hiányos takarmányozás, túltáplálás, átmenet nélküli takarmányváltoztatás, pontatlan etetési időpontok, rossz minőségű takarmány etetése, takarmánykiegészítők helytelen etetése

Hiányos takarmányozás

Nem feltétlenül azt jelenti, hogy a sertés kevés takarmányt kap. Az állat bőséges takarmányadagok ellenére is lehet alultáplált, ha nem jut elegendő energiához, fehérjéhez, vitaminokhoz, hatóanyagokhoz.
Ennek különböző okai lehetnek:

• - nem kap elég takarmányt,
• - nem megfelelő a takarmány minősége,
• - kellemetlen a takarmány szaga vagy íze, így abból a szükségesnél kevesebbet eszik,
• - a takarmány nehezen emészthető részeket tartalmaz, így rossz az értékesülése,
• - a takarmány egyes táplálóanyagokból a szükségesnél eleve kevesebbet tartalmaz,
• - a takarmányt rosszul dolgozzák fel, rosszul készítik elő, rosszul tárolják (pl. túl finomra vagy túl durvára őrlik stb.),
• - az állat nem jut elég vízhez,
• - rossz az etetési mód,
• - a sertés beteg.

Az előzőkből is látható, hogy számos hibáról nem a kistermelő, hanem a takarmánygyártó tehet, más kérdés, hogy beltartalmi vagy minőségi problémák esetén időben közbeléphetünk (elvonás, kiegészítés stb.), hiszen azokat az állat egyértelműen jelzi.

Minél fiatalabb és minél nagyobb termelőképességű a sertés, annál kevésbé tűri az éhezést. Amíg csak a tartalékait használja fel, nagyobb baj nincs, "mindössze" annyi, hogy csökken a termelés, a tenyészsertések szaporodása pedig nem megfelelő. Az energia- és fehérjehiányt az állat saját testanyagainak felhasználásával, azok lebontásával pótolja.

Ha ezekből a táplálóanyagokból a hiány hosszabb ideig tart, először a szénhidráttartalékokat, majd a zsírokat, végül a fehérjéket bontja le. Először tehát eltűnik a zsírszövet, helyére víz kerül, majd az izomszövet "satnyul", a belső szervek károsodnak, utoljára az idegszövet pusztul, de erre igen ritkán kerül sor, csak akkor, ha az éhezés hosszú ideig tart.

Fehérje takarmányozásban:

A takarmány táplálóanyagai közül a fehérje a legfontosabb. Természetszerűbb tartásban a vegyes hasznosítású fajták fehérjeigényének kielégítése nem volt gond, hiszen ezek a fajták egyrészt kevesebb fehérjét kívántak, másrészt a legeléssel, turkálással annak egy részét természetes úton fedezték. Ma ezt "zsákból" kell pótolnunk, ráadásul a korábbinál nagyobb mennyiségben, hiszen a hústermelő fajták igénye nagyobb.

Fehérjehiány leggyakrabban két okból jelentkezhet:

• - ha a takarmány abszolút mennyiségben sem tartalmazza,
• - ha a takarmány rossz összetétele miatt hiányos a fehérjék aminosav-garnitúrája.
• Fehérjehiány esetén:
• - a növekedés megáll,
• - tökéletlen az emésztés,
• - a vitaminok, ásványi anyagok szervezetbe való beépülése rossz (hiány-betegségek, csontosodási problémák, mozgászavarok stb.),
• - csökken az ellenálló képesség, a sertés a betegségekre fokozottan érzékeny,
• - károsodik a máj (étvágytalanság, "nagy has", rossz emésztés),
• - a sertés lefogy, "senyvedt", a bőr petyhüdt, zsír helyett a bőr alatt víz van,
• - idegrendszeri zavarok léphetnek fel (tompultság vagy fokozott ingerlékenység).

Ha az ismertetett jelenségeket észleljük, a takarmányt nagy fehérjetartalmú, lehetőleg állati eredetű fehérjéket tartalmazó alkotórészekkel egészítsük ki!

A gyakorlati takarmányozás másik eléggé gyakori hibája a hatóanyagok (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek) hiánya vagy nem kielégítő mennyisége. A hatóanyagoknak ugyan nincs energia- és táplálóértéke, mégis nélkülözhetetlenek, mert az egyes élettani folyamatokat szabályozzák, serkentik, vagy ha kell, a kóros folyamatokat gátolják.

Ezzel a láthatatlan beavatkozásukkal az ellenálló képességet, a betegségekkel szembeni érzékenységet is befolyásolják, ilyenformán betegségmegelőző szerepük van. A táplálóanyagok hatóanyagok hiányában rosszul értékesülnek, mert felszívódásuk tökéletlen. Feltétlenül gondoskodnunk kell róluk, mert ezek a szervezetben nem képződnek, ráadásul a mai tartás mellett a sertésnek kevesebb lehetősége van arra, hogy a hatóanyagokat a talajból vagy a természetes takarmányokból megkapja. A mai, nagy termelőképességű fajták ezekből is többet igényelnek.

