A cikk „apropóját” az adja, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága által beterjesztett és azóta elfogadott javaslata szerint a brojlercsirkék védelmében új irányelvet kellene kidolgozni. A beterjesztett javaslat jelenleg az egyeztetés fázisában tart, sorsát a tagállamok képviselőiből álló miniszteri tanács dönti el.
Hangsúlyozni kívánom, hogy a javaslat részleteit nem ismerem, a témához két okból „merészelek” közelíteni:
– a termékelőállítás és a gazdasági haszonállatok állatvédelme közötti összefüggésekkel, azok gyakorlati megvalósításának módszereivel, legfőképpen pedig ezen a téren elengedhetetlen szemléletváltás szükségességével több ismeretterjesztő könyvemben foglalkozhattam;
– gyakorló állatorvosként sok-százezer brojler „előállítását” kísérhettem figyelemmel.
A cikk I. részében röviden áttekintettük a brojler-termelés, fogyasztás és piac helyzetét, a tervezett európai állatvédelmi irányelveket, az állatvédelem gazdasági indítékait és a jövőben mind termelési, mind állategészségügyi és állatvédelmi szempontok miatt nagyobb figyelmet követelő genetikai háttér és állomány-sűrűség gyakorlattal összefüggő kérdéseit
Takarmányozási háttér:
Eddig is nyilvánvaló volt, hogy a baromfitermékek mennyiségét és minőségét valamint a termelés gazdaságosságát a takarmányozás alapvető módon befolyásolja, utóbbit annál inkább, mert a költségek 60-70%-át a takarmányköltségek adják.
Az élelmiszerbiztonság követelményeinek megfelelően a baromfitápokban mellőzik az antibiotikum tartalmú hozamfokozókat és az állati eredetű fehérjetakarmányokat, újabban gondot okoz a génmanipulált takarmányok esetleges használata is. Ezeket kiváltandó, előtérbe kerülnek a természetes alapanyagú adalékok (probiotikumok, enzimek, szerves savak, növényi kivonatok stb.), a növényi fehérjetakarmányok (napraforgó, repce, csillagfürt stb.), de mindez a táplálóanyag-kielégítésben fokozott figyelmet, gondosságot, újabb módszereket igényel!
A brojlernél azt kell figyelembe venni, hogy az eddigi genetikai törekvéseknek megfelelően a fejlődési erélye életének első szakaszában rendkívül nagy, hiszen az első héten naposkori testtömegének háromszorosát-négyszeresét produkálja, majd az 1-3. hét között hetenként megduplázza azt, de napi testtömeg-gyarapodása egészen a vágásérettségig is nagyon jó, fajtától és hizlalási időtől függően a vegyes-ivarban és átlagosan 40-50 gramm. A 38-42 napos, 2100-2400 grammos végsúlyt szintén átlagban 1,8 kg fajlagos takarmány-felhasználással éri el, takarmányhasznosítása az összes gazdasági állatfaj közül a legjobb!
A testtömeg-gyarapodást főként a fehérjék szervezetbe történő beépítésével éri el. A fehérje-hasznosítás az első két hétben a zsírbeépítésnek többszöröse, de még a 4 hetes csirke is 3-4-szer annyi fehérjét épít be, mint amennyi zsírt. Ez az arány később csökken, a másfél hónapos állatnál már csak megközelítőleg a duplája.
A fehérje-hasznosítás a többi állatfajhoz viszonyítva is kiváló, az első pár hétben a takarmányban nyújtott nyersfehérje csaknem háromnegyedét, később csaknem felét beépíti szervezetébe.
Nem elég azonban kizárólag a nyersfehérje-ellátottságra ügyelni! A szervezetbe történő fehérje beépítés ugyanis csak akkor zavartalan, ha egyrészt a takarmányokban biztosítjuk az általa előállítani nem képes vagyis nélkülözhetetlen aminosavak mennyiségét és megfelelő arányát (brojlercsirke esetében 10-12 ilyen aminosav van), másrészt az anyagcsere-folyamatokhoz szükséges energiát!
A brojler-takarmányokban a legfontosabb mutatók:
– energia: fehérje arány;
– energia: limitáló aminosav arány.
