A selyemakác (Albizia julibrissin) az utóbbi évtizedben házikertek kedvelt díszfájává vált. Ennek oka lehet a fa gyors növekedése, valamint dekoratív, laza, félárnyékot adó lombja. Különleges gondozást nem kíván az öntözésen kívül, és növényvédelmi feladatot sem jelenetett tulajdonosának, mivel károsítója eddig hazánkban sem volt .
A tavalyi évben a Budapesti Corvinus Egyetem Rovartani tanszékének munkatársai Magyarországon, több helyen is észlelték a selyemakác leveleinek kártételét, és azon a selyemakác-levélbolhát ( Acizzia jamalonica) azonosították.
A kártétel és a kártevő jellegzetessége
A selyemakác leveleit a levélbolha kifejlett és lárva alakjai szivogatják, a levelek elsárgulnak, lehullanak. A levélbolhák jellegzetes mézharmatot, ragacsos váladékot képeznek. Másodlagosan a mézharmatra rátelepszik a szürkés-fekete színű korompenész nevű gomba, melytől a fertőzött levelek sárguló színe mellett fekete színbevonat is megjelenik. A levélbolhák kiemelkedő, vékony, ezüst-fehéres színű viaszváladék szálakat képeznek, ezek jelenléte hívja fel a figyelmet a kártevőre. A leveleken, a levélnyélen, a hajtáson is megfigyelhetők a levélbolha telepek: általában az apró, alig látható méretű sárgás színű lárvák, a szintén sárga színű, 1 mm-es nimfák és a kifejlett levélbolhák. Súlyos fertőzésnél a telepekben több száz lárva, nimfa található szorosan egymás mellett A kifejlett levélbolhák is aprók: 2 mm hosszúak, vékonyak, színűk világos szürkés vagy zöld, szárnyuk áttetsző, érintésre azonnal elpattannak, elugranak.
Életmódjára vonatkozóan még nem rendelkezünk adatokkal. A megfigyelt fertőzött fákon egyidőben minden fejlődési alakja előfordul, valószínű több nemzedékes kártevő. Az idei hosszú, száraz, meleg ősz a levélbolha felszaporodásának kedvezett. Áttelelésének módja, helye még nem ismert. Irodalmi adatok szerint kifejlett imágóval telel.
A kártevő eredete, elterjedése
A selyemakác-levélbolha Ázsiában őshonos faj, ismert Kínában, Kóreában és Japánban is, csak a selyemakácot károsítja. Európában először Olaszországban találták meg 2002-ben, majd egy év múlva Angliában, ahová Olaszországból szállított konténeres nevelésű selyemakác fácskákkal került be. Jelenleg Horvátországban az Isztriai félszigeten, Szlovéniában, Svájcban és Franciaoszágban is leírták megtelepedését. Az EPPO (Európai Növényvédelmi Szervezet) veszélyes károsítók listáján a kártevő szerepel, jelenlétét, terjedését ellenőrzik.
A kártevő természetes terjedése valószínű korlátozott mértékű. Európai megjelenése, behurcolása feltehetőleg fertőzött szaporítóanyaggal, azon történt. Európán belűli gyors terjedéséért is a fertőzött szaporítóanyag lehet felelős.
Védekezés és lehetősége
A kémiai védekezés alapja a tavasszal megjelenő első nemzedék elleni kezelés. Nem szabad hagyni az áttelelő alakból kifejlődő első nemzedék felszaporodását. Mivel sok nemzedékű faj, a kártevő betelepedésének lehetősége őszig fennáll. Folyamatosan ellenőrízni kell a faleveleken a kártevő jelenlétét. Megjelenését, észlelését követően minél hamarabb ajánlott a fa permetezése.
Hazai tapasztalatokkal még nem rendelkezünk.
Ismereteink szereint hatékonyak lehetnek a következő rovarölő szerek:
• Házikertekben a tiametoxam hatóanyagú Actara 25 WG (III)
• II.forgalmi kategóriájú szerek közül az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 20 SP.
Az EPPO az imidakloprid hatóanyagú szert, - ez Confidor 200 SL néven (II.) hazánkban is forgalomban van - valamint az abamektin hatóanyagú Vertimec 1,8 EC (II.) rovarölő szert ajánlja. Védekezésnél a felszívódó szerek hatásosak.
A kártevővel kapcsolatos a Kertészet és Szőlészet 2005. 39. 19. oldalán olvasható cikk is.
Forrás: gazdabolt.hu
