Ki ne ismerne olyan locsolóverseket, melyekkel ma is gyakran kérnek engedélyt a locsolók a locsolkodásra? Ki ne tudná, hogy a locsolók legfőbb jutalma a hímes tojás? Akad-e olyan gyerek, aki ne várná az ajándékhozó húsvéti nyuszit? Van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy húsvétkor sonkát és tojást szokás enni? Mi maradt meg ebből az ünnepből a mai ember számára?
Számos programot találhatsz egy másik cikkünkben is, kattints ide és ismerd meg a legjobb húsvéti programokat!
A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik. Ez az időszak a hívő emberek számára a húsvétra való testi-lelki előkészület ideje. A böjtös étkezés szigora századunkra már erőteljesen megenyhült. Hajdan a felnőtt férfiak az italtól, a káromkodástól, a verekedéstől is tartózkodni igyekeztek. Az asszonyok, lányok gyászruhát öltöttek. Húsvétvasárnap azonban a legszebb és legújabb tavaszi öltözeteikben pompáztak a templomokban.
Tudni szeretnéd, mikor van 2017-ban Húsvét ünnepe? KATTINTS IDE!
Kiszeégetés
A húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnapon Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg az Egyház a barkaszentelő körmenetekkel. A szentelt barkát sokan megőrizték, ezzel "védték" házukat a villámcsapástól, a tűzvésztől és a jégesőtől. Ezen a napon hordták az úgynevezett kiszét, a menyecskeruhába öltöztetett szalmabábot, melyet a falu szélén elégettek vagy vízbe vetettek. Úgy hitték, hogy ezzel a halált, a betegséget, a böjtöt, a telet távolítják el a faluból. További húsvéti szokásokért lapozz a következő oldalra!
A virágvasárnap utáni nagyhét nemcsak a testi és lelki megtisztulás ideje, hanem környezetünk rendbetételéé is. (A húsvéti nagytakarítás a mai háziasszonyok számára sem ismeretlen tevékenység!) Nagycsütörtökön a hagyomány szerint Rómába mennek a harangok. Ilyenkor a katolikus templomokban elhallgatnak a harangok és legközelebb nagyszombaton szólalnak meg. A híveket kereplővel hívogatták a templomba. Burgenlandban a gyerekek ma is végigszaladnak a falun fakereplőikkel (akárcsak nálunk még az 1950-es években is). Fáradságukért a felnőttektől jutalom jár: egy kis pénz vagy nyalánkság.
A böjti időszak mélypontja a nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának az emléknapja. A hívő emberek átélik Krisztus szenvedéstörténetét. Ezt segíti a passióolvasás. Nagyszombat éjszakájához, húsvét hajnalához a magyar nyelvterületen hozzátartozott a "Jézus keresése" és a határjárás. Krisztus szobrát vagy képmását elrejtették a búzavetésben, a falu távolabbi részén. Imádkozva és énekelve keresték meg, aztán a templomba vitték. E szokás egyik célja a határjelek megújítása, a fiatalokkal való megismertetése és a határ körüljárása volt. A másik: Krisztus feltámadásának hírével akarták megoltalmazni termőföldjeiket a természeti csapásoktól, a kártevőktől, s egyúttal ettől reméltek bő termést is.
Sajnos, nincsenek olyan felmérések, melyek azt mutatnák, hogy az elmúlt néhány esztendő hozott-e változást az ünnepben. A sajtóból, a televízióból- rádióból azonban időről-időre értesülhetünk az élő húsvéti hagyományokról. Példáim a hazai sajtóból - az 1980-as évek legvégéről, közvetlenül a rendszerváltozás előtti időszakból - származnak.
Nagytarcsán húsvétkor a falu toronyzenére ébred, az evangélikus gyülekezet gyermek, ifjúsági és felnőtt énekkara szólal meg hangfelvételről: "Az Úr feltámadott..." A tojásfestés, a tojásírás, a tojáskarcolás tudományát a hozzáértők évről évre igyekeznek átadni a fiataloknak. A Somogy megyei Szenna szabadtéri néprajzi múzeumában e mintát a tojásra hagyományos módon, forró olvasztott méhviasszal, fanyelű írókával - az úgynevezett gicával - rajzolják rá. A Tolna megyei Váralján a főtt tojásra "írják" az ősi motívumokat. A színezőanyag a hagymahéj. Itt még az a régi szokás is él, hogy a keresztanyák egy-egy tojással ajándékozzák meg a keresztgyerekeiket.