Nem elég tehát csak fehérjében gazdag takarmányt etetni, ha annak aminosav összetétele hiányos és/vagy nincs elegendő energiatartalma, mert ilyenkor a drága fehérje energiaként hasznosul. Ez persze fordítva is érvényes: hiába adunk energiában gazdag takarmányokat, ha a fehérje ellátás akadozott, az állat genetikai képességeit kihasználni nem tudja.
Míg a súlygyarapodásra fordított fehérjeigény az életkor előrehaladtával csökken, az energia-igény növekszik. Azt, hogy a brojler adott takarmányból mennyit fogyaszt, annak energia-szintje befolyásolja. Energiában szegényebb takarmányból többet, energiában gazdagabból kevesebbet fogyaszt, de van egy fogyasztási maximum, mely fölött akkor sem eszik, ha történetesen energiaigényét nem elégítettük ki. A hazánkban is etetett energiaforrásokat (kukorica, búza) ki kell egészítenünk.
Az energiaszint-növelést részben a tápok granulálásával, részben zsíradagolással oldjuk meg. Granulált takarmányból az állat többet eszik, kevesebbet válogat, a zsírkiegészítés pedig 4-8%-os. Kiegészítésül állati zsiradékok már nem használhatók, ezeket növényi eredetű olajok, olajos magvak biztosítják.
Nagyon fontos a granulátum jó minősége, szilárdsága, mérete. Természetesen legalább ilyen fontos – hozzáteszem az ellenállóképesség, szervezeti szilárdság szempontjából talán még fontosabb – az ásványi anyag és a vitamin ellátás. Ezeket csak szakszerűen összeállított, jól kevert, teljesértékű „gyári” tápokkal tudjuk biztosítani.
Fontos megjegyezni, hogy a takarmányozási táblázatokban megadott vitaminszükségleti értékek alatt az élettani szükségletet kell érteni, a gyakorlati takarmányozásban ezeknek többszörösét (2-5-szörösét) szükséges biztosítani. A befejező táp szermaradványokat (pl. gyógyszer-maradványokat) nem tartalmazhat!
Az egyes tápváltások között fontos a 3-4 napos átmenet.
Állategészségügyi háttér:
A fertőző- és nagy gazdasági károkat okozó betegségek előfordulása szempontjából az utóbbi két évtizedben az iparszerűen tartott brojler állományok állategészségügyi helyzete sokat változott. A preventív védekezési és mentesítési eljárások következtében egyes betegségek szinte megszűntek, mások klinikai előfordulása jelentősen csökkent (pl. baromfipestis, Gumboroi betegség, coccidiosis, fekélyes bélgyulladás stb ). Ennek ellenére sok még az a tennivaló, ami az intenzív baromfihús-termelés sajátosságaiból, az egy légtérben tartott létszámból, sűrűségből, forgási sebességből adódik: monitoring rendszer kiépítése és működtetése, a különböző tenyésztési- termelési szintek (törzstelepek, szaporító telepek, árutermelő telepek) egészségügyének összehangolása, speciális gyorsdiagnosztikai eljárások kidolgozása, immunizálások időben történő végrehajtása, telepspecifikus vakcinázás és -gyógykezelés stb.) Ma nem elsősorban az elhullások mértéke nagy, az igazi gazdasági veszteséget az okozza, hogy az állományok genetikai képességeiket kihasználni nem tudják, hizlalási eredményeink rosszabbak a kívánatosnál. Miközben a testtömeg-gyarapodás ütemének és mértékének növelésére irányuló genetikai kutatások igen látványos eredményeket hoztak, ezt nem követte, sőt romlott az állatok ellenálló képessége, ezzel párhuzamosan nőtt a kórokozók iránti fogékonyság. Ennél is nagyobb gond, hogy a gyengébb ellenálló képesség gyengébb immunreakció-képességgel jár együtt, ezt a tömeges tartásban mindig jelenlévő kórokozók tovább rontják, gyakori az immunszuppresszív hatás, mely gátolja a szervezet normális immunválaszának (védekezésének) a kialakulását.
Immunszuppresszió esetén olyan kórokozók okoznak azután súlyos tüneteket, melyek normális ellenálló képesség birtokában az állatot meg sem betegítik vagy enyhe tüneteket okoznak, de a vakcinázás is eredménytelen vagy nem alakul ki az attól várt védelem.
