Nálunk, a gyenge vagy gyengélkedő együttműködés hazájában, a mezőgazdasággal vállalkozói alapon nem kényszerből foglalkozónak (gazdálkodó, piacra termelő), tehát verseny és hitelképes termelőnek be kell látnia, ha a piacon, azaz versenyben akar maradni, együtt kell működnie másokkal.
Lehetőleg minél több agrárpiacai szereplővel, s az ezekkel kapcsolódó legfontosabb szervezetekkel, intézményekkel (pályáztatók, bankok, biztosítók stb.). Amennyiben csak egy szakágat, az alaptevékenységet folytató növénytermesztést vesszük példának, ez könnyen belátható: a termelőnek (legyen az földtulajdonos vagy bérlő) a mezőgazdasági termeléshez eszközökre van szüksége: vetőmagra, műtrágyára, erő és munkagépekre. A betakarított termést (kombájnkapacitás, a betakarítás idejének megválasztása, saját vagy bérlelt gépi kapacitás) raktározni is kell (további költségvonzat) vagy azonnal eladni, feldolgozni. Ezek a műveletek mind-mind többirányú együttműködést igényelnek, tehát, ha tetszik, ha nem, alapfeltétel, a gazdálkodás eredményét befolyásoló tényező, az együttműködési kézség, az együttműködés foka, minősége, intenzitása és kiterjedése.
Már az előző társadalmi-gazdasági szisztémában, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban is volt ennek előképe, ez pedig, mint jellemző magyar (agrár) sajátosság, a háztáji gazdálkodás volt.
Ma, a multinacionális világcégek piaci jelenléte mellett jól fölfogott érdeke, önérdeke a termelőnek, hogy megfelelő kapcsolatrendszeren belül termeljen, állítson elő mezőgazdasági termékeket, s főleg, hogy azt értékesíteni is tudja. Illetve, hogy ennek érdekében pontosan azt termelje, azt a növénykultúrát, terméket, amelynek piaca, jövedelmezősége és megfelelő minősége van ellentétben a rendszerváltozást megelőző, elkényelmesítő, ma már elérhetetlen helyzettel, amikor a szinte korlátlan felvevőképesség keleti (szovjet) piac nem igényelt ilyen irányú körültekintést, s nem voltak különösebb minőségi követelményei sem. Nem véletlen, hogy ma a színvonalasabb agrárgazdaságokban a minőségbiztosítási rendszer nem újdonság, hanem a mezőgazdasági termelés szerves része. S akkor mát itt is vagyunk a megjelölt témánál: a gazdaság egészét átszövő globalizációs hatásokkal szemben, ha nem is jelent teljes megoldást, de mégis működőképes az a termelésszervezési módszer, amit integrációnak hívunk.
Aki ezt szervezi, az az integrátor, és aki ennek előnyeivel élni kíván, aki ebben a kölcsönös előnyökkel járó együttműködésben részt vesz, az az integrált termelő.
Az integrált termelőnek létérdeke, hogy megfelelő minőségű, magas potenciális termőképességű vetőmagot, hatékony növényvédő szert, műtrágyát kapjon (hozzájusson), illetve rendelkezzen a piacra termeléshez szükséges, széles eszköztárral (fémzárolt vetőmag, speciális fajta piacképes paraméterekkel, szelektív gyomirtó és károsító-ellenes kemikáliák és az ezt kijuttató korszerű gépi háttér, hogy megfelelően tudjon a kártevők ellen védekezni, és hogy az egyes gazdasági műveleteket a vetéstől a betakarításig, s ha kell, azon túl is tárolás, feldolgozás idejében el tudja végezni). Érdeke továbbá, hogy olyan termelést segítő konstrukciókban vegyen részt hitel, áruhitel, előleg, szerződés melyek piaci biztonságot adnak. Ez pedig együttműködés, együttműködési készség nélkül nem megy. Az együttműködés kétirányú, oda-vissza ható kapcsolat az integráló és az integrált termelő között. Lényeges kockázatcsökkentő eleme mindkét irányban a megbízhatóság, a bizalom.
A termelésszervezés hatékonysága az integrációban jól érvényesül, és sikerrel oldja fel azt a nem kis ellentmondást, ami a mezőgazdaság sajátja: folyamatos magas költségek (invesztíciók) mellett a termelés ciklikusságából adódóan a bevétel csak később jelentkezik. Mind a termelés, mind az értékesítés befektetést igényel, ehhez kap segítséget az integrációban részt vevő az integrátortól, akinek feladata és érdeke a termelés feltételeit biztosítani és segíteni.
Együttműködés nélkül, illetve az ezt megtestesítő integráció hiányába a termelő teljesen ki van szolgáltatva, illetve ki lenne szolgáltatva. Tehát a mezőgazdasági termeléshez és a mezőgazdaság piacához szükséges kapcsolatrendszerben való részvétel, lehetőséget ad a vállalkozó gazdálkodónak, hogy a termelés kockázatát csökkentse és egyben saját piaci biztonságát fokozza. Ma már e nélkül a vázolt termelés-szervezési háttér nélkül tulajdonképpen nem is lehet elviselhető kockázattal a piacra termelni (amennyiben az integrátor korrekt, megfelelő árat és együttműködési feltételeket biztosít a termelőnek a szerk.).
Tudja ezt a gondolkodva gazdálkodó, s viszonylag már kialakult ebben az együttműködési rendszerben az az eligazodni tudó mezőgazdasági vállalkozói-termelői réteg, aki verseny- és piacképes, s amely a globalizációs hatások alól nem vonhatja ki, de azokkal együtt fenn tudja tartani magát, s olyan jövedelmet termel, amiből meg tud élni, s alkalmazkodni is képes. Jó példák vannak az integrációra, mint együttműködési formára, a mai napig is. A bábolnai IKR, a nádudvari KITE, a szolnoki GITR ma is működőképes, sikeres vállalati alakulatok, komoly volumenű, milliárdos nagyságrendű termelési értéket előállító gazdálkodó szervezetek. De ilyen például az általában jól ismert Bólyi Mezőgazdasági Részvénytársaság, amely cca. 15.000 ha-on folytat integrált termelést, s vannak olyan növénykultúrái mint például a szója, borsó-, amelyeknek olyan jók a gazdasági mutatói, hogy nemzetközi, EU-s mércével is állják az összehasonlítást.
Az integráció másik sajátossága, hogy állandó, folyamatos fejlesztést, innovációt igényel, ennek hiányában hosszú távon nem lenne tartható a működőképessége. A bólyi gazdaság, mely évente 80.000 t mennyiségben állít elő mezőgazdasági terméket melyek felvásárlási értéke közel 3 milliárd forint saját kutató-fejlesztő részleggel rendelkezik, amely 25 éve meghatározó szerepet játszik a költségek csökkentésében és a gazdaság hatékonyságának növelésében.
Végül de nem utolsó sorban: az együttműködés tartalmát, kölcsönhatási rendszerét a hagyományos gazdálkodást messze meghaladóan segíti a számítógépek megjelenése, alkalmazása, elterjedése. Az információk elektronikus feldolgozása továbbítása, a termelők naprakész tájékoztatása, mélységében és sebességében nagyságrendileg megváltoztatja a mezőgazdasági együttműködésről alkotott eddigi képünket.
Forrás: Agrárágazat
