Csöves betakarításnál első művelet a cső letörése, amit a gépre szerelt csőtörő végez. A letört csövet csemegekukorica betakarításakor szállító járműbe, vetőmag, illetve takarmánykukorica betakarításakor a fosztószerkezetbe továbbítja.
A csemege kukorica betakarítás után hűtve maximum nyolc napig tárolható. Méretre vágás és stabil gépen végzett fosztás után (teljesítménye 2 tonna óránként) csövesen vagy stabil gépen végzett morzsolás után (150 cső/min) értékesítik.
A csőtörő-fosztó gépek két-, három-, négy és hatsoros kivitelben készülnek. A négy és hatsoros gépek önjáróak és elsősorban kukorica-vetőmagot előállító gazdaságokban használatosak. Kisebb gazdaságokban a vontatott kialakításút használják, elsősorban ott, ahol a górés tárolás feltételei adottak. Munkasebességük 6-9 km/h.
Morzsolva betakarítás
A morzsolva betakarítás a leginkább elterjedt. Nagy teljesítménnyel végezhető, és a betakarításra az átalakított gabonakombájn használható. A végtermék könnyen szállítható, tárolható és sokféle célra felhasználható, ún. árukukorica. A betakarítási módjából következik, hogy elkerülhetetlen a termény szárítása, ami a költségeket kb.30%-kal növeli.
A gabonakombájn átalakítása kukorica betakarításához a gabonavágó asztal cseréjével kezdődik, amelyek helyére csőtörő adaptert kell felszerelni.
A betakarítás minősége a szemveszteséggel, a szemtisztasággal és a szemtörés mértékével jellemezhető. A szemveszteség jellemző mértéke 3-4%. Ez az adapternél
(csőelhagyás, csővisszahullás és morzsolás), valamint a cséplésnél és tisztításnál keletkező veszteségekből tevődik össze. A szemtörés mértéke 4-8%, nagysága a szem nedvességtartalmától is függ. A betakarításkori nedvességtartalom általában 18-30%.
A gép tömegteljesítményét (t/h), hasonlóan a gabonabetakarításhoz, itt is a haladási sebességgel lehet szabályozni. A haladási sebességet a terméshozam, az adapterrel betakarítható sorok száma, valamint a gép teljesítőképessége határozza meg. A
cséplőszerkezet áteresztőképességét a gépek kezelési utasítása gabonára és kukoricára is megadja, ez kukoricában átlagosan 30-40%-kal nagyobb, mint a kalászosoknál. Alacsonyabb haladási sebességnél nagyobb termés betakarítására képes.
Szem-csutka keverék betakarítása
A szem-csutka keverék (CCM=corn-cob-mix) betakarítására ugyancsak használható a gabonakombájn bizonyos átalakításokkal. Az átalakítás itt is a hagyományos csőtörő adapter felszerelésével kezdődik.
A csutkarészarány (nyersrosttartalom) változtatása a dob kerületi sebességének, a szalmarázó és a rosták átejtőfelületének változtatásával oldható meg. A nedvességtartalom 35-40%, kisebb nedvességtartalom ugyanis rossz minőségű szilázst eredményez, míg nagyobb nedvességtartalomnál a szemek elkenődnek a dobban. A csutka, a csuhélevél és a szárdarabok miatt a gépterhelés kb. 50%-kal nő, ennek megfelelően a területteljesítmény csökken. A négysoros adapterrel felszerelt kombájn
műszakteljesítménye 8-10 ha. A kombájntól beérkező keveréket horizontál- vagy toronysilókban tárolják. Tárolás előtt a terményt darálni kell, hogy az alkotórészek 70-80%-a 3 mm-nél kisebb méretű legyen.
