Személyes kedvencem, a kecskerágó

A közönséges kecskerágó, vagy csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) a kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjébe és a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozó faj. Nemzetségének a típusfaja.

Előfordulása

A közönséges kecskerágó csaknem egész Európában előfordul. Ősszel pirosló, sötét rózsaszín tok termésekkel megrakott bokrai igen mutatósak. Ez a növényfaj Európán kívül még megtalálható Törökországban és a Kaukázusban is.

Megjelenése

Lombhullató, jó sarjadzóképességű, 1-7 méter magas cserje vagy kis fa, széles, boltozatos koronával. Ágai sűrűn helyezkednek el egymás fölött, terpedten szétállnak, kérgük szürkés- vagy vörösbarna. A fiatal ágak zöldesbarnák, gyengén négyélűek vagy 2-4, barna paraléc fut rajtuk hosszanti irányban, és felületüket számos paraszemölcs borítja. A 3-10 centiméter hosszú és 2-3,5 centiméter széles levelek egyszerűek, hosszúkás lándzsásak vagy hosszúkás tojás alakúak, ékvállúak. Csúcsuk hegyes vagy tompa, szélük finoman csipkés, fűrészes, kopaszok, felül szürkészöldek, fonákjukon világosabbak.

Kecskerágó ültetése, gondozása

Mivel igazi univerzális növény, alkalmas sövény kialakítására és cserjeként is nevelhetjük. Ültethetjük utcafrontra, előkertekbe. Különösebb gondozást nem igényel. Jól érvényesül a gyengébb talajokon is, kedveli a félárnyékot. Naposabb területen, száraz éghajlat esetén rendszeresen öntözni kell egyébként közepes a vízigénye.

Termése mérgező 

Többek között olyan alkaloidákat tartalmaz, mint a teobromin és a koffein, nedve különösen keserű. A termés elfogyasztása máj- és vesekárosodást, vagy halált okozhat.

Életmódja

A közönséges kecskerágó élőhelye nyirkos és száraz erdők, ligetek, cserjések, sövények, a síkságtól 1200 méter magasságig. A tápanyagban gazdag, meszes, jó vízellátású és mély rétegű vályogtalajokat kedveli. (Wikipédia)

Manfred Richter képe a Pixabay -en.