A Kádár-kocka egy négyzetes alaprajzú, körülbelül 100 négyzetméteres nagyságú, általában földszintes családi ház típus volt, ami hazánkban a 60-70-es években élte a fénykorát, de természetesen a mai napig sokan laknak ilyenekben. Sőt, egyre nagyobb divat lett megvásárolni régi Kádár-kockákat és felújítani, modernizálni azokat. Utazzunk vissza az időben és ismerjük meg a történetét!
A lakásépítési program: beindul a Kádár-kockák építése
A Kádár-kocka ma már fogalommá vált, azonban ez nem a hivatalos nevük volt ezeknek a házaknak, egyszerűen csak rájuk ragadt, hiszen a Kádár korszakban vált népszerűvé ez a házforma. Ebben az időszakban nagyjából két épülettípus volt a jellemző: az egyik a nagyvárosi panel, a másik a kül-és kertvárosokban épült Kádár-kocka, mindkettő típus az egységesség szimbólumában épült.
A Kádár-korszak elején indult az úgynevezett lakásépítési program, melynek lényege az volt, hogy mindenkinek jár az otthon és legyen tető mindenki feje fölött – így kezdték el a városokban sorba építeni a paneleket, míg a kert-és külvárosokban a Kádár-kockát, amit sokszor gúnyoltak vidéki panelnek is. A Kádár-kockák fő építési évei 1956 és 1969 voltak, alapjai visszanyúltak az egykori kistisztviselői és munkásházakhoz.
A Kádár-kocka ötlete már a 30-as években is létezett
Csak akkor még nem így hívták, természetesen – de maga a ház formája, kialakítása már 1930-ban létezett, ekkor álmodta meg egy Major Máté nevű építész, aki megbízásként kapta a feladatot, hogy tervezzen Pestszentlőrinc egyik utcájába szerény, de otthonos és élhető házakat, kifejezetten családok számára. Az oka, hogy ekkor nem robbant be még a köztudatba ez a házforma, az a gazdasági világválságnak volt köszönhető, majd a rá hamarosan bekövetkező II. világháborúnak.
A Kádár-kockák varázsának titka
Nagyon sokan szerették és szeretik a mai napig a Kádár-kockákat, de vajon mi okozta ezt a kitörő népszerűséget? Egyszerű tervezhetőség, olcsó alapanyagok és könnyű kivitelezés – ezek mind a Kádár-kocka mellett szóltak. A sátortetős megoldás is praktikus volt a négyzetes alaphoz, de természetesen a ház építésének a hangulata is magával ragadta az embert. Hisz ekkor az volt a jellemző, hogy egy adott építkezésben az segített, aki tudott: rokonok, szomszédok és barátok. Közösségkovácsoló ereje volt a Kádár-kocka építésének és a körülötte zajló munkáknak, amik a mai napig kellemes, nosztalgikus hangulatba hozzák azokat az embereket, akik ezt megélték.
Az egyformaságból való kitörés: színes Kádár-kockák
Mivel a Kádár-kockák szinte úgy néztek ki, mintha a gyártósorról jöttek volna, ugyanolyan formában és színben, sokan úgy döntöttek, hogy megpróbálnak kitűnni a tömegből, mégpedig úgy, hogy erős színekkel festették le a házak falait. Nem voltak ritkák a piros, sárga és kék színű Kádár-kockák, sőt, egyesek geometriai alakzatokat is festettek rájuk. Nem véletlen, hiszen a Kádár-kockák szorosan az utcák, utak mellett épültek, így a figyelemfelhívó színek és minták az utca népének szóltak.
Jelenleg 844 000 db körüli Kádár-kocka található Magyarországon: praktikusak voltak és olcsó alapanyagokból készültek, elképesztő mennyiségben. Kereshetjük a népszerűsége okát, de szerintünk a legnagyobb erő a közösségben rejlett, ami összetartó volt és segítőkész. A Kádár-kocka egy magyar korszak jelképévé vált, sokak számára pedig a gyerekkoruk és fiatalságuk szimbólumává.
Reményi József/Fortepan
