Lassú lebomlású és szabályozott tápanyagleadású műtrágyák használata zöldségfélék palántanevelésében

Lassú lebomlású és szabályozott tápanyagleadású műtrágyák használata zöldségfélék palántanevelésében

A lassú lebomlású és szabályozott tápanyagleadású műtrágyák (melyeket hazánkban gyakran neveznek retardált, lassított hatású, lassan oldódó, illetve tartós hatású műtrágyáknak is), az előállítás technológiáját tekintve a legfejlettebb műtrágyáknak tekinthetők. Ennek megfelelően áruk is igen magas. Elsősorban drágaságuk miatt - mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban alkalmazásuk nem terjedt el széles körben. Egyes statisztikák szerint a világ összes műtrágya felhasználásának csak mintegy 0.2%-át teszik ki. Ugyanakkor elsősorban a kertészet körébe tartozó, egyes speciális részterületeken szerepük jóval fontosabb. Ilyen területek például a park és sportgyepek fenntartása, díszfaiskolai termesztés, cserepes növény előállítás, hobby kertészet (pl. balkonládák), gyümölcs ültetvények alaptrágyázása és nem utolsó sorban a virág- és zöldségpalánták előállítása. Ez utóbbi esetben rendkívül fontos, hogy e műtrágyák hozzájárulhatnak a palántaföld tápanyagtartalmának (EC-jének) megfelelő szinten tartásában. Ez annál is inkább kézen fekvő, mert a szervestrágya, ami a palántaföldek hosszú ideig nélkülözhetetlennek tekintett alkotórésze volt, tulajdonképpen természetes, lassú lebomlású műtrágyának tekinthető.

Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy hazánkban a zöldségfélék palántanevelésében - azon belül is elsősorban a közeg és a műtrágyahasználatban számos előremutató változás történt. Ezért, és a téma aktualitásánál fogva éreztük úgy, hogy érdemes pár sort szentelnünk a címben megfogalmazott példának.

Az első megfogalmazódó kérdés természetesen az, hogy mit is jelent a lassú lebomlású, illetve a szabályozott tápanyagleadású kifejezés. Egy, a műtrágyagyártók nemzetközi szövetsége által kiadott könyvben a következő definíció szerepel: „Lassú tápanyagleadásúak azok a műtrágyák, amelyek felvehetősége a növények szempontjából késleltetett, illetve amelyek hosszabb ideig felvehetők a növények számára, mint a hagyományos, azonnal felvehetővé váló műtrágyák”. A kereskedői és kutatói gyakorlat azonban megkülönböztet lassú, illetve szabályozott tápanyagleadású műtrágyákat. A lassú tápanyagleadású csoportba tartoznak azok az anyagok, amelyeknek a talajoldatban való feloldódása saját kémiai összetételük következtében nagyon lassú. Ebbe a csoportba tartozik például a Buviplant. A szabályozott tápanyagleadású műtrágyák csoportjába tartoznak azok a műtrágyák, amelyekben az egyébként azonnal felvehetővé váló tápanyagot (pl. karbamidot, ammónium-nitrátot vagy kálisót) egy olyan anyaggal burkolják be, amely a víz számára csak korlátozottan átjárható. Ide tartozik például a hazánkban is forgalmazott Osmocote és a Plantacote.