Vontatott CCM-betakarító gépet is kialakítottak. A művelet itt is csőtöréssel kezdődik, majd a letört csövek gyorsítódobon keresztül a törmelékkészítő dobba kerülnek, ahol a szem-csutka keverék áthull a dobkosáron. A cséplőrés növelésével a keverék csutkatartalma csökken. A törmelékkészítőtől csiga továbbítja a keveréket a dobventilátorba, majd a gyűjtőtartályba. A dobventilátor zúzóbetétek beszerelésével darálóvá alakítható, ezután a termény közvetlenül silózható. A gyűjtőtartályból lapátos kihordó szállítja a törmeléket a szállító járműbe. A cséplőszerkezetből távozó törmelékből levélleválasztó dobok választják ki a csuhélevelet, ezt kihordócsiga oldalra hordja és rendre rakja. A nagyobb méretű csuhélevél, és a csutkadarabok az utolsó dobból ugyancsak a földre kerülnek. A gép munkasebessége 6-8 km/h, területteljesítménye (két vagy háromsoros adapterrel) 6-8 ha/műszak, a tömegteljesítmény 9 t/h. A gép teljesítményigénye darálás nélkül 60-70 kW, darálással 100-110 kW.
Csőzúzalék készítésére (LKS)
csőtörő adapterrel felszerelt járvaszecskázót használnak. A csőzúzalékban található a
cső teljes szem- és csutkamennyisége, a csuhélevél 80-100%-a és maximum 20% szár, így a keverék nyersrostartalma 10-15%. A csőzúzalékot elsősorban szarvasmarhák takarmányozására használják, de kitárolás utáni rostálással a nyersrosttartalom csökkenthető, ezt követően pedig a csőzúzalék már sertéstakarmányozásra is alkalmas. A kirostált csuhélevél (nyersrosttartalma 20-22%) szarvasmarha takarmányozására is használható.
Munkaminőségi követelmény, hogy a zúzalékban az ép szemek aránya nem lépheti túl a 3-5%-ot, és a nedvességtartalom 40-65% legyen. Jóllehet, az ilyen mértékű zúzás energiaigénye nagy, mégis a szemes betakarítás és az azt követő szárítás energiaigénye miatt a zúzásos eljárás a kedvezőbb, ezért helyi felhasználásnál a CCM- és LKS-előállítás célszerű. A kukorica betakarítására használt járvaszecskázót zúzóberendezéssel egészítik ki, ezért a szemek roncsoltak, a csuhélevél többszörösen törött és darabolt lesz.
A silókukorica, illetve teljes növény betakarításához járvaszecskázót használunk. A mai magajáró szecskázók letisztult konstrukciós megoldások. A korábbi és a legújabb változatok között a gépek életmódját tekintve számottevő eltérés nem tapasztalható. A mellsőkerék-hajtás és hátsókerék-kormányzású gépek mellett egyre nagyobb számban találhatjuk meg az összkerékhajtású változatokat. Általánossá vált az aktív szemroppantók beépítése oly módon, hogy azok üzem közben is kiiktathatók a folyamatból. A fémérzékelő berendezések szintén alapfelszerelésként tartoznak a géphez. Az újabb fejlesztésű magajáró gépekre a pneumatikának, a hidrosztatikának, az elektromos távvezérlésnek és az automatikának a széles körű alkalmazása a jellemző. A fedélzeti számítógép az üzemeltetési, karbantartási paraméterek naprakész kijelzésével szinte mindegyik gép esetében szériafelszerelés. A soros adapterrel felszerelt gép a levágott szárakat gyökéroldali végével vezeti a dobba, a jobb tömörítés miatt kisebb az aprítás energiaigénye, nagyobb a gép teljesítménye, valamint jobb minőségű az
előállított szecska. Az asztalos adapterrel felszerelt gép előnye, hogy bármely sortávnál használható és a sorok egyenességére sem érzékeny, így lejtős területeken kedvezőbb a használata.
A szecskázó beállítás
szempontjából nem tartozik a bonyolult gépek közé. Arról a néhány beállítási lehetőségről azonban mégis érdemes szólni, annál is inkább, mert azok többségének kihatása szecskázás közben közvetlenül nem érzékelhető. A beállításokat a korszerű gépeken számítógép segítségével lehet elvégezni. A vágósztaloknál, a rendfelszedőknél és a silókukorica-adaptereknél lehetőség van a megfelelő talajnyomás beállítására. Ennek elmulasztása egyenetlen tarlót, elhagyási veszteséget és változó gépterhelést eredményez. A szecskahosszúság minden szecskázón állítható. Ennek szabályozása a közvetlenül jó tárolhatóság, keverhetőség és kioszthatóság, közvetve pedig a takarmányérték hasznosulása szempontjából fontos. A kés élessége és a késhézag nagy kihatással van a szecska egyöntetűségére, a fajlagos hajtóanyagigényre és a gép teljesítményére. Ezért érdemes előnyben részesíteni azokat a szecskázókat, amelyeken gyors a késélezési és állítási lehetőség. Az újabb fejlesztésű gépeken a vezetőfülkéből távvezérléssel végezhető, a mérték pedig monitoron leolvasható. A növényi zúzalék finomságának állítására egyes gépeknél a megfelelő rosta vagy zúzóbetét, másoknál a zúzóelemek helyzetének beállítása ad lehetőséget. Nagyon fontos, hogy a zúzást is csak a szükséges mértékig végezzék, mert a fokozott zúzás és a túlzott szecskázás teljesítménycsökkenéssel és fajlagos hajtóanyagfogyasztás-növekedéssel jár együtt. Az aktív zúzóelemek közötti hézag csavarorsóval állítható.
