Az a kutya, amelyiket jól előkészítettek az utazásra, kitűnő útitársnak bizonyul. Ellenkező esetben az egész “kaland” valóságos rémálommá válhat.
Meghatározó a kutya első autós útja
Amikor a kutya először találkozik az autóval, az a pillanat egész életére meghatározó lehet. Ha a kölyök első élménye traumatikusra sikerült, súlyosan kihathat rá a továbbiakban. Ezért fontos, hogy az első alkalommal a legnagyobb figyelemmel legyünk iránta. Vegyük az ölünkbe, simogassuk, beszéljünk hozzá. A sofőr ne hajtson gyorsan, kerülje a hirtelen fékezéseket és az erős kanyarokat is. Később egyre gyakrabban vihetjük el a kutyát autós utakra, míg meg nem szokja, és magabiztossá nem válik.
Hogyan tudjuk rávenni, hogy beszálljon a kocsiba?
Ha az eb nem hajlandó beszállni a kocsiba, kiabálni nem szabad vele, mert ez csak növeli a stresszes állapotát. Ilyenkor fogjuk pórázra, érzéssel vezessük, hátulról pedig segítsünk rá, mikor pedig már benn van, dicsérjük meg, simogassuk és adjunk neki jutalomfalatot. Hosszabb utak előtt ajánlott, ha gyakrabban elvisszük az ebet autóval egy-két körre. Vannak igen higgadt ebek is, ők rendszerint még alszanak is a kocsiban. Az izgékonyak zavarhatják a gépkocsivezetőt, ezért indulás előtt fél órával adjunk be neki pirulában vagy cseppekben nyugtatót. Nyugtatót kizárólag állatorvos írhat fel a megfelelő hatóanyag ismeretében. Ha nem megfelelő a hatóanyagösszetétel és nem a megfelelő példánynak adjuk be, néha izgalmi állapotot vált ki a gyógyszer.
Olyan kutyákat, amelyeket rendszeresen autóztatunk, ne vigyük autóval az állatorvoshoz, mert könnyen negatív élmény társul a kocsihoz a kutyában. Olyan ebeket sem érdemes autóban vinni, amelyek már egyszer rossz élményben részesültek, például kidobták őket a kocsiból, vagy kitették őket az út szélére.
Csomagtartóba ne utaztassuk a kutyát!
Az ebet sohasem szabad az anyósülésre ültetni, részben biztonsági, részben pedig hierarchiabeli okokból. Fogjuk rövid pórázra az ebet, vagy még jobb, ha kutya biztonsági övet szerzünk be. Az is jó megoldás, ha ráccsal különítjük el az ebet a kocsi többi részétől. Így az eb mozoghat, nyújtózkodhat, helyezkedhet kényelme szerint. A csomagtartó ötletét azonban azonnal verjük ki a fejünkből, ha véletlenül eszünkbe jutna! A sötét, levegőtlen hely stresszhatással van a kutyára, és még gázmérgezést is kaphat.
Mivel tudjuk még segíteni a kutya autós útját?
A saját pokróc vagy a kedvenc játéklabda biztonságot ad a kutyának utazás közben. Emellett mindig legyen ivóedény is a kocsiban, mert az út során többször is kell adnunk neki vizet. Mint az embernek, neki is szüksége van pihenésre egy hosszabb autóút során, hogy lazíthasson, nyújtózkodjék egy nagyot. A pihenőhely lehetőleg legyen távol az úttól. Amikor kiengedjük a kutyát a kocsiból, mindig fogjuk pórázra, mielőtt kiengedjük a kocsiból. Utazás közben még olyan apróságra is figyelni kell, hogy a kutya ne nyomja az orrát az ablaküveghez, mert ez kötőhártya-gyulladást idézhet elő.
Soha ne hagyjuk a kocsiban!
Amikor megállunk, egy kissé mindig engedjük le résnyire az ablakot. Óvakodnunk kell a kutyatolvajoktól is, ezért mindig zárjuk kulcsra a kocsit! A kutyát sohase hagyjuk magára megállás után a kocsiban a tűző napon. Forró napokon a hőmérséklet a kocsiban 60 °C is lehet, és az eb könnyen hőgutát kaphat. Ilyenkor liheg, hány, légzése fölgyorsul, hőmérséklete pedig 40 fokra is fölkúszhat. Ha figyelmetlenek voltunk és ez bekövetkezik, azon nyomban permetezzük le hideg vízzel, és ha van még ereje lefetyelni, adjunk neki inni, majd borítsuk be nedves ruhával a testét és sürgősen vigyük állatorvoshoz.
Kocsi helyett vihetjük vonattal is
A vonatutazás általában kevesebb problémával jár, mint a kocsikázás. Azért akadnak olyan egyedek, amelyek túlzottan izgalomba jönnek, és akárcsak az emberek, ők is nyugtatóra szorulnak ilyenkor. A kis testű ebeket kosárban vagy szállítódobozban vihetjük magunkkal vonaton. Fontos, hogy a szállítóeszköz legyen könnyű, levegős, fedele pedig átlátszó. Még a jó felszereltségű szállítóeszköznek is éreztetnie kell az állattal, hogy otthon van, ezért gyakran vegyük ki kedvencünket belőle, simogassuk meg, adjunk neki inni. Tegyük be neki a kedvenc pokrócát, rongyát, esetleg játékát, hogy az otthoni szagok megnyugtassák. A közepes, vagy nagytermetű ebeket szájkosárral és pórázzal kell a vonaton magunkkal vinni.
