Viselkedés-vizsgálat?! Kétségtelen, hogy a futómadarakkal kapcsolatos kutatások terén, - számomra ismeretlen okok miatt - mostohagyereknek számító terület megismerése napjainkban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, és sokan felismerték már azt a tényt, hogy számtalan egyéb tényező mellett a nyereséges strucctartás záloga lehet!!!
Természetesen először állataink természetes viselkedését kell ismerni ahhoz, hogy azonnal felismerjük azok megváltozott, a normálistól eltérő viselkedését. Ez már csak azért is fontos, mert a mi kedvenceink abban is eltérnek egyéb haszonállatainktól, hogy a végsőkig igyekeznek elrejteni gyengeségüket, betegségüket, mivel a természetben az ilyen jól látható, már messziről észrevehető jelek azonnal magukra vonták a ragadózók figyelmét, s a történet igen gyorsan véget érhet…
Strucc viselkedése
A 2005. február 18.-án Budapesten megtartott tanácskozáson hozzám intézett kérdések közül azok jelentős része a struccok megváltozott viselkedésére vonatkozott.
Azok számára, akik a futómadár tartásra adták fejüket, már pár nap elteltével nyilvánvalóvá vált az a tény, hogy kedvenceik más gazdasági haszonszerzés céljából tenyésztett állatfajokkal összehasonlítva sokkal érzékenyebben és gyorsabban reagálnak a környezetükben történő bármilyen változásra. Egy olyan állatfaj esetében, amelynek iparszerű tenyésztésével kevesebb, mint kétszáz éve kezdtek csak el foglalkozni, nincs ebben semmi meglepő.
„Hányas vagy?” -hangzott el a kérdés a szilveszteri rádiókabaréban, majd pár másodperccel később „na, akkor mi félszavakból is értjük egymást!”
Viselkedés-vizsgálat?! Kétségtelen, hogy a futómadarakkal kapcsolatos kutatások terén, - számomra ismeretlen okok miatt - mostohagyereknek számító terület megismerése napjainkban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, és sokan felismerték már azt a tényt, hogy számtalan egyéb tényező mellett a nyereséges strucctartás záloga lehet!!!
Természetesen először állataink természetes viselkedését kell ismerni ahhoz, hogy azonnal felismerjük azok megváltozott, a normálistól eltérő viselkedését. Ez már csak azért is fontos, mert a mi kedvenceink abban is eltérnek egyéb haszonállatainktól, hogy a végsőkig igyekeznek elrejteni gyengeségüket, betegségüket, mivel a természetben az ilyen jól látható, már messziről észrevehető jelek azonnal magukra vonták a ragadózók figyelmét, s a történet igen gyorsan véget érhet…
Nos ebből két dolog a tanulság! Megfigyelés
-A strucc tartásával, tenyésztésével foglalkozók nem engedhetik meg azt a luxust, hogy várjanak egy-két napot, ugyanis amikor észlelik, hogy valami nincs rendben, az adott probléma már nagy valószínűséggel bizonyos ideje fent áll!!!
-A struccok rosszul viselik a stressz helyzeteket!!! A stressz, s így az általa okozott kár annál nagyobb mértékű lesz, minél hosszabb ideig áll fenn a stressz helyzet!!! Következésképpen arra kell tehát törekednünk, hogy minél hamarabb, ha lehet azonnal segítsünk!!! Javaslom tehát, döntsük el azonnal mi a szándékunk, akarunk-e egyáltalán szakembert hívni, mert ha igen, tegyük azt is azonnal, mert így legalább esélyt adunk neki arra, hogy valóban segíteni tudjon. Nem beszélve arról, hogy a beavatkozás költségei is olcsóbbak lesznek!
Tudjuk mennyire összetett és nehéz feladat amire vállalkozunk, ezért most a teljesség igénye nélkül vegyük csak a strucctenyésztés gazdaságosságát befolyásoló három tényezőt:
-a fertilis tojások számának maximalizálása,
-minél eredményesebb keltetés,
-kb. egy éves korra a lehető legkisebb kieséssel elérni a mázsás súlyt.
Induljunk ki abból, hogy tenyésztésre szánt mada
raink már ivar- és tenyészérettek, nem származnak rokontenyésztésből, az igényeiknek megfelelő módon vannak elhelyezve, jó minőségű, elegendő mennyiségű takarmánnyal vannak ellátva, párzani fognak és minden esélyünk megvan arra, hogy a tojástermelés is előbb vagy utóbb be fog indulni! Figyelembe véve, hogy a keltetés maga is hatalmas stressz, de tételezzük most fel, hogy a tojásokat megfelelő módon tároltuk és keltettük (lásd régebbi cikkeinket!).
