Szemes termények szárításának gépei

A mezőgazdasági termények jelentős része nagy nedvességtartalma miatt betakarítási állapotban hosszabb ideig nem tárolható. Szükség van tehát a víztartalom csökkentésére.
A mezőgazdasági termények jelentős része nagy nedvességtartalma miatt betakarítási állapotban hosszabb ideig nem tárolható. Szükség van tehát a víztartalom csökkentésére.

Szárításon azt a műveletet értjük, amellyel a szárítandó anyagokból eltávolítjuk a felesleges nedvességet, és ezáltal alkalmassá tesszük a terményt a minimális veszteséggel megoldható tartós tárolásra vagy feldolgozásra.
A szárítás elsősorban tartósítási eljárás, amelynek során a termény nedvességtartalma lecsökken, és így az hosszabb ideig minőségkárosodás nélkül tárolható. Az élelmiszer-gazdálkodásban a szárításnak rendkívül nagy a jelentősége, mivel a betakarítás és a felhasználás ideje legtöbbször nem esik egybe. Ez a magyarázata annak, hogy napjainkban a termelő-feldolgozó üzemekben a legkülönfélébb mezőgazdasági terményeket (magvak, zöldtakarmányok, zöldség- és gyümölcsfélék, dohány, stb.) szárítják.

A termények szárításának elsődleges célja a hosszabb ideig tartó veszteségmentes tároláslehetőségének megteremtése. Népgazdasági jelentősége is elsősorban ebben mutatkozik meg. Emellett a szárítás legtöbbször minőségjavító művelet is. A szárítás alatt ugyanis a terményben olyan biokémiai állapotváltozások is végbemennek, amelyek az anyag egyes kémiai alkotói minőségének javulásában mutatkoznak meg, növelve felhasználási értékét. A vetőmagvak szárítása például javítja az utóérés körülményeit, és ezáltal növeli a csíraképességet.

Sikeresen alkalmazható a szárítás a magvak fertőzöttségének megszüntetésére is, mivel az aránylag magas hőmérsékleten a kártevők nagy része is elpusztul.
Nem hagyható figyelmen kívül a szárítás következtében bekövetkező súlycsökkenés sem. A szárítás eredményeként például a zöldségfélék 70-75, a magvak 10-15%-ot veszítenek súlyukból. A súlycsökkenés azonos mennyiségű tápérték kisebb helyen, kisebb súlyban, különösebb gondot nem igénylő tárolását teszi lehetővé, nem is szólva arról, hogy a szállítási költségeket is mérsékli.
Szárítással a tápanyagok olyan időszakra is konzerválhatók, amikor azok frissen nem állnak rendelkezésünkre (pl. zöldtakarmányok).
Szárítás nélkül számos termény nehezen vagy egyáltalán nem volna feldolgozható (pl. dohány, fűszerpaprika stb.)

A szárítás a legtöbb termény termeléstechnológiájának szerves részévé vált. A művelet azonban rendkívül energiaigényes, ezért arra törekedjünk, hogy a mesterséges szárítást - a termény minőségének romlása nélkül - a lehetőség szerint a legkevesebb tüzelőanyag-fogyasztással oldjuk meg.

Szárítási eljárások

A nedves anyagok szárításának különböző módszerei két elven alapulnak. Ezek az állapotváltozás nélküli (cseppfolyós alakban) és a halmazállapot-változással (a víznek gőzzé való alakításával) járó nedvességelvonás.

A vízelvonás első módja lehet mechanikus (szűrés, préselés, centrifugálás) és szorpciós (nedvszívó anyagok adagolása). Másik módja az úgynevezett termikus szárítás. A velejáró hőközlés nyomán a víz halmazállapota megváltozik: folyékony állapotból gőzzé alakul át. A nedvesség elpárologtatásához tehát a szárítandó anyagot fel kell melegítenünk. A hőátadás jellegétől függően a termikus szárítás konvekciós (áramlásos), kontakt (érintkezéses), radiációs (sugárzásos), elektromos (nagy frekvenciájú árammal), szublimációs (molekuláris) stb. lehet.