A paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt tospovirus, TSWV) megjelenését termesztett növényen elsô alkalommal Ausztráliában figyelték meg (Brittlebank 1919), majd Samuel és mtsai (1930) bizonyították annak fertôzéses jellegét. Smith (1931) állapította meg, hogy a kórokozó vektora a Thrips tabaci. Közép- és kelet-európai elôfordulását és elsôsorban dohányon okozott kártételét több szerzô (Razvyazkina 1953, Buzancic és Juretic 1977, Kovachewski 1957, Todorovski 1969, Gajos 1972) jelezte. Magyarországi szórványos kártételét elsô alkalommal Nagy és Ligeti (1972) ismertette.
A paradicsom bronzfoltosság vírusnak csaknem 300 termesztett és vad gazdanövényét tartják nyilván (Cho és mtsai 1986, Hausbeck és mtsai 1992, Mertelik és mtsai 1996, Latham és mtsai 1997, Chatzivassiliou és mtsai 2000, 2001). A gazdasági növények közül elsôsorban a dohány, a paradicsom, a paprika, a saláta és több dísznövény termesztését veszélyezteti.
A Nyírségben az 1990-es évek közepén a dohányültetvényekben járványszerûen szaporodott el, területenként változó mértékben a növények 70–80%-át károsította. A további kártételek elhárítására szükségesnek tartottuk a rendelkezésre álló irodalmi adatokat a hazai vizsgálatok eredményeivel összevetni, járványszerû elszaporodásának megelôzésére alkalmas védekezési eljárást kidolgozni.
A paradicsom bronzfoltosság vírus kizárólag Thysanoptera fajok közvetítésével terjed. A kórokozót csak a lárva képes felvenni, és a kifejlett egyed fertôzhet újabb növényeket (Sakimura 1963, German és mtsai 1992, Ullman és mtsai 1992). Vektoraként 6 Thysanoptera faj ismert, amelyek túlnyomó többsége trópusi és szubtrópusi vidékeken fordul elô (Ullman 1996). Közülük Magyarországon az ôshonos dohánytripsz (Thrips tabaci Lindeman) (Priesner 1928) és a közelmúltban behurcolt nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis (Pergande) (Jenser és Tusnádi 1989) ismert. A nyugati virágtripsz az eddig rendelkezésünkre álló adatok szerint a közép-európai klimatikus viszonyok között szabadföldön nem képes áttelelni (Trdan és mtsai 2003), a nyári hónapokban szabadföldön ez ideig csak az üvegházak és a fóliasátrak környékének növényzetén fordult elô (Jenser 1990).
Anyag és módszer
A paradicsom bronzfoltosság vírus azonosítása és egyúttal a T. tabaci vektor tevékenységének bizonyítása céljából átviteli kísérleteket végeztünk. Fertôzött dohányról, valamint Galinsoga parviflora, Lamium sp. Stellaria media, Trifolium repens növényekrôl gyûjtött egyedeket helyeztünk izolált körülmények között, üvegházban nevelt Nicotiana benthamiana indikátor növényekre (Gáborjányi és mtsai 1993).
Az átviteli kísérletek eredményeit DAS- ELISA teszteléssel erôsítettük meg (Gáborjányi és mtsai 1995, Jenser és Gáborjányi 1998).
Egyes példányok DAS-ELISA tesztelésével tanulmányoztuk, hogy a kórokozó mennyiben telelhet át dohánytripsz nôstényekben (Szénási és mtsai 2001, Jenser és mtsai 2003). Ennek során túlnyomó részben Stellaria mediáról gyûjtött 585 egyedet vizsgáltunk meg.
A dohánytripsz repülési idejének megfigyelését ragacsos felületû sárga színcsapdákkal végeztük (CSALAMON SZs.). Három palántanevelôben, a palántanevelés idôtartamára, április elejétôl május elejéig 3–3 színcsapda, valamint szabadföldön a palántázás idôpontjától kezdôdôen augusztus közepéig 5 ültetvényben 5–5 színcsapda által fogott egyedek számát vettük figyelembe. A színcsapdákat hetenként cseréltük és számoltuk meg az általuk gyûjtött, évenként mintegy 5–8000 egyedet.
A betegség tünetei
A fertôzés helyén apró, szabálytalan klorotikus, majd nekrotikus foltok alakulnak ki. A szisztemikus fertôzés gyakran jár általános sárgulással, a levéllemez fakósárga, majd barnás elszínezôdésével, a bronzfoltossággal. A fertôzött levelek kisebbek, nehezebben fejlôdnek ki, az ízközök megrövidülnek, a beteg növény csokros külsôt kap. A korai fertôzés jelentôs növekedésgátlást, törpülést okoz. Jellegzetes a csúcsrügy károsodása is, ami palántakorban a csúcsrügy elhalását, majd a növény teljes hervadását, pusztulását váltja ki. A kései fertôzés a növény csúcsi részének pásztorbotszerû ferdülését idézi elô.
