Hétfőn megjelent az IPCC (Kormányközi Panel a Klímaváltozásról) munkacsoport legfrissebb jelentése. Eszerint most már biztos, hogy a klímaváltozást senki nem fogja megúszni, és a legrosszabb még hátra van. Ideje változtatni!
A cikk a kép alatt folytatódik.
A munkacsoport szerint egyaránt gondot jelent a felkészületlenség, a veszélyeknek való kitettség, illetve a klímaváltozást befolyásoló események. Ez utóbbiak hatása már most is érezhető a mezőgazdaságban, az élővilágban, az egészségügyben, a földek és a vizek állapotában, illetve sokak életminőségének romlásában. Ez mindenkit érint, a kis szigetek lakóitól a kontinensek ökoszisztémájáig.
Lapozz tovább és ismerd meg a részleteket
Kelly Rigg (a Global Call to Climate Action ügyvezető igazgatója) és Wael Hmaidan (a Climate Action Network International vezetője) közös cikket írtak a Guardianbe arról, hogy a klímaváltozás megelőzése kapcsán nemcsak az elvekről és a kitűzött célokról kell megegyezni, hanem a döntéshozók felelősségéről és a kivitelezésről is. Ehhez persze megfelelő hozzáállás is kell. Rigg és Hmaidan idézték az Exxonmobil legfrissebb közleményét, amiben megnyugtatták a befektetőket: 2040-ig a fosszilis üzemanyagok fogják biztosítani a globális energiafelhasználás háromnegyedét.
Az IPCC-jelentés ezzel szemben világossá tette, hogy a határozott intézkedések nemcsak életet menthetnek, de pénzt is megtakaríthatnak a cégeknek. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése például olyan lépés, ami azonnal és határozottan csökkentheti a klímaváltozás okozta károkat – nagyjából a felére.
Az IPCC 25 éve adta ki az első jelentését, amit nagyjából senki nem vett komolyan. Mégis, mi változott meg mostanra?
Először is: a kormányok megegyeztek, hogy igyekeznek a globális felmelegedés mértékét 2 Celsius-fok alatt tartani. Azt is belátták, hogy van értelme a klímaváltozás elleni küzdelemnek, még gazdasági szempontból is: az energiahatékonyságra való törekvés új munkahelyeket teremt, és csak az Egyesült Államokban több százmilliárd dollár megtakarítást hozhat.
Rigg és Hmaidan szerint a kormányoknak is előnyös lenne, ha kivezetnék a környezetkárosító és pazarló fosszilis üzemanyagokat; ezt termelői támogatásokkal, adókedvezményekkel lehetne serkenteni, ami a zöldenergia-kutatásokat is ösztönözné. A szerzők szerint nincs technikai akadálya a megújuló energiára való átállásnak: ehhez csak a politikai döntéshozók akaratára lenne szükség. Kérdés, hogy erre sor kerül-e, amíg szennyezni könnyebb, mint fizetni.
A klímaváltozásra azért nehéz igazán veszélyes természeti jelenségként gondolni, mert folyamatosan történik, nem hirtelen. Viszont ha nem sikerül mérsékelni a felmelegedést, a romlás exponenciális lesz, és azt nagyon meg fogjuk érezni. Vannak fajok, akik már túl vannak az utolsó utáni pillanaton is.
-A fajok északabbra költöznek, de van, akinek már nincs hová mennie. Több fajnál is megfigyelték, hogy a számukra megfelelő éghajlati övekbe, jellemzően északabbra költöznek. Egy brit pillangófaj például 220 kilométerrel északabbra települt át két évtized alatt – ők ott találták meg a megfelelő klímát. Mások nem ilyen szerencsések. A jegesmedvéknek, havasi liléknek, hópárducoknak és sarki rókáknak már nincs hova hátrálniuk – rájuk pusztulás vár, ha nem történik semmi.
-Az évszakok szokatlan változását is megsínylik az állatok. A klímaváltozás a rügyfakadástól a vándorlási szokásokig sok mindent befolyásol: az érzékenyebb fajokat ez a váltás megritkíthatja, szélsőséges esetekben ki is irthatja. A kihalásról tudna mesélni az a 160 dél-amerikai hüllőfaj, akik az elmúlt két évtizedben pusztultak ki.
-A vándorló fajok kiszorítják az őshonos állatokat. Ahogy a túlélni vágyó állatok egyre északabbra költöznek, úgy lesz egyre túlzsúfoltabb a lakható égövek élővilága.
-Az erdőpusztulásokról is a klímaváltozás tehet. Egyes észak-amerikai erdőket még csak az fenyeget, hogy a melegebb időben jobban elszaporodnak a fákon az élősködők, akik szép lassan kipusztítják az egész környéket. Ausztráliában, Oroszországban és Franciaországban viszont már most is vannak olyan erdők, amik egyszerűen a szárazságtól, a melegtől, illetve ezek kombinációjától pusztultak ki.
A tengerek mélyén, ahová csak a búvárok és a tengeralattjárók látnak be, sokkal nagyobb a baj. A tengerekben is megfigyelhető, hogy az egyes halfajok élhetőbb klímát keresve a magasabb szélességi körökre költöznek át.
