Mára már kimentek a „divatból”, a makkok egykor az általános étrend fontos részét képezték az emberek számára. Habár nem mondhatók kifejezetten különlegeseknek, sokak számára mégis újdonságnak számíthatnak, hiszen hosszú ideje nem kezeljük őket élelmiszerekként. Októberben tökéletes alkalmas az idő arra, hogy begyűjtsük őket, még nem vagyunk lemaradva.
Ha megnézzük a világ különböző népcsoportjainak étrendjét (pontosabban annak történetét), akkor tisztán láthatjuk, hogy a legtöbb esetben ez az étrend valamiféle keményítőt tartalmazó növényre alapszik (rizs, kukorica, búza, stb.) Ezek az étrendek azonban földművelő életmódot, vagy legalább is valamilyen rendszeresített földművelést igényelnek. Léteznek azonban olyan népcsoportok is (például Kalifornia állam északi részén több ilyen is fellelhető), amelyek nem foglalkoznak komolyabb földműveléssel, ugyanis étrendjük a makkokra épül, ami tartalmazza azt a tápértéket, amit a keményítőtartalmú növények hivatottak biztosítani az emberek számára.
A makk, mint megújuló élelmiszerforrás
Elég csak belegondolni: a tölgyfákat rengeteg helyen megtalálni. Sok városi parkban is ott vannak, a vidék pedig említést sem érdemel, hiszen ott még akkor is talál tölgyet az ember, ha nem keresgéli őket. Mindezt figyelembe véve jogosan tűnődik az ember, hogy vajon miért hagyunk évente több tonnányi élelmiszert a földre hullani a tölgyerdőkben.
A tölgyerdők ráadásul minden külső beavatkozás (és vegyszeres kezelés) nélkül, természetes módon termelik meg ezt a rengeteg makkot, így egy nagyon is megújuló élelmiszerforrásról van szó – és ugyan ennyire kihasználatlanról is.
Ha tehát szeretnéd kihasználni mindazt, amivel a természet megajándékoz bennünket, akkor irány az erdő! A következő oldalon elmondok mindent a makkok begyűjtéséről, és kitérek arra is, hogyan fogyaszthatjuk ezt a finomságot, érdemes lapozni egyet!
Keresd a tölgyfákat
A tölgyfáknak számos fajtája létezik, amelyek különböző éghajlatonként és régiónkként váltogatják egymást. Szerencsére minden tölgyfa termése (a makk) ehető, függetlenül attól, hogy melyik fajhoz tartozik. Nézz utána, hogy a közeledben élő tölgyféléket miről ismerheted fel, illetve hogy hol találhatók szép számban tölgyfák otthonod környékén. A begyűjtés menete minden fajtánál teljesen azonos.
Mikor érdemes gyűjtögetni?
Gyűjtögetéskor nagyon fontos a megfelelő időzítés. A tölgyfák két fázisban hullajtják le magukról terméseiket. Van egy korai fázis, és egy jó fázis. Értelemszerűen a jó fázisban lepotyogott makkokra lesz szükséged. A korai fázisban lehullott makkok nem megfelelően fejlődnek, vagy rovarok költöztek beléjük – bármilyen okból is essenek le idő előtt, ezek a termések romlottak. A fák minél előbb megválnak tőlük. Sok korán lehullatott makknak még megvan a kalapja – ez az egyik legbiztosabb árulkodó jel. A második, jó lepotyogtatás az, amire oda kell figyelned – ez általában október környékén történik. Érdemes feltörni néhányat egy közeli kővel, hogy megbizonyosodj a minőségükről. A második terméshullás idején sokkal több érett makkot gyűjthetsz össze.
Hogyan érdemes gyűjtögetni?
A legkézenfekvőbb módszer egyszerűen végigpásztázni a tölgyfák alatti talajt és felszemezgetni az érettnek tűnő makkokat. Így könnyedén kihagyhatók azok, amelyek láthatóan nem érettek eléggé (pl. kalaposak) vagy amiket egy-egy rovar már megkóstolt (lyukasok). Ha azonban nincs kedved órákig görnyedezni a tölgyesben makkokat keresgélve, akkor keress valamilyen célszerszámot erre az interneten. Habár az ilyen gyűjtőeszközök nem különböztetik meg egymástól a kisebb dolgokat a földön (kavicsok, rossz makkok, stb.), lényegesen gyorsabb és kényelmesebb velük a munka.
Miután végeztél a gyűjtögetéssel, fontos, hogy minél előbb kiszárítsd, vagy feldolgozd őket. Mivel a makkok alapjában nedvesek, hamar megromolhatnak, ha egy kupacban tárolják őket. Ha nincs időd azonnal feldolgozni őket, akkor legalább terítsd szét a makkokat egy lapos felületen, hogy átjárhassa őket a levegő.
A lárvaprobléma
Elkerülhetetlen, hogy összefuss a tölgymakkormányosok lárváival, ha egy nagyobb adag makkal térsz haza az erdőből. Még a ránézésre tökéletes termések is rejthetnek magukban ilyen apró kártevőket. Ezektől a lárváktól nem kell megijedni – képtelenek megharapni az embert, és nem másznak át más makkokba azokból, amikben hazahoztad őket. Ha vannak tyúkjaid, akkor nyugodt szívvel bemutathatod őket nekik. Ha nincs, amivel megetethesd őket, igyekezz a tölgyfáktól minél messzebb megszabadulni tőlük, ugyanis a makkból kibújva megpróbálnak majd a talajba jutni, hogy továbbfejlődhessenek.
