Egyre több ritka és csodaszép madár választja lakhelyéül Magyarországot, szerencsére Tihanyban is felbukkant egy ritka szépség, a most következő cikkből megismerhetitek őt ti is!
A Tihanyi-félszigeten két csodálatos állandó tó is található, az egyik a Külső-tó, a másik pedig a Belső-tó. A Külső-tó egy korábbi vulkán főkráteréből alakult ki, mára már fokozottan védett természeti területként tartják számon. A tó vize elég sekély, átlagosan mindössze 1-2 méter mély, területének jelentős részét növényzet borítja, mely helyet ad számos ritka és csodaszép állat-, illetve növényfaj számára. A tó közepén hatalmas gémtelep alakult ki az évek során, elsősorban gémek, nagy kócsagok lakják ezt a területet.
A Külső-tó területén költ azonban a bölömbika, a törpegém és sok más érdekesebbnél érdekesebb madárfaj. A tihanyi Külső-tavon azonban feltűnt egy újabb gyönyörű és ritka madárfaj. Jelenlétét eddig nem tudták bizonyítani, mivel nem sikerült lencsevégre kapni, most viszont ez is megtörtént! A következő oldalon megtudhatod te is, melyik csodálatos madárról van szó!
(Címlapfotó: Vers József, tájegység-vezető, Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Tihanyi tájegység)
Az üstökösréce elsősorban Európában, Ázsiában vizek közelében fészkel, télen Észak-Afrikáig is eljut. A Kárpát-medencében fészkelő faj, első alkalommal a Fertő mellett költött 1983-ban. Nyugati irányból terjeszkedik, a jelentősebb dunántúli vizes élőhelyeken időközben rendszeresen fészkelő fajjá vált, az utóbbi években jelezték a Kiskunságból és a Hortobágyról is. Testhossza 53-57 centiméter, a szárnyfesztávolsága 84-88 centiméter, testtömege 900-1400 gramm. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.
Elsősorban növényevő. Táplálékszerző magatartása az ún. úszórécék (úszva, esetleg fejüket a víz alá merítve táplálkoznak) és a bukórécék (teljes testükkel a víz alá merülve, a fenékről táplálkoznak) jellegzetességeit egyaránt mutatja. Rendszerint a sekély vízben, szegélyekben legeli a vízi növényzetet vagy az elszaporodó algákat, de előfordul, hogy víz alá bukva szerzi vízinövényekből, magvakból álló táplálékát. Elkapja az ebihalat és a vízi rovarokat is. Enyhe teleken Közép-Európában – Magyarországon is – néhány példány áttelelhet, de jellemzően elvonul. A Fertőnél, hazánkban egyedüli jelentős vonuló helyén tavasszal májusban akár 600-1200 példány is látható egyszerre, őszi vonulása alkalmával ritkább. Ma már, 25 évvel első hazai költése után az országban bárhol felbukkanhat, sőt fészkelhet is az arra alkalmas költőhelyeken.
(Wikipédia)
