3.9.1. A nyeregkamra
A nyeregkamra szintén közvetlenül az istálló szomszédságában legyen. Szükség van benne hideg-meleg vizes mosdókagylóra, és gondoskodni kell a jó szellőzésről, a fűtésről, esetleg a páraelszívásról.
A nyeregkamrában a következő felszerelési tárgyakat tároljuk:
nyergek,
kantárok,
más lószerszámok (pl. segítőszár, futószár stb.),
ápolóeszközök,
voltizsálóheveder és tartozékai,
kocsilószerszámok.
A helyiségben ezenkívül legyen elég hely a felszerelések, különösen a bőr szerszámok ápolására, tisztogatóbak és polc vagy szekrény az ápolószerek (bőrzsír, nyeregszappan, szivacsok, törlőkendők stb.), a lótakarók, a nyeregtakarók, pólyák stb. elhelyezésére.
Nagyobb vállalkozás esetében több nyeregkamrát kell építeni, hogy az istálló és a nyeregkamra közötti távolság ne legyen túl nagy. Célszerű ezenkívül az iskola- és bértartásos lovak számára külön nyeregkamrát építeni. A lótulajdonosok szívesen helyezik el felszerelési tárgyaikat zárható szekrényben vagy drótfonatú boxban.
Az utazóládák számára külön helyiséget tervezhetünk.
A nyergek és kantárok helyigényét a 36. ábra mutatja. A kocsilószerszám kb. 60 cm, a voltizsálóheveder kb. 55 cm-nyi helyet igényel a nyeregkamra falán.
3.9.2. A lóápolás mellékhelyiségei
Lóápoló hely. Különösen télen szokásos, bár a porképződés és a közlekedőút elzárása miatt nem szerencsés megoldás a lovak az istállófolyosón való ápolása. Ilyenkor az állatokat a boxok oszlopaihoz kötik. Helyesebb azonban az istállóépületben 810 lovanként egy-egy külön ápolóhelyet kialakítani.
Az állatok nyári, istállón kívüli ápolásához szilárd, csúszásmentes és könnyen tisztítható felületű, 2%-os lejtésű területre van szükség, ahol megköthetjük a lovat. Az ápolóhelyet rá kell csatlakoztatni a víz-vezetékre és az elektromos hálózatra (por-szívó, esetleg nyírógép stb. használatához).
Lemosóhely. A lovaglás után a lábak lefröcskölésére vagy az izzadt lovak lemosására szolgáló terület 2,5×3,5 m nagyságú, a hideg-meleg vízhálózathoz csatlakoztatott hely legyen, ahol a lovat mindkét oldalon megköthetjük.
Kialakítására a 37. ábra mutat be példát.
Szolárium. Alkalmazása bevált a lótartásban. A lámpák a napfényhez hasonló sugárzási tereket hoznak létre. A besugárzott lovak a munkában lazábbak, utána pedig a mosást követően gyorsabban megszáradnak. A szoláriumot rendszerint a lemosóhely közelében helyezik el.
Kovácsműhely. A kovácsnak minden lótartási formában szüksége van munkahelyre. Kisebb vállalkozás esetén ez a le-mosóhellyel kombinálható, ilyenkor legalább 3 m-nyi helyet igényel. Ha erre a célra a szabadban lévő megkötőhely szolgál, akkor a kellő nagyságú, szélvédett területnek fedettnek is kell lennie, hogy a körmölést és a patkolást az időjárástól függetlenül mindig el lehessen végezni.
A patkolóhelyet a lovardában lehetőleg úgy kell elhelyezni, hogy a környezet minél kevésbé vonja el a ló figyelmét, mert az állatok figyelmetlensége vagy nyugtalansága nehezíti a kovács munkáját. A 38. ábrán teljes kis kovácsműhely alaprajzát láthatjuk.
A kovács mindig a ló mögött dolgozik, hogy útját lerövidítse és az állat fejétől nagyobb távolságban tevékenykedhessen. Az üllő körül a kovácsnak elegendő, kb. 85 cm-nyi mozgásszabadságra van szüksége.
A munkához nagyon jó, nappal is kb. 1000 luxnyi, felülről jövő megvilágítás, valamint megfelelő szellőzés (esetleg el-szívóventilátorok használata) szükséges.
A munkaeszközök tárolása. Az istállóban használatos munkaeszközök (vas-villa, seprő, lapát, taliga stb.) tárolására is elegendő helyet kell tervezni.
A legtöbb ló kifejezetten szívesen hempereg, ezért célszerű az istálló közelében legalább 5×5 m-es, 20 cm mélységű homokkal feltöltött hempergőhelyet kialakítani. Ez nemcsak a lovak közérzetét javítja, hanem azzal az előnnyel is jár, hogy az állat a boxban már nem hempereg, emiatt nem szorulhat be és sérülhet meg. A hempergőt ne kerítsük be így nem használható kis kifutóként és homokja nem szennyeződik be.
