A makkok kiszárítása
A látszólag jó makkokat a vízteszt után egy rétegben (tehát nem egymásra szórva) szét kell teríteni néhány sütőpapíron. A szétterített makkokat egy sütőben 80°C-on melegítsd nagyjából másfél óráig, hogy kiszáradjanak. Ezzel egyszerre fel is melegíted őket az egyszerűbb szétroppantáshoz.
A makkok feltörése
Akárcsak a begyűjtésükre, a makkok feltörésére is több lehetőséged van. Ha úgy tetszik, foghatsz egy egyszerű kalapácsot, és egy erős felületet, és kedvedre szétcsapkodhatod őket. Ha nagyobb mennyiséget szeretnél egyszerre feldolgozni, akkor beszerezhetsz egy külön erre a célra készített, kézzel tekert törőeszközt is. Ne lepődj meg, ha néhány rossz makk is kikerül majd a törőből, vagy a kalapács alól. A feltört makkok persze minden titkot feltárnak, így még egyszer utoljára lehetőséged adódik kiválogatni a rosszakat a jók közül. A penészes, megrágott, vagy sötét foltos termések mehetnek a komposzthalomra vagy a tyúkok elé, a jók pedig egy külön, tiszta tárolóba. A termések barna maghéját is ilyenkor kell eltávolítani. Egyesek szerint ezek megváltoztathatják a makkliszt ízét, de minimális mennyiségben valószínűleg nem fogod észrevenni a különbséget.
A makkok ledarálása
A kiáztatott makkokat lisztté kell őrülni. Ha finomszemű lisztet szeretnél, akkor két őrlésre lesz szükséged. Az áztatástól még nyirkos makkokat először dobd be egy kézi darálóba – ezért nem muszáj külön elektromos darálót vásárolni. Terítsd szét a nyirkos lisztet egy tiszta sütőpapíron és hagyd, hogy teljesen megszáradjon. Érdemes egy forró felületre helyezni – például egy kályhára – és néha megkeverni, hogy egyenletesen érje a hő. Így nagyjából két nap alatt megszárad majd, de meglehet, hogy több időre lesz szüksége.
Egy szárítóban vagy egy sütőben felgyorsíthatod a folyamatot. Dobd be 75°C-ra a sütőbe, amíg teljesen meg nem szárad. Légy alapos, mert a picit is nyirkos liszt könnyedén penészessé válhat, és akkor az egész mehet a komposztra. Ezután kész a durva liszt, amit felhasználhatsz ebben a formájában, vagy átszórhatod egy kávédarálón, vagy más eszközön, hogy finomszemű lisztté alakítsd át.
Kiáztatás
Habár egy-egy makk még önmagában biztonságosan elfogyasztható, többet már nem érdemes megenni, mert minden szem olyan nagy mennyiségű tannint (csersav) tartalmaz, hogy önmagukban emészthetetlenek. A kiválogatott, jó minőségű, héjatlan makkokat egy tiszta tárolóba kell helyezni, és vizet kell engedni rájuk. Ez segít, hogy a vízben oldódó csersavak kiázzanak belőlük, és ehetővé váljanak. A kiáztatásnak többféle módja is van. Létezik vegyi áztatás, hidegáztatás és forróáztatás. Mi most az utóbbi opciót részletezzük.
A forróáztatás valamivel egyszerűbb a másik két módszernél, de megjegyeznénk, hogy némileg hatástalanítja a kész liszt bizonyos elemeit. Ez egy sötétbarna lisztet eredményez, ami nem áll annyira össze magától, mint a búzaliszt szokott. A hidegáztatás tovább tart, de a kész liszt össze tud állni tésztává. A forróáztatáshoz több adag vízben kell kiforráznod a makkokat. Forralj fel vizet egy erre megfelelő berendezés segítségével, majd öntsd bele a makkokat. Amikor a víz sötétbarna színűvé válik, öntsd ki, öblítsd el a lábast, majd öntsd bele újra az előbb kiáztatott makkokat.
A terméseknek 3, vagy akár 10-nél is több áztatásra lehet szükségük, hogy elegendő csersav távozzon belőlük. Saját magadnak kell eldöntened, hogy mikor állnak készen. A legegyszerűbben úgy ellenőrizheted a csersavtartalmukat, hogy megkóstolod, mennyire érződik keserűnek a nyelveden egy-egy termés. Ha enyhén édeskések, és már nem keserűek, akkor késznek nyilváníthatod őket. Néhányan szeretnek addig várni, míg a víz már nem barnul be az áztatástól, de ez nem feltétlenül praktikus minden esetben.
