-egy istálló és a hozzájuk tartozó karámok egy-egy körbejárható egységet képeznek - egyszerűbb az előzőnél. A tehenek és a járművek forgalma kevesebb helyen keresztezi egymást, s így a kézi működtetésű mechanikus kapuk nem kívánnak túl nagy élőmunka-ráfordítást.
A 1. ábrán látható elrendezési vázlat egyébként jól mutatja egy-egy nagyüzemi tehenészeti telep összetettségét (sokféle funkcióját) is. Ez az általánosan alkalmazott tartástechnológiai megoldás a kapcsolódó gépesítési megoldásokkal együtt részleteiben is kiforrottnak tekinthető.
Annak igazolására azonban, hogy a fejlődésben nincs megállás, a 2. ábrán bemutatunk egy olyan istálló- (és telepmegoldást), amely a tehenészeti telepeken alkalmazott tartástechnológiák újabb generációját jelentheti. Jellemzői:
- Az istállók nyitottságának további növelése azáltal, hogy a színszerű istálló végfalainak csak a fele épül meg, továbbá a színszerű épület olyan kialakítása, amely a természetes szellőzést hatékonyabbá teszi.
- Az istállóhoz kapcsoltan 100%-os, jászolt helyettesítő etetőasztal-ellátottság, amelynél az etetőasztal hosszabb, mint az istálló.
- Növekvő almos pihenőfelület, amelynél az istálló padozatát - kimélyítés nélkül - keményburkolattal és szegélygerendával látják el, és az azon összegyűlt trágyát 2-3 havonként távolítják el.
- Az istállóhoz tartozó - részben keményburkolatú - karám az épület mögé kerül úgy, hogy a takarmányasztal jobb oldalán a szomszédos istálló karámjában lévő teheneket is etetni lehet (ezáltal az etetőasztal-ellátottság tulajdonképpen 200%-os lett).
- Az ábrán látható istálló és karám elrendezése olyan telepi belső forgalmi rendszer kialakítását tette lehetővé, hogy a tehenek és a járművek közlekedési útvonalai nem keresztezik egymást. A takarmánykiosztó és a széttúrt takarmányt visszatoló (visszaseprő) gépek a takarmányasztal végénél meg tudnak fordulni. Az etetőútról a trágyát naponta kitoló traktor hátra és előremenetben, az almot beszállító, ill. 2-3 havonta a trágyát kitoló traktor pedig a 9 m széles almozott felületen megfordulva végzi a munkáját. Ez utóbbi gépek egy jól funkcionáló texasi kapun keresztül hajtva jutnak be és ki az istállóból. (Ezt a kapumegoldást (amelyet gyakran kanadai kapunak is neveznek) az jellemzi, hogy aknája kb. 1 m mélységű és fixen, legalább 15 cm-es résnyílásokkal beépített zártszelvényekkel van lefedve.)
- Célszerű e telep kapcsán kiemelni az alkalmazott üzemeltetés technológia azon jellemzőjét, hogy a fontosabb telepi munkaköröknél (pl. fejősök) szakítottak a hagyományos túl korai (4 h körüli) munkakezdéssel, és a reggel 6 h-kor kezdő három műszakos rendszert vezették be (naponta háromszor is fejnek).
A 3-6. ábrákon kisüzemi tehénistállók alaprajzai és metszetei láthatók. Közülük az első kettő Nyugat-Európában alkalmazott megoldásokból mutat jellemző változatokat, míg az utóbbi kettőn a legújabb hazai ajánlásokból láthatunk példákat.
A nagyüzemi istállókialakításokhoz képest szembetűnő ezeknél, hogy egy épületben kerülnek elhelyezésre mindazok a funkciók, amelyek a nagyüzemi telepek esetében különálló épületeket jelentenek. A nyugati és a hazai megoldások között továbbra is megmaradt az a különbség, hogy nálunk a tömegtakarmányok és az alomszalma még nem kapott akkora megbecsülést, hogy azokat fedett helyen - esetleg az istállón belül - tárolnák.
Az eltérő gazdasági adottságot és a hagyományokban is gyökerező eltérő felfogást jól mutatja a 3. ábra, ahol is az istálló alapterületének és térfogatának nagyobb részét a szóban lévő tárlóhelyek foglalják el.
A következő ábra már azt mutatja, hogy a kötetlen tartás térhódítása nemcsak a nagyüzemekben, hanem a kisüzemekben is megfigyelhető. Az ábra szerinti istállóban a takarmányozást ugyan stabil géppel - szállítócsigával - végzik, de a mobil gépesítést mind gyakrabban alkalmazzák a nyugati országok farmjain is, különösen a nagyobb, 80-100 tehén feletti létszámoknál.
A hazai kisüzemi tehénistállókat mutató ábrák (5. és 6.) közül az első egy zárt, kötött tartásos, jól gépesíthető tehénistállót mutat. Ezt a ma már hagyományosnak tekinthető istállót néhány évig még alkalmazni fogják a hazai kisüzemekben egyrészt a hagyománytisztelet miatt, másrészt pedig azért, mert sok kisgazdaságban még megmaradt a magyar tarka fajta, amelynek igényeit ez az istálló jól kielégíti.
A 6. ábrán lényegében már ugyanazt a tartástechnológiát láthatjuk, amelyet a nagyüzemi változatnál mutattunk be.
A faszerkezetű, színszerű istállóban elhelyezett kötetlen, növekvő almos tartás, traktoros takarmányozással és kitrágyázással, fejőállásban való fejéssel a legkorszerűbb megoldásokat képviseli.

(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 713-719. o.)
A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.