Ha ásványi anyagokból, vitaminokból, nyomelemekből a takarmány a szükségesnél kevesebbet tartalmaz:

- csökken a termelés,
- rossz a vemhesülés,
- gyenge az utódok életképessége,
- gyakori az étvágytalanság,
- gyakori a rendellenes étvágy (falrágás, szőrevés, kimarás, vizelet ivása stb.),
- gyakoriak a bőrbetegségek,
- csökken az ellenálló képesség, gyakoribbak a különböző betegségek (főleg a mozgásszervi).

Azt, hogy valamely anyagforgalmi zavar esetén hatóanyaghiányról vagy másról van-e szó, csak szakember tudja megítélni, ezért ha a jelenségek bármelyikét észleljük, forduljunk állatorvoshoz.

Mindenesetre, ha változatos összetételű, többféle, egymást jól kiegészítő takarmányt etetünk, ez ritkábban jelentkezik. Kiküszöbölésére vagy megelőzésére egyébként többféle premix is rendelkezésre áll, de ezek etetésével kapcsolatosan szintén kérjük ki a szakember véleményét, mert nem mindegy, mit, mennyit és mennyi ideig adagolunk a takarmányban.

A túltáplálás (luxusfogyasztás)

A mai takarmányárak mellett érthetetlen, másrészt szomorú látvány, amikor szinte a takarmánnyal almozunk. A szükségesnél több takarmány etetése különösen a tenyészállatokkal felesleges, sőt káros, mert az elhízott kocák szaporodási ciklusa, tejtermelésük, ezáltal a malacok fölnevelése sem kielégítő, az elhízott kanok ugráskészsége, ondóminősége pedig romlik.

Leggyakoribb a túletetés az étvágy szerinti, önetetős takarmányozáskor, különösen, ha az
önetető nem megfelelő, ezért ügyelni kell a jó beállításra. A visszafogott adagokat sokan azért vitatják, mert szerintük ha a sertés nem lakik jól, rosszul érzi magát, s nem lehet jó a termelése sem.

Pedig ez nem így van! Ha jó a környezet, megfelelő az állatsűrűség, ha elég az etetőtér, a fejadagolt sertések is ugyanúgy viselkednek, mint étvágy szerint etetett társaik.
A hízlalásnál az étvágy szerinti önetetésnek természetesen vannak előnyei is, de 60 kg-os testtömeg elérése után jobb az adagolt etetés, egyrészt gazdaságosabb, másrészt jobb a takarmányértékesülés, de várhatóan több lesz a zsír.

Vannak, akik egyetértenek ugyan az adagolt etetéssel, de ismét a jóllakottság érzetére hivatkozva azt mondják, hogy akkor terimésebb, vízfelvevőbb, rostokban gazdagabb takarmányt kell etetni. Igen ám, de a sertés a rostot nem nagyon szereti. A hízók optimális rostigénye 5,5%, a kocáké 8%. E fölötti rosttartalomnál romlik az emésztés.
A túletetés legtragikusabb következményei választás körül jelentkeznek. Gyakorisága és jelentősége miatt ott részletesen foglalkozunk vele.

Hirtelen, átmenet nélküli takarmányváltoztatás

Az átmenet nélküli takarmányváltoztatás minden életkorban káros, mert miatta megváltozik a bél normális lakóinak, az emésztésben szerepet játszó baktériumoknak az összetétele úgy, hogy túlsúlyba kerülnek a káros baktériumok. Ilyenkor a legkülönbözőbb emésztőszervi betegségek lépnek fel, de legalábbis rosszabb a takarmányértékesülés, gyakori az étvágytalanság. Takarmányt legalább egyhetes átmenettel változtassunk!

Pontatlan etetési időpontok

Az etetéssel összefüggő külső környezeti hatásokra (személyforgalom, vödör zöreje, takarítás, esetleg világítás stb.) az állatban reflexfolyamat alakul ki: nő az éhségérzet, nő az emésztőnedvek elválasztása. Ezt a sertés viselkedésével is jelzi: nyugtalan. Ha ilyenkor nem jut takarmányhoz, később hiába kapja meg, azt rosszabbul emészti, annál is inkább, mert "mohón" eszi, a gyomor és a belek hirtelen megtelnek.
Alakítsunk ki etetési rendet, s azt tartsuk be! Nem arról van szó, hogy mindig percnyi pontossággal, ugyanabban az időpontban etessünk, de legalábbis ugyanabban az órában! Ezt a sertés jó testtömeg-gyarapodással hálálja meg.

Rossz minőségű takarmány etetése

A takarmányminőségi gondokkal korábban foglalkoztunk. A leggyakoribb kistermelői panasz: a sertés étvágytalan, nem eszik. Amikor éhes az állat, a takarmányhoz oda is megy, de abba csak "beleszagol", vagy elkezd enni, de azt gyorsan abbahagyja, mindig gondolnunk kell a takarmány nem megfelelő minőségére.