3.9.3. Szociális helyiségek
Az istállószemélyzet tartózkodási helye.
Nagyobb istállókban a személyzetnek külön pihenőhelyre, teakonyhára van szüksége, ahová az ápolók munkaszünetekben, szabad idejükben visszavonul-hatnak. Ez a munkahelyi légkört is javítja. A helyiségben esetleg hálóhelyet is biztosíthatunk arra az esetre, ha a személyzetnek beteg lovat vagy ellő kancát kell folyamatosan megfigyelnie. Célszerű az istállópatikát is itt elhelyezni.
Öltözők, mosdók. Sok lovas közvetlenül a munkahelyéről érkezik a lovardába, ezért, más sportágakhoz hasonlóan, öltözőkre van szükségük. Ezekben legyenek zárható szekrények a ruhadarabok és az értéktárgyak elhelyezésére, továbbá esetleg zuhanyozó is. Az elkülönített női, illetve férfi WC-k száma az istálló nagyságától, valamint vendégforgalmától függ.
A mozgássérültek egészségügyi helyiségeinek megfelelő kialakítására nézve a 39. ábra ad útmutatást.
Különösen fontos:
a tolószékek mozgását lehetővé tevő alapterület,
a kifelé nyíló ajtók alkalmazása,
elegendő kapaszkodó elhelyezése,
a WC-ülőke melletti kb. 85 cm-nyi szabad hely,
a kézmosó kagyló kiképzése: nagysága 50×50 cm, belső magassága kb. 70 cm, elülső széle a faltó 60 cm-re legyen,
a tükör alsó széle ne legyen magasabban, mint 80 cm.
3.9.4. Elkülőnítőbox, betegistálló
Újonnan érkezett vagy vendég lovak számára átmeneti karanténra van szükség. Állandóan rendelkezésre álló vagy gyorsan berendezhető elkülönítőboxnak a beteg állatok fogadására kisebb lovardákban is lennie kell.
Az elkülönítőboxot úgy kell kialakítani, hogy az istálló többi részének légterével ne legyen kapcsolata, és lakóját lehetőleg az ápolószemélyzet másik tagja, a többi állattól függetlenül láthassa el (etetés, trágyázás). A legegyszerűbb e célra az istállón kívül építeni néhány külső boxot, megfelelő klimatizálásukról azonban feltétlenül gondoskodni kell!
3.10. A fedeztetőhelyiség
A természetes fedeztetőhely a legelő-karám, amelynek előnye a terület tágassága és a talaj biztonsága, ráadásul ez a leghigiénikusabb is. A gyep, a napfény és az eső természetes módon akadályozza meg a kórokozók elszaporodását.
Ez a pároztatási gyakorlat azonban több okból sem szokásos és lehetséges, ezért a fedeztetést zárt helyiségben végzik. Itt szinte hagyományos berendezések alakultak ki, amelyek gyakran sajnálatosan távol állnak a modern követelményektől, különösen, ami a higiéniát illeti.
Meglévő fedeztetőhelyiségek felújításakor vagy újabbak építésekor ajánlatos a következő szempontokat figyelembe venni.
A fedeztetőhelyiség elhelyezése. Kívánatos lenne a fedeztetőhelyiség elkülönítése a többi istállóépülettől, azonban a közvetlenül a ménistállóhoz való csatlakoztatásnak is vannak hívei. A kancaistállóval való közvetlen kapcsolat csak kivételesen választható és kizárólag akkor, ha a fedeztetési idényben a szomszédos istállóban nincsenek előrehaladottan vemhes kancák.
A fedeztetőhelyiség alapterülete kb. 8×8 m, 6×6 m-nél kisebb semmiképpen se legyen. Célszerű a négyzetes alapterületet megtartani. A belső magasság legalább 3,8 m, a helység közepén, ahol a fedeztetés történik, pedig lehetőleg még ennél is nagyobb legyen,nehogy az állatok megsérüljenek.
A megvilágítást a fedeles lovardákhoz hasonlóan, magasan elhelyezett ablaksorral oldjuk meg, a mesterséges fényről pedig felülről, enyhe szórt fénnyel, az átlagos nappali fényerőnek megfelelően gondoskodjunk.
Az oldalfalak anyagára nézve nincs külön előírás, felületük azonban könnyen tisztítható kell, hogy legyen (víztaszító latexbevonat). A falak bevonása fával vagy gumipárna lemezekkel amint néha látható és egyesek ajánlják higiéniai szempontból többet árt, mint használ, ugyanis a fal és burkolata közötti, rosszul tisztítható és szellőztethető rések elősegítik mindenféle kórokozó megtelepedését és túlélését.
