Nem elég, hogy mérgezőek, a kalapácsfejű laposférgek (Bipalium sp.) egyszerre ragadozók és kannibálok is. Ezek az élőlények a halhatatlan férgek közé sorolhatók, amelyek első sorban vízben fordulnak elő, de némelyikük a szárazföldi viszonyokhoz igazodott. Habár az emberekre nem jelentenek közvetlen veszélyt, az agresszívan terjeszkedő kalapácsfejű laposférgek többek között gilisztákkal táplálkoznak, ezért súlyosan károsíthatják kertek talajának állapotát.
A Bipalium sp.-t ásóra hasonlító fejéről és hasi „lábukról” lehet felismerni. Átlagosan 20 cm hosszúra nőnek meg, ragadozó életmódot folytatnak (általában más férgekkel táplálkoznak), és bizonyos értelemben halhatatlanok. A kalapácsfejű laposférgekkel a világ minden vidékén találkozhatunk, és elsősorban a párás, meleg körülményeket kedvelik. Külön érdekesség, hogy ezek a férgek azon kevés szárazföldi gerinctelenek közé tartoznak, amelyek tetrodotoxint termelnek.
A kalapácsfejű laposférgekre legyező- vagy ásóformájú fejforma, és hosszú, lapos test jellemző. Alsó részükön egy nagy „láb” található, amit helyváltoztatáshoz használnak. Az alfajokat a fejük formája, a méretük, a színük és a csíkozottságuk mintája alapján szokás megkülönböztetni egymástól. A szárazföldi halhatatlan férgek földszínűek, de léteznek szürke, barna, arany és zöld árnyalatúak is. A kisebb méretű alfajok közé tartozik például a B. adventitium, ami 5-8 cm hosszúra nő meg, míg a B. kewense férgek akár a 20 cm-t is meghaladhatják.
A kalapácsfejű laposférgek a trópusi és szubtrópusi területeken őshonosak, de szinte bárhol találkozhatunk velük. A feltételezések szerint elültetetten szállított növények segítségével sikerült eljutniuk a világ minden sarkába, kivéve a sivatagokba és hegyvidékekre, hiszen ezek nem elég párásak számukra.
A kalapácsfejű laposférgek ragadozók, és földigilisztákat, meztelencsigákat, rovarlárvákat és akár egymást is hajlandóak elfogyasztani. Ezek a férgek kemoreceptorokkal (vegyi ingert érzékelő idegkészülékekkel) találnak rá prédájukra, amit ez után hozzászorítanak egy felülethez, majd ragadós folyadékkal vonják be.
Miután az áldozat többnyire mozgásképtelenné válik, a féreg kinyomja a testéből a garatját, és emésztő enzimeket bocsát ki. Miután az emésztőfolyadék feloldja az áldozat testét, a féreg magába szívja azt. Az emésztés befejeztével a maradványok szintén a féreg száján keresztül távoznak. A kalapácsfejű férgek képesek eltárolni szervezetükben a táplálékot, ami akár több hétig is kitarthat, és szükség esetén saját testük egy részét is képesek megemészteni.
Egy különleges állatkát fogok most bemutatni nektek, aki járt már tengerparton, biztosan találkozott már velük! Eléggé meg tudják keseríteni a nyaralást, hogyha nem figyelünk oda rájuk, viszont fel is tudják dobni, hogyha találunk a tenger mélyén szép váz...
Hihetetlen ez a kis pingvin, minden egyes évben megteszi a 8000 kilométeres távot, csak is azért, hogy találkozhasson azzal az emberrel, aki évekkel ezelőtt megmentette az életét! Csodálatos történet következik! ...
Vegzálnak vagy a rapsicokra hajtanak?