Strucc viselkedés
Gyakorlatilag azonnal az egyik stressz helyzetből a másikba hozzuk a kis jövevényeinket már akkor, amikor a kikelés után szem elől veszítik azt a személyt, aki a kelés után először kézbe veszi őket, köldökfertőtlenítést, súlyellenőrzést, szexálást, egyedi megjelölést,(csüdszalag, mikrochip, krotália) elvégzi. A madaraknál ugyanis közismert az ún. imprinting fogalma, ami alatt azt értjük, hogy a kikelt fióka azt fogadja el szülőnek, -azt fogja követni- amit, akit először meglát életében!!! Ha ezt a személyt nem látják az apróságok, azonnal magányosnak, elhagyottnak, izoláltnak érzik magukat és már hallhatjuk is a jól ismert „kr-kr-kr”-t, ami voltaképpen egy „stress-call”, azaz „stress-hívás”. Ha valami jó dolgot akarok kívánni struccos barátaimnak, azt szoktam mondani „Ritkán halld a korrogást!!!”
A természetben, a strucc csibe, ha elmarad szüleitől gyakorlatilag halálra van ítélve. A mi esetünkben viszont a strucc csibék a stresszes helyzeteket szinte kivétel nélkül oly módon reagálják le, hogy bármit, amit a környezetükben találnak - kavics, kő, homok, sár, föld, bélsár, trágya, szalma, fű, forgács, fűrészpor, tollak - felcsipegetnek és megesznek. Ez igen rövid idő után ahhoz vezet majd, hogy a belek perisztaltikus, féregszerű mozgása előbb lelassul, majd megáll, ami viszont -és ezen ne lepődjünk meg - rövidesen a csibe pusztulásához vezet! Maga a csipegetés tulajdonképpen teljesen normális viselkedés, amelyet korra való tekintet nélkül naponta 2500-4000 alkalommal megtesznek madaraink csupán azért, mert ez egyfajta rájuk jellemző módja a környezet megismerésének ill. a táplálék megkeresésének. A legjobb gyógyszernél, a leggondosabb, legodaadóbb gyógykezelésnél is többet ér a megelőzés!!!
Különösen így van ez a struccok esetében! Szoktam volt mondani: „Ha egy strucc a fejébe veszi, hogy meg akar dögleni, meg is fog!” Szóval éljünk olyan apró trükkökkel, ha már nem is tud mindig ugyanaz a személy csibéinkkel lenni, legalább azonos színű ruhát és sapkát viseljen! Javaslom, hogy- persze nem üvöltve, de célszerű- egy rádiót bekapcsolva hagyni a helységben, még olyankor is, amikor a csöppségek alszanak!
Nem kell feltétlenül kétségbe esni, ha csibéink esetleg fura „elterült” testtartást felvéve szunnyadnak el! Ilyenkor gondoljunk mindig arra, hogy a mi embercsemetéink is felvesznek néha alvás közben hihetetlen pozitúrákat azon egyszerű oknál fogva, hogy pokolian elfáradtak hancúrozás közben. Ha valamilyen oknál fogva mégis kénytelenek lennénk az apróságokat magukra hagyni, a már ismert és megszokott ruhát, sapkát, kalapot adjuk fel egy ember nagyságú bábura.
Az esetleges unalom miatt kialakuló rossz szokás, az egymás csipkedésének megelőzésére bevált módszernek tűnik egy gumislag berakása a kifutóba, amelynek alakját időnként annak egyszerű áthelyezése révén teljesen megváltoztatva új „olvasnivalót” adhatunk állatkáinknak. Amennyiben máshonnan szerzünk be csibéket, célszerű a fogadóhelyet amennyire lehet, hasonló módon berendezni, mint az eredeti gazdánál volt. Ez nyilván nem vonatkozik a néha- sajnos még mindig- fellelhető mostoha körülmények lekövetésére vagy rossz takarmányozásra!!! Próbáljuk csak magunkat egy frissen kikelt csibe helyébe képzelni!
Nos, mit is láthatunk ott lent? Annak ellenére, hogy bár nekem is tizenkilenc nyakcsigolyám van, mint a nagyoknak, kicsi vagyok és négy ormótlan nagy lábon meg két nagy laposcsőrű, kerek valamin kívül, amit fejnek neveznek és időnként „alászáll” onnan fentről és csipeget valamit nem sokat látok a világból. Na ez az, amit nekem a csibének utánoznom, megtanulnom és követnem kellene. Ez így van a természetben, de mit kövessen a keltetőben napvilágot látó csibe? Ennek a problémának az áthidalására láttam már házityúkot, japán tyúkot, csirkéket sőt kacsát is, de én magam az előbb felsorolt állatokban rejlő fertőzésveszély miatt azt a módszert javasolnám, amit Kanadában figyelhettem meg, ahol házinyulat raktak a csibék közé.
Ez már csak azért is jobb módszer, mert gyakran megfigyeltem, hogy a pótanyának szánt baromfi gyakran csipkedte a strucc csibéket, amit persze azok elkezdtek utánozni annak minden hátrányos következményével, merthogy nemcsak a jó, de a rossz példa is ragadós, ahogy az emberpalánták, úgy strucc csibék esetében is. A fenn elmondottakat már csak azért is érdemes megfogadni mert egyre többen panaszolják, hogy az idén nem igazán tojnak jól a tojók amelynek valószínűleg a gyakori eső a legfőbb oka, meg kell tehát becsülnünk minden egyes tojást!
Forrás: Agrárágazat
