Bemutatunk három őshonos juhfajtát, melyeknek mindegyike rendkívül nagy értéket képvisel.

A racka közepes termetű fajta, a kosok magassága 75 cm, tömegük 60-70 kg. Az anyajuhok kisebb termetűek: 65 cm magasak, tömegük 40-45 kg.
Gyapja meglehetősen durva, tincses szerkezetű., szőre hosszú, 25-30 cm. Két fajtaváltozata létezik, az egyik fehér, a másik fekete. A ritkább fekete szinváltozat korától kezdve teljes szőrzetét tekintve fekete, bőre, körme és nyelve szürke. A fehér változat gyapja krémszínű, lábai világosbarnák.

A racka gyapja nem értékes, ugyanakkor kultúrtörténeti jelentősége van: ebből készült a pásztoremberek híres subája.
Húsa tápláló, jó minőségű, ízletes, faggyúval kevésbé átszőtt.

A fajta jó tejelőnek számit, kb. 50-60 liter tejet ad, ezt eldolgozzák és legtöbbször sajtokat készítenek belőle.

Általában egy bárányt ellik évente, tél közepén-végén.
A fehér és fekete magyar (hortobágyi) racka juhot védett és őshonos állatfajtának nyilvánította együttes rendeletében a földművelésügyi és vidékfejlesztési, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter.

Cikta

Hazai története a török hódoltság megszűnése után kezdődött, a XVIII. században, a betelepülő német népesség hozta magukkal háziállataikat, köztük a ciktát is.
Főleg a Dél-Dunántúlon terjedt el. Állományának létszáma a merinó fajták megjelenésével csökkent, ma már csak néhány bemutató példányon kívül csak egy nyáj van ebből a fajtából egy vértestolnai tenyészetben. 

Eredeti hazájában, Németországban teljesen kipusztult, ma már gazdasági haszna nincsen, tartásának célja a génmegőrzés.
A cikta a kisebb juhfajták közé sorolható. Az anyák általában szarvtalanok, de a kosok egy része is. Marmagasságuk 55-60 cm, az anyák testtömege 30-45 kg, a kosoké 50-55 kg. Gyapja durva, fehér színű, a fej és a lábak fehér színűek, rövid szőrrel borítottak, a körmök és a szarvak sárgák.

Forrás: Wikipédia