Leggyakrabban előforduló, immunszuppressziót előidéző kórokozók :
Fertőző bursitis vírusa, Marek-betegség vírusa, csirkeanaemia vírusa, reovírusok, baromfipestis vírusa, mycoplasma-baktériumok, gombatoxinok.
Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az „all in – all out”, vagyis az egyszerre telepítés – egyszerre ürítés gyakorlati végrehajtására, a szerviz-idő betartására (az egyes turnusok között legalább három hét!), az épületek takarításának, fertőtlenítésének végrehajtására és a rágcsálóirtásra!
Állathigiéniai (tartási – takarmányozási) és genetikai hibák miatti, állatvédelemmel is összefüggő jelenségek:
Naposcsibék korai
mortalitása:
Az első élethét nagyarányú korai elhullásainál különbséget kell tennünk a kelésgyengeség miatti vagy a fertőző eredetű kiesések és a szülőpárok takarmányozási hiányosságai miatti kiesések között. A nem fertőző eredetű első heti nagyarányú elhullások hátterében sokszor a szülők nem kielégítő mikroelem- és vitaminellátottsága áll, hiszen a csibék szükségletük egy részét ekkor még a szikből fedezik.
Hirtelen halál-szindróma:
A madarakat a szívműködés leállása és a keringési rendszer hirtelen összeomlása miatt minden előzmény nélkül hátukon fekve, holtan találjuk. Leggyakoribb 3-4 hetes életkorban. A takarmány nagy szénhidráttartalma hajlamosító tényező, de alapvetően a genetikai háttér, az anatómiai viszonyok (szív – tüdő), az extrém teljesítmény játszanak szerepet.
Hasvízkór (ascites):
Három hetes életkor után, az állomány legfejlettebb egyedein és a kakasoknál gyakoribb. A hasüregben felhalmozódott szalmasárga folyadék, savó miatt az állatok terpesztett lábakkal „totyognak”, a hasfal „lötyögő”, bőrének színe kékesszürke. Ok: a tüdő és a test izomtömegének fejlődési üteme egymástól normál körülmények között is eltérő. Ez az eltérés a brojlernél fokozottabb, a tüdő fejlődése jobban lemarad, az izmokban emiatt oxigénhiány lép fel, a széndioxid eltávozás pedig akadályozott. A szív mindenképpen kompenzálni kívánja ezt a helyzetet, egyre nagyobb intenzitással pumpálja a vért a tüdőn keresztül, hogy biztosítsa az oxigénellátást. A fokozott szívmunka szívmegnagyobbodáshoz, szívtágulathoz vezet, melynek következménye a keringési rendszerben vérpangás. Amikor a pangás, a vénás nyomás már olyan méretűvé válik (kb. 3-hetes életkorra), hogy a máj is károsodik, megkezdődik a hasvízkór kialakulása. Legfőbb hajlamosító tényező a nagyfokú fehérjebeépülésre és jó takarmányértékesítésre való nemesítés, a takarmányozási tényezők közül a nagy energia koncentráció és P/E érték (fehérje-energia arány), a granulált takarmányok miatti luxusfogyasztás, de egyesek szerint kialakulásában szerepet játszik a takarmány sótartalma, a mikotoxinok jelenléte és az első három hetes hosszú világítási program is. Az előfordulást súlyosbítják a mikroklíma hibái (nagy ammónia és széndioxid-koncentráció). A már kialakult bántalom nem befolyásolható.
Megelőzés: genetikai munka, jobb légcsere, optimális teremhőmérséklet, megfelelő management. A megelőzésben sokan a lassúbb növekedést célzó takarmányozásra, a 15-18 napos életkorig alacsonyabb energia- és fehérjetartalmú tápok etetésére helyezik a hangsúlyt, ez azonban értelemszerűen csak a hosszabb hizlalási idejű roasternél alkalmazható.
Stressz:
A zárt brojler-tartásban következményei:
– magatartásváltozások;
– különböző élettani értékek megváltozása;
– patológiai elváltozások.
