Sokunk nagyon nagy kedvence volt, mára azonban ez is eltűnt sok mással együtt. Én már csak nagyon kevés helyen találkozok vele, a fiatalok pedig nem is ismerik, éppen ezért bemutatom nektek a papsajtot!
A papsajtmályva (Malva neglecta), vagyis a „papsajt” név sokakban ízletes gyermekkori pillanatokat idéz fel. Termését illetve leveleit gyakran gyűjtögetik étkezési vagy gyógyászati felhasználásra. Lényegében a világ minden mérsékelt éghajlatú területén találkozhatunk vele, habár sok helyen gyomként tekintenek rá. A papsajtmályvát már az ókori görögök és rómaiak is termesztették salátákba, Európában pedig még a középkorban is foglalkoztak vele. Íme, néhány értékes tudnivaló erről a közkedvelt finomságról!
A papsajtmályva bemutatása
Egy egynyári, vagy bizonyos esetekben évelő főgyökeres növényről van szó, amely kúszó szára általában 8-60 centisre, bizonyos esetekben pedig akár a 100 cm magasra nőhet meg. Egy-egy példány több szárat is növeszt, amelyek enyhén fássá válhatnak a növény szára közelében. Elterjedt Eurázsiában – Svédországtól kezdve Angliáig, Portugáliától hazánkon keresztül Mongóliáig, Törökországban, Indiában, Észak-Amerikában, és számos egyéb országban is fellelhető.
A papsajtmályva termesztése
A papsajtmályva termesztése meglehetősen egyszerű feladat. Talaj terén nem éppen válogatós – száraz, és partvidéki helyeken egyaránt előfordul, és kezeletlen illetve gondozott területeken is találkozhatunk vele. A közönséges kerti talaj tehát nem probléma neki, de ideális esetben kerüljön tápanyagban mérsékelten gazdag termőközegbe, lehetőleg napos helyre. A magokat kor tavasszal ajánlott elvetni, a csírázás pedig nagyjából 2 héten belül lezajlik majd. A „vadonban” ez általában ősszel történik meg. Betegségek terén a rozsdát okozó gombákra érdemes odafigyelni.
A papsajtmályva felhasználása a konyhában
A papsajtmályvának nem csupán termését, hanem leveleit és zsenge szárait is fogyaszthatjuk, akár nyersen, akár főzve is. Remekül passzolnak sokféle salátakeverékbe, és még a salátaleveleket is lehet helyettesíteni velük. Levelei nyálkásak, tehát ne lepődj meg, ha kifőzéskor a víz kissé besűrűsödik – ez teljesen normális. Persze nem csak finomak, hanem kifejezetten táplálóak is. A fiatal magokat szintén megfőzheted, vagy nyersen is fogyaszthatod. Ezek kellemes, diószerű ízt kínálnak, továbbá mind a magokból, mind pedig szárított leveleiből és a virágokból is készíthetünk teát.
A gyökerekből készített főzetet tojássárgája helyett lehet alkalmazni például habcsók készítéséhez. A gyökereket ehhez először fel kell forralni, majd lassú tűzön főzni, amíg a víz meg nem sűrűsödik az edényben, amit ez után tojássárgájaként lehet alkalmazni. A következő oldalon további remek felhasználási módok várnak, érdemes lapozni egyet!
