A tavaszi káposztalégy is a termesztett és vadon élő keresztesvirágú növényeken él, és ősszel károsítja a repcét. Már a repce csírázása után megindulhat a 3. nemzedék peterakása, a tömeges tojásrakás viszont később, általában a repce 2–4 leveles fenológiai állapotától kezdődik. A tojásokat a nőstény közvetlenül a gyökérnyakhoz vagy a mellette lévő talajrepedésekbe, talajszemcsék, rögök oldalára rakja.
A 8–9 mm-re is megnövő nyüvek a gyökereket, elsősorban a gyökérnyaki részt és környékét sértik meg, majd be is furakodhatnak a gyökérbe, járatokat rágva. Minél kisebb és fejletlenebb ekkor még a tápnövény, annál nagyobb károkat tud okozni már 1–2 lárva is. A károsított növények nem növekednek, színük halványul, sok esetben kékes, vöröses árnyalatúak. Elszaporodását elősegíti, ha a tavasz eleinte hűvös és csapadékos, majd hirtelen meleg időszak köszönt be.
Rajzása sátorizolátorokkal vagy sárga színű vizes tálcsapdával jól megfigyelhető. A növényállomány vizsgálata alapján, ha a tábla erősen fertőzött (60–70%), a következő évben kerülni kell a káposztafélék termesztését. Elsősorban a korábban elvetett repcetáblákon észlelhető jelentősebb kártétel. Szükséges a repce árvakelések mielőbbi bedolgozása a talajba. Jelenleg Magyarországon a kis káposztalégy ellen nincsen engedélyezett készítmény.
A repce azonos időben fellépő más károsítói elleni kezelésre viszont széles választék áll rendelkezésre. A nagy repcebolha, a földibolhák és a repcedarázs elleni védelemre használt rovarölő szereknek a kis káposztalégy lárvájára is van részleges hatásuk. Amennyiben a nagy repcebolha vagy a repcedarázs ellen állományban védekezni szükséges, és a kis káposztalégy is jelen van, célszerű hosszabb hatástartamú készítmény választása. Állománypermetezéssel a fertőzés mértéke csökkenthető ugyan, de az elhúzódó rajzás és peterakás miatt itt is csak részleges hatékonyság érhető el.
Forrás: Agrárium szaklap
