Bizony, vannak köztünk hihetetlenül fantasztikus emberek, őket nevezzük hétköznapi hősöknek. Volt szerencsém közelebbről megismerni Lehoczky Krisztiánt, aki annó létrehozta a Mályi Madármentő Állomást. Tartsatok velem ti is, és olvassátok el a vele készült érdekes interjút!
Mikor kezdett el madármentéssel foglalkozni? Mikor jött létre a Mályi Madármentő Állomás?
Kilenc éves koromban mentettem meg az első madarat a bátyámmal: egy balatoni nyaralás idején találkoztunk egy bajbajutott kis fecskével. Én akkor tartottam a kezemben először madarat, három napig próbáltuk életben tartani, de sajnos elpusztult. Volt nagy sírás, az egész család ideges volt, mert a nyaralásnak vége is lett, itt kezdődött el minden. Az Avason nőttem fel, ott is volt minden évben egy-két mentett madárka, 2013-tól pedig hivatalos mentőhely lett a Mályi Természetvédelmi Egyesület Mentőállomása is.
Mit jelentenek a madarak Önnek? Milyen helyet érdemeltek ki az életében? Van kedvenc madara?
Kilenc évesen mély nyomott hagyott bennem a kis fecske, azóta a szívemhez nagyon közel állnak a madarak. Ugye a legtöbbször madarakkal találkozik az ember a természetben, még a városokban is láthatjuk őket, ahogy csicseregnek a fákon, mégis olyan távolinak, elérhetetlennek tűnnek – pontosan ezért szeretem őket annyira. A kedvenc madaram a balkáni gerle, egy nagyon ragaszkodó, őszinte érzelmekkel rendelkező állat, ami ki is tudja fejezni az érzelmeit a párja, de még az ember felé is.
Érdemes végig lapoznia mindenkinek a most következő galériát, így bepillantást nyerhettek a Madármentő Állomás mindennapjaiba:
18
Jelenleg hányan dolgoznak a madarak mentésével, segítésével, kikből áll a csapat?
A mentőhely az ingatlanom portáján található – nagyon hirtelen kellett nagyon sok állatot fogadni, és nem volt pénz arra, hogy telephelyet vásároljunk, ezért itt alakítottuk ki a mentőállomást. Lényegében a családom és az egyesületi tagok végzik a mentést, ez 4-6 főt jelent, ebből állandó 2-3 fő, mivel a gyerekeim iskolába járnak. A nyári időszakban önkénteseket is szoktunk fogadni, akik segítik a munkánkat. A mentőállomás ugyanúgy néz ki, mint bármely kert az országban, csak itt nem úszómedence van, hanem kisebb-nagyobb kalitkák, leválasztott részek, lényegében egy kisebb állatkertet lett berendezve.
Nézzétek meg galériánkban a mentésekről készült nem mindennapi felvételeket:
Melyek azok a mentések, amikre szívesen emlékszik vissza?
Van jó pár ilyen, de talán kiemelném a szürke gém mentését. Három éve, nagyjából március elején hívtak ki egy horgásztóhoz, aminek a közepén volt egy sódersziget nádassal. A víz jéghideg volt, és a szürkegém beakadt a horgászdamilba, ami fogva tartotta. A horgászok eligazítottak, hogy tudok bemenni gyalogosan hozzá, felvettem egy kezeslábas vízálló ruhát, és úgy sétáltam be a szürke gémhez. Sikerült levágni róla a damilokat, amik eléggé elszorították a szárnyát, ezért szerettünk volna egy röpróbát csinálni. Nem tudott elmenni, megsérült, de szerencsére sikerült kimentenünk és két hónapon belül felépült, majd elrepült. A következő oldalon arról kérdeztük Lehockzy urat, hogy mi okozza a legtöbb gondot a madarak esetében és mit tehetnek az átlagemberek, érdemes lapozni egyet!