Az étvágytalanság nem betegség, hanem valaminek a következménye. Igaz, lehet betegség következménye is, de nem mindig az! Az ok felderítése összetett feladat, sokszor szakembernek is nehéz. Mindenesetre amikor beteg az állat, nincs sem éhségérzet, sem étvágy, amikor nem beteg az állat, csak a takarmány rossz, akkor éhségérzet van, étvágy viszont nincs.

A takarmányminőséget egyébként gyakran a bélsár állapota is jelzi. A bélsárürítés módjából (nehezített vagy nem, túl ritka vagy túl gyakori stb.), a bélsár állapotából (bogyós vagy híg), mennyiségéből, színéből, szagából (túl bűzös, nyálkás, véres stb.) szakember következtethet egyes minőségi problémákra. Az ismertetett jelenségek észlelésekor tehát mielőbb forduljunk állatorvoshoz!

Rossz diétáztatás, gyógyszeres takarmányok, takarmánykiegészítők helytelen etetése

Amióta a különböző premixekhez, diétás és gyógyszeres takarmányokhoz kistermelők is hozzájuthatnak, egyre több problémát okoz ezek etetése, mert az igen sokszor ötletszerűen, nem megfelelő töménységben és ideig, nem megfelelőmódon történik.

Nem fejlődik jól az állomány? Vitaminpremixet neki! Sántít a sertés? Ásványianyag-premixet neki! Hasmenése van? Gyógyszeres premixet neki! - gondolják sokan, akár szakmai tájékozatlanságból, akár azért, mert a szomszédban hasonló tünetek észlelésekor az állatorvos is ezt javasolta, s úgy gondolják, akkor náluk is beválik. Így azután az okok tisztázása nélküli etetés eredménye takarékoskodás helyett többletkiadás, s a "magánkezelések" miatt az állat sokszor elkésve kerül állatorvoshoz.

A diétás és gyógyszeres takarmányok, illetve takarmánykiegészítők azt a célt szolgálják, hogy valamely - leggyakrabban emésztőszervi - ártalom esetén a betegszervezetet tehermentesítsük, kisebb energiájú, de könnyebben emészthető takarmányokhoz juttassuk. A diétáztatás nem azonos a koplaltatással! Emésztőszervi betegségek esetén ugyan szükség lehet 12, maximum 24 órai koplaltatásra, folyadékra azonban ilyenkor is szüksége van az állatnak, sőt néha több folyadékra, mint amikor egészséges (pl. erős hasmenéskor). Ez a folyadék legtöbbször víz és tea, legjobb a kamillatea, mert a kamilla gyulladáscsökkentő anyagokat is tartalmaz. Kissé hihetetlen, de sokan rosszul készítik el a teát.

Főzik, így éppen a hatóanyagai mennek tönkre. Helyes elkészítési módja: 1-2 marék kamillát 2-3 1 igen meleg, de még nem forrásban levő vízzel leöntünk, az edényt lefedjük, kb. fél órán át állni hagyjuk, azután leszűrjük, majd az egész levet egy vödör (10 liter) meglangyosított vízzel felhígítjuk. A kész teát legfeljebb kissé megsózhatjuk, de sem cukrot, sem más ízesítőanyagot ne tegyünk bele. Ebből a sertés az egynapos koplalás alatt bármennyit ihat, de egy napnál hosszabb ideig ne koplaltassuk!

Diétáztatásra legjobb takarmány a puhára főtt, szétzúzott, héj nélküli burgonya, a pörkölt árpa, a forrázott zab- vagy árpalisztes ivós, a langyos lefölözött tej, az aludttej. Sokan úgy "diétáztatnak", hogy akár valamely betegség megelőzése, akár gyógykezelés céljából valamilyen gyógyszeres takarmánykiegészítőt kevernek a tápba. A baj az, hogy ez nem "célzott" kezelés, ráadásul igen sokszor nem a megfelelő szer, nem a megfelelő mennyiség és nem megfelelő ideig kerül a tápba.
Véleményem az, hogy táppal diétáztatni nem lehet, annál is inkább, mert étvágytalanság esetén a sertés úgysem eszi meg a tápot.

A diétáztatás "ötparancsolata":

- valamennyi emésztőszervi bántalom észlelésekor a diétáztatást azonnal meg kell kezdeni,
- a diétáztatást semmiféle gyógyszerrel nem lehet helyettesíteni,
- a diétáztatást össze kell kapcsolni a gyógykezeléssel,
- mind a diétáztatást, mind a gyógykezelést állatorvosi javaslat szerint kell végrehajtani,
- állatorvosi felügyelet azért is kell, mert vannak olyan gyógyszerek, amelyek használata után az állatot bizonyos ideig nem szabad levágni!

Forrás: Agrárágazat