A vízteszt
A feldolgozás első lépése a makkok megmosása. Tölts fel egy tárolót (például egy tiszta vödröt) vízzel és önts bele egy adag makkot. Amik lemerülnek a tároló fenekéig, azok nagy valószínűséggel jó minőségűek. A makkok kalapjai és a legtöbb szemmel láthatóan rossz (pl. lyukas, repedt, sötét foltok a kalapon) termés lebeg majd a víz felszínén. A rossz (lebegő) makkokat később feltörheted, és a tyúkok elé szórhatod, hogy kicsipegethessék a darabkák közül a még ehető részeket és a lárvákat. Fontos megjegyezni, hogy ha kiszárítod a makkokat a vízteszt előtt, akkor a jók is lebegnek majd a felszínen, szóval ilyen esetben ez a teszt nem alkalmazható.
A makkok kiszárítása
A látszólag jó makkokat a vízteszt után egy rétegben (tehát nem egymásra szórva) szét kell teríteni néhány sütőpapíron. A szétterített makkokat egy sütőben 80°C-on melegítsd nagyjából másfél óráig, hogy kiszáradjanak. Ezzel egyszerre fel is melegíted őket az egyszerűbb szétroppantáshoz.
A makkok feltörése
Akárcsak a begyűjtésükre, a makkok feltörésére is több lehetőséged van. Ha úgy tetszik, foghatsz egy egyszerű kalapácsot, és egy erős felületet, és kedvedre szétcsapkodhatod őket. Ha nagyobb mennyiséget szeretnél egyszerre feldolgozni, akkor beszerezhetsz egy külön erre a célra készített, kézzel tekert törőeszközt is. Ne lepődj meg, ha néhány rossz makk is kikerül majd a törőből, vagy a kalapács alól. A feltört makkok persze minden titkot feltárnak, így még egyszer utoljára lehetőséged adódik kiválogatni a rosszakat a jók közül. A penészes, megrágott, vagy sötét foltos termések mehetnek a komposzthalomra vagy a tyúkok elé, a jók pedig egy külön, tiszta tárolóba. A termések barna maghéját is ilyenkor kell eltávolítani. Egyesek szerint ezek megváltoztathatják a makkliszt ízét, de minimális mennyiségben valószínűleg nem fogod észrevenni a különbséget.
A makkok ledarálása
A kiáztatott makkokat lisztté kell őrülni. Ha finomszemű lisztet szeretnél, akkor két őrlésre lesz szükséged. Az áztatástól még nyirkos makkokat először dobd be egy kézi darálóba – ezért nem muszáj külön elektromos darálót vásárolni. Terítsd szét a nyirkos lisztet egy tiszta sütőpapíron és hagyd, hogy teljesen megszáradjon. Érdemes egy forró felületre helyezni – például egy kályhára – és néha megkeverni, hogy egyenletesen érje a hő. Így nagyjából két nap alatt megszárad majd, de meglehet, hogy több időre lesz szüksége.
Egy szárítóban vagy egy sütőben felgyorsíthatod a folyamatot. Dobd be 75°C-ra a sütőbe, amíg teljesen meg nem szárad. Légy alapos, mert a picit is nyirkos liszt könnyedén penészessé válhat, és akkor az egész mehet a komposztra. Ezután kész a durva liszt, amit felhasználhatsz ebben a formájában, vagy átszórhatod egy kávédarálón, vagy más eszközön, hogy finomszemű lisztté alakítsd át.
Kiáztatás
Habár egy-egy makk még önmagában biztonságosan elfogyasztható, többet már nem érdemes megenni, mert minden szem olyan nagy mennyiségű tannint (csersav) tartalmaz, hogy önmagukban emészthetetlenek. A kiválogatott, jó minőségű, héjatlan makkokat egy tiszta tárolóba kell helyezni, és vizet kell engedni rájuk. Ez segít, hogy a vízben oldódó csersavak kiázzanak belőlük, és ehetővé váljanak. A kiáztatásnak többféle módja is van. Létezik vegyi áztatás, hidegáztatás és forróáztatás. Mi most az utóbbi opciót részletezzük.
A forróáztatás valamivel egyszerűbb a másik két módszernél, de megjegyeznénk, hogy némileg hatástalanítja a kész liszt bizonyos elemeit. Ez egy sötétbarna lisztet eredményez, ami nem áll annyira össze magától, mint a búzaliszt szokott. A hidegáztatás tovább tart, de a kész liszt össze tud állni tésztává. A forróáztatáshoz több adag vízben kell kiforráznod a makkokat. Forralj fel vizet egy erre megfelelő berendezés segítségével, majd öntsd bele a makkokat. Amikor a víz sötétbarna színűvé válik, öntsd ki, öblítsd el a lábast, majd öntsd bele újra az előbb kiáztatott makkokat.
A terméseknek 3, vagy akár 10-nél is több áztatásra lehet szükségük, hogy elegendő csersav távozzon belőlük. Saját magadnak kell eldöntened, hogy mikor állnak készen. A legegyszerűbben úgy ellenőrizheted a csersavtartalmukat, hogy megkóstolod, mennyire érződik keserűnek a nyelveden egy-egy termés. Ha enyhén édeskések, és már nem keserűek, akkor késznek nyilváníthatod őket. Néhányan szeretnek addig várni, míg a víz már nem barnul be az áztatástól, de ez nem feltétlenül praktikus minden esetben.