Az ablakokat és az ajtókat úgy kell elhelyezni, hogy az egész fedeztetőhelyiség alapos szellőztetése mindig lehetséges legyen.
A padozat burkolata különösen lényeges. A kényelmes fűrészport vagy homokot újabban higiéniai szempontból nem ajánlják, a modern padozatburkolatnak azonban mindkét igényt, a tisztaságot és a lépésbiztonságot is ki kell elégítenie. A 13. táblázat összefoglalja a különböző burkolattípusok előnyeit és hátrányait.
Valamennyi padozattípusnál gondoskodni kell a megfelelő lejtésről és a vízelvezető rendszerhez való csatlakozásról. Alagcsövezés esetében a szokásos 1%-os felületi lejtés nem elegendő, 3, sőt szakaszonként 4% lejtés szükséges. Ez a vízelvezetés gyorsaságán kívül megkönnyíti a mén és a kanca közötti testnagyság-különbség kiegyenlítését is. A vízelvezető rendszernek gyorsan, tócsák visszamaradása nélkül el kell távolítania a trágyát, ürítését a helyi rendeletek szabályozzák.
A fedeztetőhelyhez tartozik a próbaállás. Ez lehetőleg a fedeztetőhelyen kívül helyezkedjen el, mégpedig a próbamén tágas boxának szomszédságában. A box oldalán lévő csapóajtón át a kanca és a mén szabadon érintkezhessen egymással. Ha mégis a fedeztetőhelyiségen belül képezzük ki, a próbaállás a fal mellett legyen. A próbafal megfelelő magassága kb. 135 cm, hossza kb. 200 cm. Erős anyagból, felülete hosszú rostú fából (nyárfából) készüljön. A próbaállás is csatlakozzon a vízvezeték-rendszerhez.
A fedeztetőhely tartozéka a hideg-meleg vizes zuhany, amelynek anyaga acél legyen és mosó-öblítő berendezéshez kapcsolódjon. Szükséges a nagynyomású hidegvíz-ellátás is.
A használatos eszközöket (kikötőszárak, orrfék stb.) jól szellőztethető, nyitott, az egyszer használatos kesztyűket stb. pedig jól tisztítható állatorvosi szekrényben tároljuk. Ezeket a helyiség védett sarkában, helytakarékosan helyezzük el.
Az e követelményeknek megfelelő fedeztetőhelyiség ondóvételkor is használható.
3.11. Tűzvédelem
Valamennyi épületet el kell látni hatékony villámhárítóval. Ezen kívül a következő tűzvédelmi intézkedésekre van szükség:
lovardánk a tűzoltóság számára, ha kell, jól megközelíthető legyen,
az istállóajtók megfelelően szélesek legyenek és kifelé nyíljanak, lehetőleg minden boxból a szabadba, hogy rövid menekülési utat tegyenek lehetővé a lovak számára,álljon rendelkezésre kellő számú tűzoltó készülék, jól elérhető, megfelelő kapacitású tűzcsap, esetleg tűzoltó tó,
beszereltethetünk közvetlenül a tűz-oltóságon megszólaló riasztóberendezést,
szükség van egy bekerített területre az istálló közelében, ahová a lovak tűz esetén elhelyezhetők.
A további előírásokat a helyi építési rendeletek adják meg.
A lovardában különösen nagy a megelőző tűzvédelem jelentősége.
Dohányzási tilalom az istállóban és a lovarda egész területén.
Nyílt lángot használni (vagy pl. olyan gépi munkát végezni, amely közben szikra keletkezhet) mindig csak az istállótól és a fedeles lovardától megfelelő távolságban szabad. Erre ideális helyszín lehet a kovácsműhely.
Ha fűtünk, a hőtermelő berendezést az istállón vagy a fedeles lovardán kívül kell elhelyezni. A hősugárzóknak, fűtőtesteknek alacsony felületi hőmérsékletet kell biztosítaniuk.
Igen tűzveszélyes a szénatároló. A frissen betakarított széna a behordás után kb. 210 hétig „izzad”, és ilyenkor rendkívül hajlamos az öngyulladásra. A hőmérséklet alakulását szénaszondával rendszeresen ellenőrizni kell, a szénatároló falai pedig vízhatlan anyagból készüljenek.
Az elektromos berendezések üzembiztosságát szakemberrel rendszeresen ellenőriztessük!
Forrás: Mezőgazda Kiadó:
LOVASAKADÉMIA 9. LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TERVEZÉSE, ÉPÍTÉSE c. könyv.
A könyv kapható a KÖNYVISTÁL-LÓBAN, megrendelhető: Mezőgazda Kiadó, 1165 Bp., Koronafürt u. 44. Lev. cím: 1631 Bp., Pf. 16.
T.: 407-1020, F.: 407-1020/32
E-mail: mezomark@axelero.hu
Forrás: Agrárágazat