Magatartásváltozások: a pszichikai megterhelés okozta félelem miatt az állat és környezete közötti összhang felborul. A nem várt események (pl. hirtelen hanghatás, rágcsáló mozgása stb.) ijedtséget okoznak, mely nemegyszer olyan fokú lehet, hogy bénulások, mozgászavarok, légzési nehézségek (lihegés) jelentkeznek, gyakori ilyenkor a menekülési, sőt az agresszív magatartás is. Az ijedősség egyik formája a madárhisztéria, amikor az egész állomány neurotikus magatartású. „Cselekvéspótló” magatartás a tollcsipkedés, tárgyak csipegetése, vakaródzás, a brojlerre nem jellemző hangkeltések (pl. „éneklés”), súlyosabb esetekben a kannibalizmus.
Élettani értékek megváltozása: szerológiai vizsgálatokkal mérhetők.
Megváltozik a minőségi vérkép, a fehérvérsejt szám növekszik, ezen belül eltolódik az egyes fehérvérsejtek aránya. A vérplazmában emelkedik egyes enzimek és hormonok (főleg a kortikoszteoridok) és a kalcium koncentrációja.
A környezeti hatások elleni nagyfokú stressz érzékenység eredményeképpen megváltoznak az izomzat (hús) egyes biokémiai tulajdonságai (hasonlóan, mint sertésnél a PSE-hús).
Anatómiai, patológiai elváltozások: szívtömeg, tüdőtérfogat, mirigyes- és zúzógyomor nagysága csökken, mellékvese megnövekszik, csontok hosszanti növekedése gyorsul, csontok szilárdsága romlik, izmok elfajulnak.
Mozgászavarok, csontrendszeri
bántalmak:
Hátterükben elsősorban a nagy növekedési erélyre irányuló genetikai hajlam áll, de befolyásolják tartási, még inkább takarmányozási hiányosságok is.
Angolkór: komplex anyagforgalmi betegség. A csontképződés nem megfelelő, a csontok elmeszesedése hiányos. Régen nagyon gyakori volt, majd a gyári tápok térhódításával a nagyüzemi állományokból eltűnt, ma is inkább csak a kisgazdaságokban találkozhatunk vele, de egy-egy nagy létszámú állományban ismét jelentkezett, elsősorban annak szubklinikai formája.
A csontozatban lévő kalcium: foszfor arány 2 : 1, míg az egyéb szövetekben ez 1 : 5. A növekedésben lévő baromfi kb. 1,5 : 1 arányban igényli a meszet és a foszfort. Amennyiben a takarmányban lévő mész és foszfor mennyisége vagy aránya nem megfelelő, vagy hiányos a D-vitamin ellátottság, elsődlegesen jelentkezik a csontképződés zavara. Másodlagos az angolkór akkor, ha megfelelő az ásványi anyag- és vitaminellátás is, de azok felszívódása, csontokba való beépülése akadályozott. A naposcsibék már a kikeléskor mészhiányosak, s ha szükségletüket már az első napokban nem elégítjük ki, a klinikai tünetek megjelenésére már az első élethéten is számíthatunk. A szükségletet jóval meghaladó mészkiegészítés is káros! A bántalomra először csak a nem megfelelő növekedés hívja fel a figyelmet, majd egyre több állat mozgása nehézkessé, fájdalmassá válik, éppen csak annyit mozognak, amennyi az evéshez-iváshoz kell, azután gyorsan leülnek. A mozgó állatok sem terhelik meg teljesen a lábukat, ízületeiket nem nyújtják ki. Súlyosabb esetekben a csirkék nem is tudnak lábra állni, „spárgáznak”, ilyen lábtartással ülnek, csőr is puha, szinte gumiszerűen behajlítható. Váratlan külső hatásokra (pl. idegen mozgás, hanghatás stb.) az ilyen állományokban gyakoribb a tetánia, ez a görcsös állapot azután rendszerint igen gyorsan elhullással jár.
A csöves csontok hajlékonyak, gyakori a combcsont fejének leválása, a normálisnál rövidebbek, a csontvégek és a bordaporc – bordacsonti ízesülések megvastagodnak, de puhák.
Perózis: az elnevezés (görög ; peros = rövid) arra utal, hogy a csöves csontok a rendesnél rövidebbek, azok szilárdak, kellően elmeszesedtek ugyan, de kifejezett alaki eltérések, deformációk mutatkoznak rajtuk.