Az Északi-sark élővilága és a meleg vizű korallzátonyok máris visszafordíthatatlan károsodást szenvedtek. A kutatók szerint ez még csak a kezdet. A tengervíz hőmérséklete befolyásolja az élőlények nemi megoszlási arányát is: minél melegebb a tenger, annál több nőstény utód jön világra. Nehéz felbecsülni, hogy ennek milyen hatása lehet az utódpótlásra, de hogy nem pozitív, az biztos.
-Ahogy a tengeri jég olvad, a narválok és a grönlandi bálnák elveszítik a természetes búvóhelyüket, és a gyűrűsfókáknak sem tudnak majd hol párzani.
-A bálnák, a madarak és a halak egyaránt megsínylik a tengeri planktonok hiányát, ami a természetes táplálékuk.
-A tápanyagban gazdag algák kihalása már most elkezdődött, pedig a cetfélék étrendjének ez fontos összetevője.
-Eltűnnek a homoki angolnák is, mert nem bírják a klímát. Persze, ez önt nyilván nem rázza meg annyira, mint a tengeri madarakat, akiknek ez az egyik fő táplálékuk.
-Eltűnnek a vadludak kedvelt telelőhelyei, a tengerparti mocsarak és folyótorkolatok is. Kevesebb zsákmányt foghatnak, és a vándorláshoz sem lesz annyi energiájuk.
A klímaváltozás az élelmiszer-biztonság összes területét érinti, beleértve az élelmiszerek hozzáférhetőségét, felhasználhatóságát, és nagy valószínűséggel az árát is. Az IPCC-jelentés szerint a negatív hatások valószínűleg már a 2030-as terméshozamban érezhetők lesznek.
Nemcsak arról van szó, hogy megmentsük a jegesmedvéket, a planktonokat, a savas óceánt és a cuki sarki rókákat, hanem arról, hogy nem lesz elég vizünk, élelmünk, gyerekünk, normális életminőségünk és normális időjárásunk.
A személyes érintettség tényleg fontos. Kit érdekel a szomáliai cirok árfolyama, vagy hogy Indonéziában primitív vízvezetékkel kell locsolni a krumpliföldet? Ugyanakkor mindennap használt és fogyasztott élelmiszerek tűnhetnek el.
Kyte-nak valószínűleg igaza van. Lehet, hogy nem a legkellemesebb egy tál almás pite, egy csésze kávé vagy egy pohár víz fölött arról beszélgetni, hogy ezek az alapvető élelmiszerek nemsokára eltűnhetnek, de ehhez azt is be kell látni, hogy a klímaváltozás igenis éhséglázadást hozhat magával.
Lássunk néhány élelmiszert, amikről lemondhatunk, ha tényleg biturbó fokozatra kapcsol a klímaváltozás:
-Olcsó csokoládé. A világ kakaótermésének 70 százalékát Nyugat-Afrikában termesztik, és ez a régió igen érzékeny a felmelegedésre. Ilyenkor segíthet, ha a hőérzékeny növényeket magasabb hegyoldalakra telepítik át - csakhogy Afrikában ilyenek nincsenek. A Bill és Melinda Gates Alapítvány 2011-es jelentése szerint, ha a Föld átlaghőmérséklete 2,3 fokkal nő 2050-ig, elképesztő árrobbanásra számíthatunk. Hacsak nem sikerül kitenyészteni a hőálló kakaócserjéket.
-Alma. Az almafáknak a tavaszi rügyfakadáshoz szükség van arra az energiára, amit a téli pihenés idején raktároznak el. A melegebb telek és a korai tavaszok miatt a rügyfakadás már korábban megindul, így a fáknak nincs idejük regenerálódni - ez később a terméshozamban is meglátszik. Ha a felmelegedés így folytatódik, kisebb almák fognak nőni a fákon, de azokból is csak kevesebb, mégis sokba fognak kerülni.
-Banán. A Costa Rica-i farmerek panaszkodnak, hogy a globális felmelegedés miatt nem pusztulnak el a banánt pusztító kártevők. Ráadásul a nagyobb meleg miatt a gyümölcsök héja foltos lesz, így az exportőrök visszadobhatják a szállítmányokat. A nagy melegben a gyümölcsösök is sebezhetőbbé válhatnak: egy talajgomba, ami az 1950-es években szinte kiirtotta a Gros Michel banánfajt, ismét feltűnt Közép-Amerikában.
-Kávé. A nagy meleg elsősorban az arabica kávéra van pusztító hatással; egyes vélekedések szerint a természetes kávétermő helyek kipusztulásával eltűnhet a kávé a Földről, méghozzá 70 éven belül. Ma még Nicaraguából származik a világ kávétermésének 17 százaléka, de harminc-negyven éven belül teljesen eltűnhet a kávé az országból. A helyzetet súlyosbítja a rozsdagomba burjánzása, amitől a növények terméshozama csökken, a kávé minősége romlik, és akár a cserjék is kipusztulhatnak tőle.
