Több száz ezer Forint összdíjazású blogverseny és fotópályázat, több, mint 30 nyereménnyel! Myer Te is idekattintva!
A szalmonellózis elleni védekezés alapját több, a tagállamokra kötelező közösségi rendelet képezi az Európai Unióban. Uniós csatlakozásával párhuzamosan hazánk tulajdonképpen vállalta, hogy elfogadja a korábbinál szigorúbb előírásokat a tenyész- és árutojástermelő, valamint a brojler állományokra, jövő évtől pedig a pulyka ágazatra is.
Ennek megfelelően a közelmúltban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium is új rendeletet alkotott a brojlercsirkék mentesítéséről. A változással gyakoribbá válnak a vizsgálatok, miközben a szalmonella számos fajtája közül a Salmonella Enteritidis és a Salmonella Typhimurium esetleges megjelenése esetén az egész érintett állományt a termelő saját költségére le kell fojtani, le kell ölni, vagy az erre kijelölt vágóhídon zártan le kell vágatni.
— A rendelet erősen ellentmondásos. Az első, legkomolyabb problémát az okozza, hogy semmilyen állami kártalanítás nem jár az ilyen esetekre. Ha a körülmények kedvezőtlenül alakulnak, egy-egy termelő csődbe is mehet — mondta lapunknak Lipcsei Zoltán békési gazdálkodó. Komoly anomáliát jelent az is, ha kiderül, hogy a keltetőből érkezett a fertőzött példány. Az érintett számára ilyenkor egy út marad: beperelheti azt a tenyésztőt, eladót, akihez sokszor évtizedes szakmai együttműködés fűzi. A perköltség viszont tovább növelheti a károkat.
Gondot okoz az is, hogy nincs megfelelő vágóhíd kijelölve az esetleges kényszervágásokra. Lipcsei Zoltán szerint egyáltalán nem véletlen, hogy a kérdést kezdetekről óriási viták és félelem kíséri, hiszen — tette hozzá — a rendelet célkitűzései jók, a kivitelezés azonban nem a legmegfelelőbb.
Medovarszki András, a Baromfi Terméktanács elnökségének tagja, békéscsabai termelő lapunknak elmondta, hogy az Európai Unió korábban hozott egy döntést, amely ránk nézve is kötelező.
— Nincs már választásunk, szigorítani kell a baromfitelepek zártságát, tökéletesíteni kell a takarítást, a fertőtlenítést, kizárni a baktériumok behurcolásának veszélyét, de a fertőzést százszázalékosan kirekeszteni nem tudjuk — fogalmazott. — A tökéletesnek hitt védekezés ellenére a fertőződött állományok kényszerfelszámolását megoldatlanul hagyta a törvényalkotó. Nem jelölt ki erre a célra vágóhidat és nem rendelt mellé állami kártalanítást, ahogy ezt más uniós országok korábban megtették. Gyakorlatilag közösségi érdekeket szolgáló intézkedések terheit a napos állatot és a végterméket előállítók „nyakába varrta”, ami ellen a Baromfi Terméktanács mindvégig tiltakozott.
A szaktárca vezetője másként látta a helyzetet
Erdős Norbert, a békési térség országgyűlési képviselője a parlament elé vitte az ügyet. A politikus Gráf József agrárminiszterhez intézett írásbeli kérdésében egyebek mellett kifejtette, méltánytalannak tartja a károk gazdálkodókra hárítását. A szakminiszter válaszában kiemelte, hogy a rendelet megalkotását széles körű egyeztetés előzte meg, a szabályozást a Baromfi Terméktanács észrevételei és javaslatai figyelembevételével alakították ki. Megerősítette, hogy a fertőzött állományok levágására nincs hatóságilag kijelölt vágóhíd, de az ilyen jellegű magánüzemek figyelmét felhívták a problémára. Hangsúlyozta, hogy a költségek megoszlanak az állam és a termelők között. Utóbbiak véleménye szerint viszont az állatok levágásának és megsemmisítésének költsége rájuk hárul, a kormányzat csak vizsgálatokhoz biztosít forrásokat.