Eredmények
A palántanevelôkben, valamint a dohányültetvényekben és azok környékén a thysanopterológiai vizsgálatok eredményei szerint a paradicsom bronzfoltosság vírus ismert vektorai közül egyedül a dohánytripsz (Thrips tabaci Lindeman) fordult elô. A dohánytripsszel végzett átviteli kísérletek adatai egyértelmûen bizonyították a paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus)jelenlétét a károsított nyírségi dohányültetvényekben, megerôsítették az átviteli kísérleteknek a T. tabaci vektor tevékenységére vonatkozó eredményeit.
A DAS-ELISA teszt adatai megerôsítették az átviteli kísérletek eredményeit, igazolták a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV–BR 1 szerotípusának jelenlétét, járványszerû elszaporodását.
A DAS-ELISA teszttel egyedenként vizsgált 585 dohánytripsz nôstény közül 134 bizonyult vírusgazdának.
Az ôsszel és tavasszal végzett vizsgálatok eredményei egyúttal azt is bizonyították, hogy a paradicsom bronzfoltosság vírus a dohánytripsz testében is áttelelhet, a vírusgazda egyed tavasszal fertôzôképes, és ez az újabb járványok kialakulásának fontos tényezôje.
A színcsapdákkal 1992-tôl kezdôdôen rendszeresen végzett megfigyelések adatai szerint a dohánytripszegyedek a palántanevelôkbe április utolsó, május elsô hetében repülnek be. Ezeknek az egyedeknek egy része a paradicsom bronzfoltosság vírus hordozója, amelyek táplálkozásuk alkalmával fertôzik a palántákat. A fertôzött a növényeken a vírus tünetei többnyire a kiültetést követôen 2–3 hét múlva, a szabadföldön realizálódnak.
A dohánytripsz nôstény részben száraz növényi maradványokon, többnyire a tél folyamán is tenyészô növényeken telel át. Rendszeresen fordul elô az ôsztôl nyár elejéig tenyészô tyúkhúron (Stellaria media), amelyen szaporodhat is (Szénási és mtsai 2002). Ez a növény egyike a paradicsom bronzfoltosság vírus gazdanövényeinek is (Jenser és mtsai 2003). A ruderális területek növényein rendszeresen nagy egyedszámban van jelen. A nyár második felében, ôsszel a kapás kultúrákban gyakran tömeges kis gombvirágon (Galinsoga parviflora) is szaporodik. Egyedei tavasztól ôszig gyakran nagy egyedszámban repülnek, a dohányültetvényekben esetenként káros mennyiségben fordulnak elô.
Az eredmények gyakorlati alkalmazása
A paradicsom bronzfoltosság vírus magyarországi gazdanövénykörének, lehetséges vektorának jelenlegi ismerete alapján az elmúlt években kialakíthattunk egy olyan rendszert, amely alkalmasnak bizonyult a dohányültetvények károsodásának hatékony mérséklésére.
Április végén, május elején azért, hogy a palántanevelôkbe berepülô vírusgazda dohánytripsz egyedek a palántákat ne vagy csak minimális mértékben fertôzhessék, a színcsapdákkal végzett megfigyelések adatai alapján megállapított idôpontban, rovarölô szerekkel szükséges védekezni. Erre a célra az elmúlt években az imidakloprid hatóanyagú Confidor 200 SL bizonyult megfelelônek.
Tekintettel arra, hogy a dohánytripsz egyedei (közöttük a vírusgazdaegyedek) a ruderális területek növényein telelnek át, azokon szaporodnak, fontos követelménynek tartjuk a palántanevelô fóliasátrak környékének gyommentesen tartását.
A fertôzés mértékének csökkentése szempontjából is nagy jelentôsége van a palántanevelés központosításának. A nagy felületû, rendszeres növényvédelemben részesíthetô fóliasátrakban a dohánytripsz vírusterjesztô tevékenysége minimálisra csökkenthetô.
A kiültetett növényeket a palántázást közvetlenül követôen ismételten szükséges rovarölô szerekkel permetezni, a berepülô vírusgazda dohánytripszegyedek elleni védekezés végett. Ezeknek a technológiaszabályoknak a betartásával lehetett a nyírségi dohányültetvényekben a paradicsom bronzfoltosság vírus fertôzöttség mértékét minimálisra (4–6%) csökkenteni.
Köszönetnyilvánítás
Ez a munka az OTKA T 030267 sz. pályázat és az Universal Leaf Tobacco Hungary LTD támogatásával készült.
Növényvédelem 41 (11), 2005
Forrás: Növényvédelem
