A bignoniák trópusi családjának számos inda, fa és bokor is tagja, Afrikából ezek közül azonban a Kigelia africana, azaz a kolbászfa fordul elő. Igen, jól olvastad, kolbászfa. Nézzük meg, hogy mit érdemes tudni róla!
A kolbászfa Eritreától Csádig Észak- és Dél-Afrikában is fellelhető, de Szenegál és Namíbia területén is találkozhatunk velük. Akár 20 méter magasra is megnőhetnek, törzsüket pedig puha, szürke kéreg fedi, ami a fa korosodásával egyre jobban lehámlik. Azokon a területeken, ahol általában sok eső esik, a Kigelia örökzöldként képes túlélni, ahol azonban ritkábbak az esőzések, ott lombhullatóként viselkedik. A 30-50 cm hosszú és 6 cm széles levelek hármas csoportokban nőnek.
A kolbászfák legérdekesebb részei kétségtelenül virágaik és az azokból kifejlődő termések. A vérvörös virágok éjszakánként nyílnak ki a hosszú, kötélszerű szárakon, amik a fa ágairól lógnak le. Szaguk meglehetősen kellemetlen, ám a denevérek kifejezetten vonzónak találják. A virágok ezzel a különleges aromával csalogatják magukhoz a denevéreket, rovarokat és madarakat, akik táplálkozás közben elvégzik a virágok beporzását.
A gyümölcs, ami valójában egy bogyó, a hosszú szárakról lóg lefelé. Az érett gyümölcsök nagyjából 60 cm hosszúak és akár 6,8 kilósak is lehetnek. A fa természetesen ezekről a kolbásszerű termésekről kapta nevét. A termés rostokban gazdag és pépszerű, emellett pedig számos magot tartalmaz. Emberi fogyasztásra nyersen nem alkalmas, ugyanis mérgező, viszont rengeteg állat előszeretettel táplálkozik belőle, mert szervezetük képes feldolgozni a benne található méreganyagokat.
Ha valaki szeretné megkóstolni a kolbászfa terméseit, akkor azokat először különleges módszerekkel elő kell készíteni a fogyasztáshoz. Ez általában szárítást, kisütést vagy alkohollá erjesztést jelent, aminek az eredménye egy sörszerű folyadék. A helyiek néha a fa kérgének rágásával igyekeznek enyhíteni a gyomorproblémáikat. Az Akamba népcsoport tagjai a gyümölcs levét cukorral és vízzel keverik, az így kapott készítményt pedig a tífusz kezelésére használják. A kolbászfa fás részei puhák és gyorsan elégnek. Lombkoronájuk árnyékában gyakran tartanak ceremóniákat és vezetői üléseket, éppen ezért ritkán vágják ki őket tűzifáért. Afrikában védett fának számít.
A legjobb eredmények érdekében a friss magokat szeptemberben javasolt elültetni. A magokat nyomkodd bele tiszta folyami homokkal feltöltött csíráztató ládákba, majd takard le őket egy vékony réteg homokkal vagy komposzttal és tartsd nedvesen.
A magok általában 10-25 nap múlva kezdenek el kicsírázni. A kolbászfa nem éppen fagyálló növény, de ha a fiatal fákat 2-3 évig sikeresen meg tudod védeni a hideg szelektől és fagyoktól, akkor a későbbiekben megnő az esélyük a túlélésre. Általánosságban évente egy métert nőnek, de (Afrikához képest) hidegebb éghajlatokon ez a tempó lassabb lehet.
Az ideális hőmérséklet-tartomány 4 és 40°C között van. A kolbászfának agresszív gyökérrendszere van, ezért érdemes épületektől, járdáktól, medencéktől és egyéb szerkezetektől távol ültetni. Érdemes továbbá előrelátóan elhelyezni – a lepotyogó termések komoly károkat okozhatnak egy autóban, vagy bármi másban, ami a fa alá kerül.
A téli borsó vetése izgalmas kertészeti projekt, amely lehetővé teszi, hogy a természet ritmusát követve már tavasszal az elsők között szüretelj friss, zsenge borsószemeket. Ha te is megpróbálkoztál ezzel a módszerrel, gratulálok, a nehezén már túl vagy! ...
A téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum), vagy ismertebb nevén metélőhagyma, az egyik legpraktikusabb növény, amit kertben vagy cserépben nevelhetsz. Ez a strapabíró, évelő hagymafajta nemcsak jól tűri a hideg időjárást, hanem egész évben friss zöldet bi...
A gyümölcsfa ültetése ősszel bátran kivitelezhető, hiszen a talaj hőmérséklete még meleg, és a csapadékosabb idő kedvez az új hajtásoknak. De hogyan is láss hozzá? Milyen lépéseket érdemes követni, hogy a fiatal fa sikeresen megeredjen és a következő évek...