Jellemzően a Japánok a virágzatából csupán egyet szoktak meghagyni – a középsőhöz kötődő gyümölcsöt engedik csak, hogy kifejlődjön. Ezzel képesek elkerülni, hogy a fa túl sok és kisebb méretű körtét hozzon, hiszen így a növény csupán a meghagyott darabokat fogja majd fejleszteni, amik ezáltal sokkal nagyobbak és édesebbek lesznek.
Az európiai körtével szemben ez a növény már a fán beérik, valamint inkább alma, mintsem körte alakú. Azt is érdemes tudnunk, hogy ha azt szeretnénk, hogy sikeres legyen növényünk termesztése, akkor érdemes egy másik beporzót ültetni környezetébe – erre példának okáért egy Vilmos körtefa tökéletes lehet, ugyanis a legtöbb európai körtefa remek pollenadója lehet a japán körtéknek.
Itthon is kapható fajtái
Mivel hazánkban is képes megteremni, vannak fajtái melyeket megvásárolhatunk – ilyenek például a Kosui, a Hosui, valamint a Nijisseiki. Ezek a fajták mind európai fajtákból lettek nemesítve, közös jellemzőjük, hogy nagyobb termetű fákká képesek fejlődni, termésük már inkább körtéhez hasonlít, valamint húsuk olvadóan puha.
Az eredeti, lassan már több, mint 3000 éve termesztett kelet-ázsiai fajták sokkal igénytelenebbek, ellenállóbbak, mégis termésük kisebb, nedvtartalmuk alacsonyabb, valamint „almásabbak”, mindemellett pedig hazánkban még kevésbe elterjedtek.
A Kosui fajtának gyümölcse közepes méretű, héja párás, húsa édes és illatos, egészen augusztustól terem. Esetében fontos, hogy olyan területet válasszunk számára, ami szélvédett, ugyanis fiatal korában koronája könnyedén képes eltörni.
A Housi néhány héttel előző társa után érik be, fényigénye rendkívül magas, így érdemes napfényes területet választani számára. Körtéi roppanósak, lédúsak és zamatosak.
A Nijisseiki rendelkezik az egyik legbőségesebb terméssel, melyet augusztus végén szedhetünk. Esetében érdemes ritkítani a virágokat, így elérhetjük, hogy termése akár 200 – 250 grammos legyen. Érdemes számára támasztékot biztosítani.
