Nem elég, hogy mérgezőek, a kalapácsfejű laposférgek (Bipalium sp.) egyszerre ragadozók és kannibálok is. Ezek az élőlények a halhatatlan férgek közé sorolhatók, amelyek első sorban vízben fordulnak elő, de némelyikük a szárazföldi viszonyokhoz igazodott. Habár az emberekre nem jelentenek közvetlen veszélyt, az agresszívan terjeszkedő kalapácsfejű laposférgek többek között gilisztákkal táplálkoznak, ezért súlyosan károsíthatják kertek talajának állapotát.
Néhány tudnivaló a kalapácsfejű laposférgekről
A Bipalium sp.-t ásóra hasonlító fejéről és hasi „lábukról” lehet felismerni. Átlagosan 20 cm hosszúra nőnek meg, ragadozó életmódot folytatnak (általában más férgekkel táplálkoznak), és bizonyos értelemben halhatatlanok. A kalapácsfejű laposférgekkel a világ minden vidékén találkozhatunk, és elsősorban a párás, meleg körülményeket kedvelik. Külön érdekesség, hogy ezek a férgek azon kevés szárazföldi gerinctelenek közé tartoznak, amelyek tetrodotoxint termelnek.
Általános leírás
A kalapácsfejű laposférgekre legyező- vagy ásóformájú fejforma, és hosszú, lapos test jellemző. Alsó részükön egy nagy „láb” található, amit helyváltoztatáshoz használnak. Az alfajokat a fejük formája, a méretük, a színük és a csíkozottságuk mintája alapján szokás megkülönböztetni egymástól. A szárazföldi halhatatlan férgek földszínűek, de léteznek szürke, barna, arany és zöld árnyalatúak is. A kisebb méretű alfajok közé tartozik például a B. adventitium, ami 5-8 cm hosszúra nő meg, míg a B. kewense férgek akár a 20 cm-t is meghaladhatják.
Elterjedtség és élőhely
A kalapácsfejű laposférgek a trópusi és szubtrópusi területeken őshonosak, de szinte bárhol találkozhatunk velük. A feltételezések szerint elültetetten szállított növények segítségével sikerült eljutniuk a világ minden sarkába, kivéve a sivatagokba és hegyvidékekre, hiszen ezek nem elég párásak számukra.
Táplálkozásuk
A kalapácsfejű laposférgek ragadozók, és földigilisztákat, meztelencsigákat, rovarlárvákat és akár egymást is hajlandóak elfogyasztani. Ezek a férgek kemoreceptorokkal (vegyi ingert érzékelő idegkészülékekkel) találnak rá prédájukra, amit ez után hozzászorítanak egy felülethez, majd ragadós folyadékkal vonják be.
Miután az áldozat többnyire mozgásképtelenné válik, a féreg kinyomja a testéből a garatját, és emésztő enzimeket bocsát ki. Miután az emésztőfolyadék feloldja az áldozat testét, a féreg magába szívja azt. Az emésztés befejeztével a maradványok szintén a féreg száján keresztül távoznak. A kalapácsfejű férgek képesek eltárolni szervezetükben a táplálékot, ami akár több hétig is kitarthat, és szükség esetén saját testük egy részét is képesek megemészteni.
