Már a XIX. sz. elején rájöttek a franciák arra, hogy ha olyan tölgyfa alá vetnek makkot, amely alól rendszeresen gyûjtöttek szarvasgombát, akkor a csemete gyökerére nagy valószínûséggel szintén rátelepszik a gomba.
A szarvasgomba termesztés története
Ezeket a csemetéket aztán 1-2 éves korukban átültették, létrehozva belõlük a szarvasgomba termesztõ ültetvényt.
A módszer ma is él Franciaországban, de mellette, a 70-es évek eleje óta egyre terjednek a szarvasgombával mesterségesen mikorrhizált csemetékbõl létrehozott ültetvények is. Ezek ugyan jóval drágábbak, mint az õsi módszerrel megnevelt csemeték, de rajtuk biztosan kialakult a mikorrhiza. Ezeket a csemetéket csak független minõsítõ intézet ellenõrzése után szabad forgalomba hozni.
A mesterséges mikorrhizálás módszere mellett természetesen kidolgozták a franciák az ültetvényes szarvasgomba termesztés, sõt a Lactariusok és Suillusok termesztés technológiáját is. Érthetõen elsõsorban a nemzeti termékként nyilvántartott Tuber melanosporum termesztési kérdései a legtisztázottabbak, de 15 éves tapasztalataik vannak a regionális értékként elfogadott Tuber uncinatum termesztésérõl is.
A magyar gombászok közül Hollós László, majd Szemere László is tett javaslatot a szarvasgombák termesztésére, sõt az utóbbi kísérleti ültetvényt is létrehozott, amely azonban támogatás híján és Szemere László halála miatt tönkre ment. Õk mindketten a Tuber aestivum termesztését szorgalmazták. Ha elfogadjuk többek véleményét, miszerint a Tuber uncinatum a T. aestivum változata, tehát nem önálló faj, akkor megállapíthatjuk, hogy a Franciaországban honos szarvasgombák közül egyedül a Tuber melanosporum nem került elõ eddig a Kárpát-medencébõl.
Szarvasgomba tudnivalók
A legenda szerint a gímszarvasok szeptemberben-októberben a párzás előtt ettől a gombafajtól kapnak új erőre. A hím gímszarvasok feltúrják az erdő talaját, ha pedig rátalálnak az értékes csemegére, elfogyasztása után valósággal megőrülnek a nőstény utáni vágytól. Legendásan erős serkentő hatása miatt a szarvasgomba az ókortól a mai napig rendkívül keresett, és igen drága gombaféleség. Azonban a hírhedtsége ellenére a szarvasgomba egy fűszer is, amelynek nem a mennyisége, hanem az illata határozza meg az értékét.
A szarvasgomba franciául truffe, ami a közép francia trufle alakból és végső soron a latin tuber („gumó”) szóból származik.
A szarvasgomba előfordulása
Franciaországban a Truffe du Périgord (Tuber melanosporum) termesztése délnyugaton (Périgord, Langeudoc-Roussillon) és délen-délkeleten (Vaucluse, Provence-Alpes-Côte-d'Azur) elterjedt, míg a (fr) Tuber uncinatumot északkeleten, Burgundiában és Lotaringiában termesztik. Ezekben a régiókban a klíma még északkeleten is természetszerűleg általában enyhébb, kiegyensúlyozottabb, mint nálunk. Azonban ott is előfordulhatnak szélsőséges fagyok, hosszan tartó aszályok. Havazás azonban csak nagyon ritkán fordul elő.
Magyarország jelenleg az egyik legnagyobb európai szarvasgomba-gyűjtő ország.[47] Szinte az év teljes időszakában gyűjthető az érett szarvasgomba, hazánkban a leggyakoribb a nyáron termő kátrányszagú szarvasgomba, amelynek valójában nincs kátrányszaga, ősszel a burgundi és a homoki szarvasgomba, télen a fehér vagy más néven piros húsú szarvasgombát lehet megtalálni.[48] A föld feletti gombák fejlődése rendkívül gyors, azonban a föld alatt spórát képző szarvasgombáknál legalább 2-3 hónap szükséges az érett termőtest kialakulásához. Hazánkon kívül Franciaország, Olaszország és Spanyolország a négy legjelentősebb szarvasgomba-gyűjtő ország Európában.
Látni fogjuk, hogy a termõhelyi feltételek is biztosíthatók a faültetvényes szarvasgomba termesztéshez, tehát nincs más dolgunk, mint alaposan megvizsgálni a rendelkezésre álló területet, amivel eldönthetõ, hogy alkalmas-e a szarvasgomba termesztésére, vagy nem.
Forrás: www.falco.elte.hu
