Közönséges elefántláb (Beaucarnea recurvata)
A közönséges elefántláb habár pálmafákhoz hasonlít, valójában egyáltalán nem sorolható a fák közé. Kinézete ellenére egy pozsgás növényről van szó, amely duzzadt gumójában tárolja víztartalékait. Erről a duzzadt részről kapta nevét is. Hosszú, néha göndör levelei segítenek, hogy minél kevesebb nedvességet veszítsen el ezek felületén keresztül.
A talajt szinte teljesen hagyhatod kiszáradni alatta, és lehetőleg tartsd alacsony páratartalmú helyen, ahol sok közvetlen napfény éri (mérsékelt fényviszonyok mellett is eléldegél). Mivel Mexikóból származik, így meleg körülményekre van szüksége az ideális teljesítményhez. Hűvösebb helyeken (és télen) ritkábban kell öntözni. Nyáron három alkalommal kapjon 10-10-10-es műtrágyát.
Szobai szanszeviéria (Sansevieria trifasciata)
A szobai szanszeviéria az egyik legszívósabb pozsgás növény, ugyanis még a vészesen elhanyagolt, látszólag elpusztult példányokat is vissza lehet hozni az életbe némi öntözéssel. Csúcsos, hosszú, mintás levelei miatt úgy néz ki, mint egy csokor kígyó. A talajt hagyd enyhén kiszáradni alatta két öntözés között, a túlöntözésre pedig különösen figyelj oda. Jól érzi magát közepes és gyenge fénynél, de legjobb teljesítményét világos körülmények között hozza. Trágyázni nem szükséges, átültetni pedig csak néhány évente kell.
Kalanchoe tomentosa
A korallvirágoknak (Kalanchoe) számos fajtája van, a tomentosa pedig a leggyakoribbak közé tartozik ezek közül. Ez a madagaszkárit pozsgás növényt kizárólag levelei miatt szokás nevelni (akik virágokat szeretnének, azok a tömött korallvirágot (Kalanchoe blossfeldiana) keressék). Vastag, zöld leveleit puha, ezüstös szőrszálak fedik, amelyek szürkéskék megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Leveleinek széle barna, vagy rozsdaszínű szőrökkel van teli. A talaj felső 5 cm-ét kell hagyni kiszáradni két locsolás között, a szokásos nyári három 10-10-10-es trágyázás pedig természetesen ezekre a virágokra is vonatkozik. Közepes, vagy világos szűrt fényben érdemes tartani.
Aloé (Aloe)
Az aloé gyógyító hatásáról már biztosan hallottál – a vastag levelek belseje külsőleg alkalmazható bőrnyugtató nedveket rejt magában, de éles, hegyes „fogaik” különösen szúrósak lehetnek, így érdemes olyan helyen tartani őket, ahol nem zavarnak senkit. Két öntözés között várd meg, hogy kiszáradjon alattuk a talaj, és sose hagyd, hogy vízben üljenek. Az ideális teljesítmény érdekében biztosíts számára annyi közvetlen napfényt, vagy legalább más erős fényt, amennyit csak lehetséges.
Nyaranta három trágyázást tarts, 10-10-10-es keverékkel. Átültetni ritkán kell, csak legfeljebb ha gyökerei már nagyon kilógnak a tárolóból. Az aloe verát csak 4-5 éves korától szabad használni, korábbi éveiben még csak mérgező anyagokat tartalmaz. Kizárólag leveleit használják gyógyászati célokra; a levelek egyes részeit más és más célra hasznosítják. Az a sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az Aloe verát leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik. A levél szerkezetében, a legkülső rétegek és e között a kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe latexet (tejnedvet).
A kereskedelemben ezt aloe hepatica vagy aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. (Utóbbi nem azonos az Aloe Barbadensis Miller nevű fajjal). Az orvosi aloét ősidők óta használják gyógyításra. Évezredeken átívelő karrierjét annak köszönheti, hogy számtalan betegségre, bőrelváltozásra és emésztőszervi problémára sikeresen alkalmazható. Napjainkban a világ számos országában termesztik, olyan helyeken, ahol az éghajlat alkalmas a szabadföldben való nevelésére.
