A terepszinten – rendszerint a talajon – megépített tárolók korszerűtlenek, azonban kis beruházási igényük miatt még ma is megtalálhatók. Tulajdonképpen szükségtárolókról van szó. A halomsiló gömbsüveg alakú, magassága kb. 3-4 m. Alapterületété az a lejtőszög szabja meg, amelynél még a taposótraktorok biztonságosan dolgozhatnak. A kazalsiló keresztmetszete egyenlőszárú trapéz, alul 10-12 m, vagy 16-18 m, felül 6 ill. 12 m. Magassága 3-5 m, hossza 30-50 m.
Ezekben a silókban a legnagyobbak a veszteségek, mivel a szilázs halom fajlagos felülete (az 1m3 tárolótérrel jutó felület) nagy és ki van téve az időjárás viszontagságainak a takarmány. Az átlagos veszteség legfeljebb 30%. A silók lezárása történhet fóliával, talajtakarással vagy a felület bevetésével (rozs, árpa).
Készülhet a siló takarás nélkül is, ez esetben a szilázs vagy szenázs önmagát zárja le, és a külső néhány 10 cm-es rétek takarmányozásra nem használható. Ez esetben a veszteségek egyes összetevők (pl. emészthető nyersfehérje, keményítőérték) tekintetében az 50%-ot elérhetik. A veszteségek csökkenthetők ez utóbbi esetben úgy, hogy a siló alá a talajra szalmaréteget helyezünk és a siló külső felületére zárórétegként, kevésbé értékes takarmányszecskát vagy szalmaszecskát rétegeznek. E silótípusok építése és részben kitárolása (1.ábra) a falközi silókéhoz hasonló, így azok bemutatásánál ismertetjük őket.
1. ábra: A leggyakrabban alkalmazott horizontális siló típusok
a., monolit vasbeton; b., támfalas rendszerek, fából vagy előre gyártott betonelemekből; c., halom siló, fóliazárással; d., föld támfalas kivitel, betonlap burkolással
Falközi silók
A legelterjedtebb silótípust jelentik. Kialakításuk az idők folyamán nagy változatosságot mutatott. Kezdetben a kisebb méretű (szélesség 5-10 m; hosszúság 10-30 m), félig, vagy teljesen a földbe süllyesztett, majd terepszinten megépített falközi silók készültek. A földbe süllyesztés előnyét az jelentette, hogy így a kisebb szélességű silók töltése oldalról billentéssel is megoldható, valamint kisebb volt az időjárási tényező hatása. Hátrányaként említhető viszont, hogy a földmunka költsége magas, nehéz a csurgaléklé elvezetése és csak alacsony talajvízszint mellett használható. Részben ezek indokolják, hogy a terepszinten megépülő változatok terjedtek el később a mezőgazdasági nagyüzemekben.
Kezdetben párhuzamos oldalfalakkal rendelkező ún. áthajtós rendszerűek, majd a korszerűbbnek tekinthető három oldalról zárt kialakításúak épültek. Nagyobb mérettel rendelkeznek, szélességük 12-22 m, magasságuk 2,5-5 m, hosszuk általában 30-50m. Szenázs és szilázs készítésnél a szarvasmarhatelephez a szükséges tárolókapacitást 2-4 szakaszból célszerű kialakítani. A fenti mértekkel egy-egy szakasz térfogata 2000-5000 m3. A tárolt takarmány térfogattömege ennél a silótípusnál átlagosan 500-750 kg/m3 értékű, így szakaszonként akár 1000-3000 t is lehet a befogadóképesség. (Térfogatkihasználásnál kb. 85%-kal lehet számolni)
A terepszinten létesített horizontális silók falazatát készítették deszkapalánkból és bálákkal kirakva (bálafalas tároló). A kitárolásnál használt korszerű technológiai berendezések azonban ma már kizárják ezek használatát. A nagyüzemi telepeken megépített tárolók falazatát előregyártott vasbeton elem, vagy helyben készített monolitbeton szerkezet alkotja. Az előregyártott elemekből készülő silók függőleges falúak (L és T szerelvényű tartólábakkal), ill. ferde falúak, (A szelvényű tartólábakkal) lehetnek. A méretük leginkább 2,5-5,0 m halmaz-magasságú silókialakítást tesz lehetővé.