Figyelmesen elolvasva ezeket a megállapításokat, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a zöldség palántanevelési gyakorlatban leggyakrabban használt PG Mix és Peat Mix műtrágyák ebbe a műtrágyacsoportba tartoznak-e vagy sem. Nos ezek a műtrágyák tulajdonképpen vízben rosszul oldódó műtrágyák, és tudományos szemszögből nézve nem tekinthetők lassú lebomlású, még kevésbé szabályozott tápanyagleadású műtrágyáknak. Nem véletlenül szerepelnek e műtrágyák összetett komplex műtrágyaként a „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok” című könyvben, illetve a PG Mix „komplex, vízben nem teljesen oldódó mikroelemes műtrágya”-ként a forgalmazó cég reklámanyagában. Szeretnénk ugyanakkor hangsúlyozni, hogy azért, mert e két műtrágya „hivatalosan” nem tekinthető lassú lebomlású műtrágyának, a palántanevelésben való felhasználásuk nem tekinthető rossz, elavult technológiának. Arra viszont nagyon kell vigyázni, hogy a PG Mixet és a Peat Mixet feltétlenül száraz közegbe keverjük be, vagy ha elkerülhetetlen a már nedves közegbe való bekeverés, akkor erre közvetlenül a felhasználás előtt kerüljön sor. Így elkerülhető, hogy a közeg EC-jét káros mértékben megnöveljék, ami tápanyagaiknak a „valódi” lassú lebomlású műtrágyákéhoz viszonyított gyors oldatba jutásuk miatt, reálisan fennálló veszély.

Hazánkban, a zöldség palántanevelésben, a lassú lebomlású műtrágyák közül a Buviplant A a legelterjedtebben alkalmazott. Ez a műtrágya a nitrogént elsősorban különböző hosszúságú metil-urea láncok formájában tartalmazza. Minél hosszabbak ezek a láncok, annál hosszabb a hatástartam. Ezért a hosszabb láncokat tartalmazó, és így hosszabb hatástartamú Buviplant B és C műtrágyákat palántanevelésre nem célszerű felhasználni. A nemzetközi forgalomban jelenlévő, de hazánkban kevésbé vagy egyáltalán nem ismert egyéb lassú lebomlású műtrágyák (Floranid, Osmoform, Plantosan, Sierraform, Triabon) hatóanyaga is valamilyen karbamid származék, amely különböző mikrobiológiai folyamatok következtében folyamatosan alakul át a növények által is felvehető nitrogénformává. A fent említett műtrágyák tápanyagai közül tehát csak a nitrogén tartós hatású, a többi tápanyag lassú lebomlását semmiféle kémiai szerkezet vagy valamilyen burkolat formájában meglévő fizikai korlát nem biztosítja.

Mint már említettük a szabályozott tápanyagleadású műtrágyák esetében a hosszú hatástartamot egy burkolat biztosítja. Ezért e műtrágyák mindig granulátum formátumúak. A granulátum forma azzal az előnnyel jár, hogy a por alakú műtrágyákkal ellentétben még nedves közeghez is egyenletesen hozzákeverhető. Palántaneveléshez a precízebb elkeverhetőség érdekében célszerű olyan típusokat felhasználni, melyek granulátum mérete kisebb az átlagosnál (pl. Osmocote Mini, Osmocote Start).A bevonatul szolgáló anyag általában kén, növényi gyanta, valamilyen polimer vagy ezek kombinációja. Ezekbe a burkolatokba technikailag bármely tápelemet, így a mikroelemeket is el lehet helyezni, így az összes tápelem lassan válik felvehetővé. Az összetett hatóanyagú, szabályozott tápanyagleadású műtrágyákból sokszor csak a kalcium hiányzik a létfontosságú elemek közül, jól ismert csapadékképzése miatt. Mivel a biokémiai folyamatoknak e műtrágyák feltáródásában nincs szerepük, e műtrágyák felhasználásával a tápanyagleadási folyamat már sokkal jobban szabályozható és tervezhető. A tápanyagleadás elsősorban hőmérsékletfüggő, a talaj egyéb tulajdonságai (pH, sótartalom, redox potenciál, baktérium aktivitás) kevésbé befolyásolják.

Nemzetközileg az Agroblen, a Basacote, a Hydrocote, a Meister, a Multicote, a Nutricote, az Osmocote, a Plantacote és a Polyon a legismertebb szabályozott tápanyagleadású műtrágyák. Ezek közül hazánkban az Agroblent, az Osmocote-ot és a Plantacote-ot forgalmazzák szélesebb körben.

