Csoportos kifutós tartás
A csoportos kifutós tartás a futóistálló (legtöbbször nyitott istálló) változatának tekinthető, amelyben nem az egész állományt, hanem csak kisebb csoportokat tartanak. Ezt a tartásmódot olyan lovak számára alakították ki, amelyeket rendszertelenül mozgatnak.
Csoportos kifutós tartás
A csoportos kifutós tartás a futóistálló (legtöbbször nyitott istálló) változatának tekinthető, amelyben nem az egész állományt, hanem csak kisebb csoportokat tartanak. Ezt a tartásmódot olyan lovak számára alakították ki, amelyeket rendszertelenül mozgatnak.
A csoportos kifutós tartásban az állatnak önállóan, emberi beavatkozás nélkül kell megválasztania tartózkodási helyét az istállóban vagy a szabadban és kielégítenie a friss levegőre, a mozgásra, az ismerkedésre, a szociális kapcsolatokra, valamint a széllel, esővel való bőrápolásra vonatkozó igényeit. Ehhez biztosítanunk kell a tömegtakarmánnyal és abrakkal való, a fajnak és a teljesítménynek megfelelő (vagyis egyedi) ellátást, mégpedig a nap folyamán jól elosztva anélkül, hogy takarmányirigység és emiatt sérülés veszélye következne be. E tartásmódban fellazul a szigorú etetési idők rendszere, ám ezt sem a ló egészsége, sem az emberekhez való viszonya nem sínyli meg.
E tartásmód feltétele az állatcsoport állandó összetétele (és a lehetőleg patkolatlan lovak).
Tervezési alapelvek
A pihenő-, etető- és itatótér következetes elválasztása megfelelő tér- és kifutókialakítással. A lovaknak kisebb területeken legyen kielégítő lehetősége a mozgásra és a kifutóban való bélsárürítésre. A terek szétválasztása megkönnyíti e szükségletek kielégítését és csökkenti az állatok össze-zsúfolódását az előnyben részesített helyeken. Kerüljük a holt terek, zsákutcák kialakítását, hogy az alacsonyabb rangú lovak számára a menekülés útja mindig szabad maradjon. Korlátok elhelyezése az ál-latokat hosszabb utak megtételére kényszeríti, nagyobb területeken (a kifutóban vagy a fekvőhelyeken) azonban a térelválasztók megkönnyítik az alacsonyabb rangú lovak kitérését agresszívabb társuk elől. A fekvőhely kizárólag a pihenést szolgálja, a takarmányozás a kifutóban vagy valamely szomszédos területen zajlik.
Tömegtakarmány etetése. A ló élettani igénye és szokása szerint egész nap legel. A szénarácson át egész nap elosztva adagolt takarmánnyal és (esetleg automatikusan adagolt) abrakkal kényelmesen elláthatja magát, takarmányirigység és az ebből adódó sérülés veszélye nélkül.
Az állatok lehetőleg a szélvédett oldalon juthassanak ki a kifutóba.
Nagyobb állományokban egyedi boxokra is szükség van a beteg lovak kezelésére vagy új állatok beszoktatásához.
A mozgás élénkítésére és hogy a magasabb rangú állatok ne zárhassák el az alacsonyabb rangúakat egyszerre az etetőktől és az itatóktól, az itatókat lehetőleg az etetőtértől távol telepítik. A kereskedelemben fagyálló itatók is kaphatók.
Méretek. Legalább egy, nagyobb állományokban két, minimum 1,2 m széles ajtónyílás, valamint egy 3×3 m-es kapu szükséges a homlokrakodó számára.
A csoportos kifutós tartás példáit a 17-20. ábrán láthatjuk. Nagyobb lovardákban, amelyeknek heterogén ló- vagy póniállományuk van, eltérő hasznosítással és hasznosítási intenzitással (sport, versenyzés, oktatás, tenyésztés), ajánlatos többféle tartási módot vagy eltérő istállóbeosztást kialakítani. Erre ad példát a 21. ábra.
Forrás: Mezőgazda Kiadó:
LOVASAKADÉMIA 9.
LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TER-
VEZÉSE, ÉPÍTÉSE c. könyv.
A könyv kapható a KÖNYV-ISTÁLLÓBAN, megrendelhető: Mezőgazda Kiadó, 1165 Bp., Koronafürt u. 44. Lev. cím: 1631 Bp., Pf. 16.
