Hidroponikus rendszerek a rizsföldekkel II.
A hidroponikus rendszereknek számos előnye és hátránya van a talajban történő termesztéshez képest. A legfőbb előny az automatikus öntözés és trágyázás révén elérhető munkamegtakarítás. A hidroponikus rendszerek olyan helyeken is felállíthatók, amelyek általában nem alkalmasak a növénytermesztésre, például sűrűn lakott területeken, és még az űrhajók fedélzetén is tanulmányozták őket, mint a növénytermesztés lehetséges módszerét.
Az éghajlat nem tényező, és a hidroponikus rendszerek a hagyományos módon termesztett növényekhez képest drámaian kevesebb vizet használnak. A növények gyökér- és tápanyagversenye is kisebb, mint a talajban termesztett növényeké, és lényegesen kevesebb kártevővel rendelkeznek, így az egyedeket szorosabban egymás mellé lehet ültetni. A hátrányok közé tartoznak a magas telepítési költségek és az oldat gyakori tesztelésének szükségessége.
A hidroponika meredek tanulási görbével jár, és a kis hibák az egész termést befolyásolhatják. A rendszerek nagyon érzékenyek a berendezések meghibásodására vagy áramkimaradásra is, ami néhány órán belül elpusztíthatja a növényeket. A terméshozam nagyjából megegyezik a talajban termesztett növényekével.
A hidroponikus termesztésű növényeket sok helyen, így az Egyesült Államokban is engedélyezik a bio minősítést. A kritikusok rámutattak, hogy a hidroponikus növények nem érintkeznek a talajmikrobiommal, és azzal érveltek, hogy a talaj egészsége a biogazdálkodási mozgalom kritikus része.
Dry Farming
A dry farming, más néven száraz gazdálkodás, a növények öntözés nélküli termesztése a korlátozott nedvességtartalmú, jellemzően évi 50 centiméternél (20 inch) kevesebb csapadékkal rendelkező területeken. A szárazföldi gazdálkodás a talajban lévő korlátozott nedvesség hatékony tárolásától, valamint a nedvességet legjobban kihasználó növények és termesztési módszerek kiválasztásától függ.
A talaj röviddel a betakarítás után történő megművelése és gyommentesen tartása a jellemző módszerek, de bizonyos szélességi körökben a betakarítás után a földeken hagyják az avarokat a hó megkötése érdekében. A növénytermesztés során a nedvességszabályozás nagyrészt a gyomok megsemmisítéséből és a lefolyás megakadályozásából áll. Az ideális talajfelszín gyommentes, de elegendő rögöt vagy elhalt növényi anyagot tartalmaz a lefolyás megakadályozására és az erózió megelőzésére.
A száraz gazdálkodáshoz alkalmazkodott növények lehetnek szárazságtűrőek vagy szárazságkerülő növények. A szárazságtűrő növények, mint például a cirok, képesek csökkenteni a transzspirációt (nedvességkibocsátást), és a nedvességhiányos időszakokban szinte teljesen leállhatnak, majd újraindulnak, amikor a körülmények ismét kedvezővé válnak. A szárazságtűrő növények az év azon időszakaiban érik el fő növekedési ütemüket, amikor a hőség és az aszályos körülmények nem súlyosak. A száraz gazdálkodáshoz alkalmazkodott növények általában kisebbek és gyorsabban érnek be, mint a nedvesebb körülmények között termesztett növények, és általában több helyet kapnak.