A szármaradványok kezelése
A szármaradvány begyűjtése takarmányozási, almozási és tüzelési célból történhet.Ha szecskázás nélkül takarítják be a szárat a csőtörő alá szerelt kasza és rendrakó végzi el a szükséges műveleteket. Kedvezőbb munkát végez a szárvágós csőtörő adapter. A rotációs ellenkéssel felszerelt vágószerkezettől a levágott szárak zúzóhengerek közé kerülnek, majd egy csiga veszi át, és a tarlóra teríti.
A betakarítással egy menetben történő száraprításnál a lengőkések közvetlenül a
csőtörés után elvégzik az aprítást, ezzel elkerülhető, hogy a betakarítógép kerekei a szárat a talajba tapossák. A vízszintes tengelyű gépek a vágáshoz szükséges nagy kerületi sebesség miatt száraz talajviszonyoknál szennyezik az aprítványt.
A csőtörő adapter alá függőleges tengelyű szártépő is szerelhető. Ezeknél soronként két-két kés forog függőleges tengelyen. Ha a kések egymással szembe forognak, a tépetet középre terelik és rendre rakják, ha a forgásirány ellenkező, egyenletesen szétterítik.
Ha az aprítást külön menetben végezzük, de a szárat be kívánjuk gyűjteni, célszerű úgynevezett soros szármaradvány-betakarító adaptert szerelni a járvaszecskázóra. Az adapter kialakítása hasonló a soros silókukorica-betakarítóéhoz, de a szármegfogó elemek a talajhoz közelebb vannak, így az összetört szárakat is fel tudják emelni a talajról. A gép szennyeződésmentes betakarítást végez, így a szecskázott szár takarmányozási célra közvetlenül alkalmas. Hasonló kialakítású a lengőkéses adapter is, de itt a lengőkések vízszintes tengelyre vannak szerelve. A gép a szármaradványokat a földről is felszedi, szálirányban feltépi és felszecskázza. Hátránya, hogy a betakarított szár - a lengőkések miatt - földdel szennyezett.
A felszecskázott és rendre rakott szár begyűjtésére bálázógépeket és petrencekészítőket használnak. Az állandó présterű bálázó használata előnyösebb, mivel a hevederesnél (változó présterű bálázó) a szár okozta nagy igénybevétel miatt a hevederek gyorsan tönkremennek.
Ha a szár begyűjtése nem cél, akkor is célszerű a szárat a bedolgozáshoz összeaprítani. Ez történhet a betakarítással együtt (lengőkéses aprító a csőtörő alá szerelve) vagy külön menetben. Ez utóbbi esetben a betakarítás elvégezhető járvaszártépővel vagy vontatott szártépővel, amely lehet vízszintes vagy függőleges tengelyelrendezésű. A függőleges tengelyű szártépő lengőkései 1,5 m átmérőjű tárcsára szereltek. A kések kerületi sebessége 60-70 m/s. A gépek 3 és 6 m-es munkaszélességgel készülnek, sebességük 8-10 km/h. A vízszintes tengelyű gépek ugyancsak lengőkésekkel dolgoznak, a burkolat megfelelő kialakításával a tépet rendre is rakható.
Felhasznált irodalom:
Szendrő Péter: Mezőgazdasági Géptan
Bánházi-Koltay - Soós: A szántóföldi munkagépek működésének elméleti alapjai
Birkás M.: A művelés nélküli direktvetés Magyarországon
Prospektusok, kezelési utasítások