T.: 407-1020, F.: 407-1020/32
E-mail: mezomark@axelero.hu
A csoportos kifutós tartás a futóistálló (legtöbbször nyitott istálló) változatának tekinthető, amelyben nem az egész állományt, hanem csak kisebb csoportokat tartanak. Ezt a tartásmódot olyan lovak számára alakították ki, amelyeket rendszertelenül mozgatnak.
A csoportos kifutós tartásban az állatnak önállóan, emberi beavatkozás nélkül kell megválasztania tartózkodási helyét az istállóban vagy a szabadban és kielégítenie a friss levegőre, a mozgásra, az ismerkedésre, a szociális kapcsolatokra, valamint a széllel, esővel való bőrápolásra vonatkozó igényeit. Ehhez biztosítanunk kell a tömegtakarmánnyal és abrakkal való, a fajnak és a teljesítménynek megfelelő (vagyis egyedi) ellátást, mégpedig a nap folyamán jól elosztva anélkül, hogy takarmányirigység és emiatt sérülés veszélye következne be. E tartásmódban fellazul a szigorú etetési idők rendszere, ám ezt sem a ló egészsége, sem az emberekhez való viszonya nem sínyli meg.
E tartásmód feltétele az állatcsoport állandó összetétele (és a lehetőleg patkolatlan lovak).
Tervezési alapelvek
A pihenő-, etető- és itatótér következetes elválasztása megfelelő tér- és kifutókialakítással. A lovaknak kisebb területeken legyen kielégítő lehetősége a mozgásra és a kifutóban való bélsárürítésre. A terek szétválasztása megkönnyíti e szükségletek kielégítését és csökkenti az állatok össze-zsúfolódását az előnyben részesített helyeken. Kerüljük a holt terek, zsákutcák kialakítását, hogy az alacsonyabb rangú lovak számára a menekülés útja mindig szabad maradjon. Korlátok elhelyezése az ál-latokat hosszabb utak megtételére kényszeríti, nagyobb területeken (a kifutóban vagy a fekvőhelyeken) azonban a térelválasztók megkönnyítik az alacsonyabb rangú lovak kitérését agresszívabb társuk elől. A fekvőhely kizárólag a pihenést szolgálja, a takarmányozás a kifutóban vagy valamely szomszédos területen zajlik.
Tömegtakarmány etetése. A ló élettani igénye és szokása szerint egész nap legel. A szénarácson át egész nap elosztva adagolt takarmánnyal és (esetleg automatikusan adagolt) abrakkal kényelmesen elláthatja magát, takarmányirigység és az ebből adódó sérülés veszélye nélkül.
Az állatok lehetőleg a szélvédett oldalon juthassanak ki a kifutóba.
Nagyobb állományokban egyedi boxokra is szükség van a beteg lovak kezelésére vagy új állatok beszoktatásához.
A mozgás élénkítésére és hogy a magasabb rangú állatok ne zárhassák el az alacsonyabb rangúakat egyszerre az etetőktől és az itatóktól, az itatókat lehetőleg az etetőtértől távol telepítik. A kereskedelemben fagyálló itatók is kaphatók.
Méretek. Legalább egy, nagyobb állományokban két, minimum 1,2 m széles ajtónyílás, valamint egy 3×3 m-es kapu szükséges a homlokrakodó számára.
A csoportos kifutós tartás példáit a 17-20. ábrán láthatjuk. Nagyobb lovardákban, amelyeknek heterogén ló- vagy póniállományuk van, eltérő hasznosítással és hasznosítási intenzitással (sport, versenyzés, oktatás, tenyésztés), ajánlatos többféle tartási módot vagy eltérő istállóbeosztást kialakítani. Erre ad példát a 21. ábra.
Forrás: Mezőgazda Kiadó:
LOVASAKADÉMIA 9.
LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TER-
VEZÉSE, ÉPÍTÉSE c. könyv.
A könyv kapható a KÖNYV-ISTÁLLÓBAN, megrendelhető: Mezőgazda Kiadó, 1165 Bp., Koronafürt u. 44. Lev. cím: 1631 Bp., Pf. 16.
T.: 407-1020, F.: 407-1020/32
E-mail: mezomark@axelero.hu
Forrás: Agrárágazat
