Jelen tanulmányban három magyarországi tájegység: a Kisalföld, a Duna–Tisza köze és a Nyírség, valamint az olaszországi Pizai-dombság akácosait hasonlítottuk össze 82 cönológiai felvétel lágyszárú vegetációjára vonatkozó adatai alapján. A hazai állományok, – amelyeknek egy részét még FELFÖLDY (1947) írta le – a domináns lágyszárúak alapján, vizuális becsléssel Poa angustifolia, Bromus sterilis, Anthriscus cerefolium, nudum, Chelidonium majus, Urtica dioica, valamint Clematis és Humulus típusba sorolhatók.
A fehér akác vizsgálata
A bináris adatok alapján elvégzett fõkoordináta elemzés eredményei, az állományoknak a felvételi helyek szerinti csoportosulását tükrözték. Az akácos típusok azonban nem voltak felismerhetôk. Az olasz állományok, bár önálló csoportot képeztek, a vártnál kisebb mértékben különültek el a hazaiaktól. Kvantitatív adatok használata esetén a földrajzi régiók egybemosódtak az ordinációs diagramon.
A vízuális becsléssel elkülönített típusokat szintén nem, vagy nem egyértelmûen lehetett felismerni. Kivételt képezett az Urtica dioica típus, amely viszonylag jól elkülönült. A vizsgált hazai földrajzi régiók fajkészletük relatív vízigénye, talajreakció szerinti igénye és relatív nitrogénigénye alapján nem mutattak szignifikáns eltéréseket, azaz nem igazoltak vissza termõhelyi különbségeket. A relatív nitrogénigény tekintetében mindhárom régióban megmutatkozott a nitrofil fajok magas részesedése, ami általában jellemzõ az akácos állományokra.
Az akácfa rengeteg területen hasznosítható, a szakemberek szerint a legtartósabb fafajta, ennek köszönhetően kültéren is jól alkalmazható. Gyönyörű teraszburkolatok készülhetnek belőle, amiről további információt tudhatsz meg itt: Akácfa teraszburkolat.
Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.
Az egzota fásszárú fajok közül vitathatatlan, hogy térfoglalását tekintve Magyarországon a fehér akác (Robinia pseudoacacia) bizonyult a legsikeresebbnek. Számos erdészeti szempontból kedvezõ tulajdonsága mellett (KERESZTESI 1965), ezt elsõsorban a talajjal szembeni viszonylagos igénytelensége és szárazságtûrése (FÜHRER 1997), ugyanakkor mégis gyors növekedése és aránylag nagy fahozama eredményezte (RÉDEI 1997).
Ültetvényeit kezdetben az alföldfásítás és a mozgó homoktalajok megkötése céljából létesítették (MAGYAR 1960), de napjainkra az ország minden megyéjében megtalálhatók erdei. Ma a hazai erdõterület 21,6%-át borítja az akác, és ezzel megelõz minden más fafajt (ÁESZ 2002).
Az akácosokkal kapcsolatban botanikai szempontból gyakran felvetõdik, hogy aljnövényzete szegényes, uniform és általában néhány nitrofil, ökológiai viselkedését tekintve gyom jellegû lágyszárú által dominált. Ezt a véleményt támasztja alá a leírt faciesek egy része (Urtica dioica fac., Bromus sterilis fac.; FELFÖLDY 1947), viszont más faciesekben vagy az erdõtipológiából ismert néhány további állománytípusban a domináns, névadó lágyszárú egyáltalán nem sorolható a gyomfajok közé (MAJER 1962, 1968, KESZTHELYI et al. 1995). Ha pedig a hazai akácos erdõtípusokat egyéb, jelentõsebb térfoglalással bíró, honosított fafaj erdõtípusaival hasonlítjuk össze, megállapítható, hogy az akácosokaljnövényzete változatosabb (KESZTHELYI et al. 1995).
Talán a legszembetûnõbb ez a különbség legelterjedtebb tûlevelû egzotánk, a feketefenyõ esetében, amelynek aljnövényzete rendkívül szegényes (BORHIDI 1956, TAMÁS 2001, 2003). Mindez arra utal, hogy az akácosok aljnövényzetérõl csak részletes vizsgálatok alapján lehet véleményt alkotni. A fentiek figyelembevételével úgy gondoljuk, hogy az akácosok változatosságának megítéléséhez a jelenlegi ismeretek alapján csak részben adható válasz. Olyan botanikai vizsgálatok, amelyekben nagyobb tájaink akácos állományait széles körben kutatták volna, eddig nem készültek.
Egyik fõ célkitûzésünk ezért az, hogy széleskörû adatgyûjtés és többváltozós módszerek segítségével, a lágyszárú szint alapján összehasonlítsuk hazai akácos állományainkat. Emellett vizsgálatainkkal azt is meg szeretnénk állapítani, hogy az aljnövényzet szempontjából milyen mértékben különböznek hazai akácosainktól a geográfiailag igen távol esõ, olaszországi akácos állományok.
Vizsgált állományok, adatgyûjtés
Jelen tanulmányban több, különbözõ forrásból származó, akácos állományokban gyûjtött adatsort elemeztünk. Az adatok egy csoportja (20 cönológiai felvétel) FELFÖLDY LAJOStól származik. Ezek a felvételek különbözõ nyírségi állományokban készültek (Debrecentõl DK-re, a Pac-erdõben; FELFÖLDY 1947). FELFÖLDY az általa vizsgált akácosokban állományonként húsz 5 5 m-es kvadrátban készített cönológiai felvételt, majd az adott állományt a húsz felvétel alapján jellemezte. A fajok borítását A–D skálát alkalmazva becsülte meg.
Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!
Forrás: Tájökológiai Lapok