A Káli-medence festői vidékén, Kékkúton a tavaszi ünnepkör jellegzetes szokását, a húsvéti zöld ágjárást újították fel. A falu végén kézen fogva sorba állnak a lányok élő "kapu"-t alkotva - az első és az utolsó pásztor összefogott kezében koronavirágot tart -, és a "Bújj, bújj zöld ág..." kezdetű dallal - egymás magasra tartott keze alatt átbújva - vonulnak át a falun.
Idegenforgalmi céllal is rendeznek látványos húsvéti szokásbemutatót, például Hollókőn. Az egyik műemlékház udvarán három népviseletbe öltözött asszony tojásokat fest. Az asszonykórus énekkel, a fiatalok a hagyományos locsolás felelevenítésével szórakoztatják az odalátogatókat.
A régi szokásokat Galgamácsán is igyekeznek életben tartani. A lányokat vödörből, kútvízzel locsolják. A lányos háztól maskarába öltözött legények szedik össze a tojásokat. A népviseletbe öltözött fiatalok lovas kocsin járják végig a falut, este pedig a húsvéti bálba megy a falu apraja, nagyja.
A locsolás jutalma a tojás és a húsvéti ételekkel, itallal való kínálás volt. A legutóbbi évtizedekben azonban a gyerekeknek többnyire pénzt szoktak adni a locsolásért. A locsolóversek is ennek megfelelően változtak:
"Zöld erdőben jártam,/ Három nyuszit láttam./ Mind a három rám kacsintott,/ Ide azt a száz forintot.
A Fejér megyei Pázmándon sibálnak, azaz húsvéthétfőn vesszőzik a lányokat. A szlovák eredetű szokásnak ugyanaz a lényege, mint a locsolásnak: egészség- és termékenységvarázslás. A hazai szlovák lakosságú településeken már húsvéthétfő hajnalán lehetőleg az ágyból ugrasztják ki a lányokat, asszonyokat. Régen úgy hitték, hogy ettől nemcsak egészségesebbek, hanem dolgosabbak is lesznek.
Bólyban, a baranyai német nemzetiségi községben az Emmaus-járást elevenítik fel. Az ősi hagyományhoz híven a "pincefalu"-ba, Kellerdorfba mennek a bólyiak: ott esznek, isznak, mulatnak, énekelnek, táncolnak, s a pincesort végigjárva köszöntik egymást. (A Bibliában Lukács evangéliuma szerint a tanítványok közül ketten elindultak a Jeruzsálemtől nem messze eső faluba, Emmausba, s az úton találkoztak a feltámadt Krisztussal, de nem ismerték õt fel.) Baranya, Tolna, Veszprém megye német falvaiban az Emmaus-járás a régi hazából hozott hagyomány. E falvak apraja-nagyja húsvét másnapjának délutánján felkerekedett, és a faluszéli borospincékben csapott nagy mulatságot. A budai hegyek német falvaiban is élt ez a szokás.
Vecsésről tudósítottak arról, hogy húsvéthétfőn tojásfutást rendeznek. Színes szalagokkal és zöld ágakkal díszített stráfkocsin ülnek a bírálók, és ott helyezik el a vízzel teli kádat. A kocsi mellett - jobbra és balra - összesen háromszáz darab tojás, egymástól bizonyos távolságra. Az utolsó tojás mindig piros színű. A feladat az, hogy a tojásokat egyenként hordják be a kádba. Német nemzetiségűek hagyománya ez. A győztest, vagyis azt, aki a legtöbb tojást gyűjtötte össze, dobszó és hangos éljenzés kíséri. A tojásfutás közben a zenekar játszik és a nézők biztatják a versenyzőket. A tojásokból azután rántotta készül, és reggelig tartó bállal zárul az esemény.
A húsvéti tojásjátékokat egész Európa ismeri. Van, ahol ma is élő szokás. Például a mezőföldi Lajoskomáromban húsvéthétfőn a gyerekek a szüleikkel, nagyszüleikkel együtt kimennek a temető mellé, a régi vásártér lejtős, füves oldalához, s nyolc-tíz piros tojást visznek magukkal. A tojásokat egymás után gurítják le a lejtőn. A cél az, hogy a tojás minél messzebbre guruljon. Az összetört tojásokat megeszik, illetve amit már nem tudnak elfogyasztani, azt hazaviszik a kiscsibéknek.