A csánkízület duzzadt, a bőr itt nemegyszer kisebesedik, a lábszárcsont és a lábközépcsont kifelé vagy befelé elgörbül (X-láb vagy O-láb), de van, amikor spirálszerűen elcsavarodik. Súlyosabb esetekben az inak elmozdulnak, így az állatok nehezen mozognak, esetleg lábaikat meg sem tudják terhelni. Különböző csontbántalmak sorolhatók ide, melyeket különböző mikroelemek hiánya (mangán, cink, réz stb.), vitaminok hiánya (elsősorban B-vitaminok) okoznak, de különböző penészgombák toxinjai, sőt bizonyos gyógyszerek, gyógyhatású készítmények is szerepet játszhatnak azzal, hogy a csontképződéshez szükséges enzimek működését gátolják vagy antivitamin hatásúak. Csirkéknél leggyakoribb ok a mangán- és a kolinhiány. Természetesen a genetikai háttér, a fokozott érzékenység és a tartás is hajlamosító tényezők.
Görbeujj-tartás: nem azonos a riboflavin-hiány okozta görbeujj-betegséggel, amikor az állatok a mozgatóideg bántalom miatt csánkjukon ülnek és alig képesek mozogni, míg torzító görbeujj tartáskor a lábujjak rendellenes tartása, kifelé vagy befelé görbülése ellenére viszonylag fürgén, jól mozognak. Mivel a bántalom rendszerint csak 4-8 hetes életkorban kezdődik, a hosszabb tartási idejű, nagy tömegű brojler hízlalásban lehet jelentősége. A kiváltó okok pontosan ma sem ismertek, leginkább a genetikai háttérnek tulajdonítanak jelentőséget. A fenti és még további negatív jelenségek (pl. bőrproblémák) egymással összefüggenek. Nemcsak termelési, de állat-egészségügyi, állatvédelmi szempontok miatt is úgy tűnik, egyedüli járható út a brojler genetikai képességeinek maximális kielégítése mind a tartás, mind a takarmányozás terén. A gyakorlat legfőbb gondja, hogy az állatok biológiai igénye és a környezet (tartás, takarmányozás) nincsenek összhangban. Különösen így van ez nálunk! Miközben ugyanazok a fajtakonstrukciók termelnek, mint az EU fejlettebb országaiban, az épületek a múlt század ’60-’70-es éveiben létesültek, rekonstrukció csak kevés telepen történt. Tovább romlott a helyzet a rendszerváltozás utáni privatizáció kapcsán, az új tulajdonosok legtöbbje arra törekedett, hogy az akkor még némi nyereséget produkáló ágazat lehetőségeit kihasználja, kevés volt a technológiai befektetés és a gyengülő integráció hatása sem érvényesült. Sokan a volt nagyüzemek állattartó telepeinek istállóiban folytattak brojler előállítást, ezek már eleve alkalmatlanok voltak erre a tevékenységre.
Az állatvédelmi szempontok nagyobb érvényesüléséhez máris különböző javaslatokat fogalmaztak meg. Azok a javaslatok, melyek lassúbb fejlődésű, kisebb napi súlygyarapodású, hosszabb hizlalási idejű fajták beállítását szorgalmazzák, úgy gondolom, nem helytállóak! Ezt a hagyományos, még inkább az alternatív (pl.ökológiai) állattartásnál meg lehet (sőt meg kell) tenni, de az intenzív termék előállítás (amiről itt beszélünk) másról szól! Az a javaslat, mely szerint a takarmányozás korlátozásával csökkenteni lehet a problémákat (hasvízkór, láb- és keringési problémák stb.), azt hiszem nem, vagy csak részben helytálló! Az lehet, hogy kevesebb lesz a hirtelen szívhalál, de összehasonlíthatatlanul nagyobbak lesznek azok a veszteségek, melyek a takarmányozással szembeni igények kielégítetlenségéből adódnak (viselkedési zavarok, stressz, tollképződés zavarai, még gyengébb ellenálló képesség miatt a fakultatív kórokozók általi betegségek megszaporodása, hiánybetegségek stb.). A takarmányozás átmeneti, legfeljebb 10-15 %-os korlátozását csak a hosszabb hizlalási idejű, nagy súlyú brojlereknél (roasternél) lehet alkalmazni.
Forrás: Agrárágazat