E műtrágyáknak a termesztők számára egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy mennyi idő alatt adják le tápanyagtartalmukat. A cégek általában azt tüntetik fel a csomagoláson, hogy az adott műtrágya hány nap, illetve hónap alatt adja le tápanyagtartalmának 80%-át egy adott hőmérsékleten (általában 21^oC a vonatkoztatási alap). Egy szabályozott tápanyagleadású műtrágya megvásárlásakor rendkívül fontos a hatástartam pontos ismerete, hiszen nyilvánvalóan teljesen más típust kell felhasználni a paprika palánta neveléséhez, mint például egy konténeres díszfa előállításához vagy egy almaültetvény feltöltő trágyázásához.

Sajnos, tudomásunk szerint ma csak egy olyan szabályozott tápanyagleadású műtrágya (Osmocote Start) van hazánkban forgalomban, amely a zöldségfélék palántaneveléséhez szükséges 1.5-2 hónapos hatástartammal rendelkezik. Amennyiben csak 2-3, esetleg 3-4 hónapos hatástartamú műtrágya áll rendelkezésre (pl. Plantacote 4M, Osmocote Mini, Osmocote Plus Mini), célszerű megnövelni a kiadott mennyiséget, nehogy tápanyaghiány lépjen fel a nem elég gyors tápanyagfeltáródás következtében.

A többletként kiadott mennyiség természetesen nem vész kárba, hiszen azt a növények a kiültetés után fel fogják használni.

A fent említett műtrágyák (PG Mix, Peat Mix, Buviplant A, Osmocote Start, Plantacote 4M) a három makroelemen kívül magnéziumot és a legfontosabb mikroelemeket is (vas, mangán, bór, cink, réz, mangán, molibdén) tartalmazzák. A felhasználás során feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a Buviplant A (20 10 15) nitrogén túlsúlyos, míg a különböző PG MIX változatok (14 16 18; 15 10 20; 12 14 24), a Peat Mix (14-16-18) és az Osmocote Start (12 11 17) kálium túlsúlyosak.

Külföldi és hazai, illetve saját kutatási eredményeink (lásd kép), valamint a jelenlegi hazai gyakorlat ismeretében, talán már nem eretnekség az az állítás, hogy célszerű a szaporító földbe is műtrágyát keverni. Ez esetben a forgalmazók szerint a Buviplant A - ból 0.5 1 kg/m³, míg a PG Mix-ből 0.5 0.8 kg a javasolt dózis.

Paradicsom és paprika esetében a nemzetközi és hazai szakirodalom 300 g N/m³ dózisnak megfelelő műtrágyát tart optimálisnak bekeverni a palántaföldbe, de egyes irodalmak ajánlásai az 500 g-os értékig is elmennek. A kész földkeverékeket gyártó üzemek a termesztők tápoldatozó kedvének teret hagyva sokszor csak 1 kg, a legritkább esetben maximum 2 kg PG MIX-et kevernek be köbméterenként. Ez típustól függően 120-150, illetve 240-300 g N/m³-nek felel meg. Mi magunk is, a helyrevetés esetén köbméterenként 1 kg (140g N), tűzdelés esetén 1.75 kg (245g N) PG MIX-et ajánlunk bekeverni. Általában a forgalmazók is inkább az óvatosság hívei ajánlásaikban. PG MIX-ből a salátafélék esetében 1.2 kg (168g N), a paprika és a paradicsom részére pedig 1.75 kg (245g N) az ajánlott mennyiség, míg a Peat-Mix-ből 1-2,5 kg/m³ . A Buviplant A esetében a forgalmazók szerintünk magas, 2-4 kg/ m³-es (400-800 g N) értéket ajánlanak. Az Osmocote Start esetében az alacsony dózist, 0.5-1.5 kg (60-180g N), a forgalmazó szerint az indokolja, hogy a szabályozott tápanyagleadású technológiának köszönhetően a tápanyagok hasznosulási százaléka jóval magasabb. Így ajánlható a kisebb dózis, ami szándékaik szerint ellentételezi a PG MIX-hez képest dupla árat.

A palántaföldhöz keverhető műtrágyák összefoglaló táblázata