Legelterjedtebbek és egyben legkorszerűbbek a döntött oldalfaló A szerelvényű tartólábakkal rendelkező, háromoldalról zárt falközi silók (2 ábra). Az oldalfal A szelvényű tartólábait 3 m-es osztással helyezik a betonalapra. A lábakat egye típusoknál három ponton rögzítik az alaphoz. Más megoldásnál a szerelőbetonra helyezett lábszerkezetet padozatbeton fogja össze és rögzíti. Az oldalfalazatot is előregyártott vasbeton elemek alkotják, melyeket csavarozással erősítenek a lábakhoz. Méretük 3,0x1,25 m, vastagságuk 100-120 mm. A csurgaléklé elvezetésére a padozatnál 1,5-2,0%-os lejtést kell biztosítani és ki kell alakítani az elvezető csatorna rendszert is, melyek általában ráccsal fedettek. Az áthajtós rendszerű falközi silók középről indulva a két végoldal felé lejtenek, így ezeknél csak a szakaszok előtt végighúzódó gyűjtőcsatornára van szükség.
 |
| 2.ábra: Három oldalról zárt siló helyben előre gyártott betonelemekből összeállítva. |
A három oldalról zárt horizontális silók töltése (építése) nem igényel speciális gépeket. A takarmányt általában önürítős vagy billenőplatos ún. szecskafelépítménnyel rendelkező szállítóeszközök hordják be a járvaszecskázótól.(3 ábra). A kiürített vagy lebillentett takarmányt tolólappal vagy tolóvillával felszerelt traktor juttatja fel a halomra és egyúttal a terítést is elvégzi. A falközi silók szélességi mérete itt lehetővé teszi a szállítójárművek megfordulását, így a kerekekkel nem szennyezik a takarmányt. Legfontosabb művelet a tömörítés, amit nagy tömegű lánctalpas vagy kerekes traktorral lehet elvégezni. Előnyösebbek az összkerékhajtású nehéz gumikerekes traktorok, melyeket alacsony sebességgel (0,5-0,6 m/s), szükség esetén egy-egy nyomon ismételt járatással kell üzemeltetni. Gyakori megoldás, hogy a tömörítő traktor végzi az anyag teregetését is. A gumiabroncsok optimális nyomása 2,0-2,5 bar. Figyelembe véve az ülepesedést, a készítéskor a halmaz magassága túlhaladhatja az oldalfalakét, de középen kell mindig a legmagasabbnak lennie. Lezárásra célszerű minden esetben 0,15-0,2 mm vastagságú fóliát használni. A lefedésnél a fóliacsíkok hegesztése és a vízelvezetés biztosító elhelyezése nagy fegyelmet igényel. A fólia rögzítésére az oldalak mentén különböző megoldások léteznek. A szél elleni védelmet szalmabálák vagy gumiabroncsok ráhelyezésével oldhatjuk meg. A tárolási veszteség átlagosan 10-14%.
 |
| 3.ábra: A három oldalról zárt (a. ábra) és az áthajtós (b. ábra) siló, valamint az azokban végzett műveletek a silózás időszakában. |
A silók kialakítása célszerűen a terepadottságoktól is függ. Méreteiket a meglevő géppark, de főképpen a telepek elrendezési és gépesítési sajátosságai határozzák meg. A tehergépkocsis szállításhoz keskenyebb silók is készíthetők. Előnyük, hogy bennük kisebbek a kitermelési veszteségek, mivel keskenyebb a megbontandó szabad felület.
A silók magasságát a kitermeléshez rendelkezésre álló gép határozza meg. A magasabb (4-5 m) silók fajlagos beruházási költsége (Ft/m3) kedvezőbb. További előnyük, hogy jobban tömöríthetők, és kisebb a térfogatukhoz viszonyított lezárandó -legnagyobb veszteségeket okozó-felületük.
Alapvető követelmény, hogy a silók úthálózata betonozott, szilárd burkolatú legyen.
A kész-teljes magasságot elért- felület folyamatosan lezárható, csupán a rézsű kíván hosszabb szünet, vagy eső esetén ideiglenes fóliafedést. A falak melletti fóliatakarót úgy kell lezárni, visszahajtani, hogy csapadékvíz ne folyhasson a silózott takarmányba.
Három oldalról zárt falközi silókban kukorica szem- csutka keverék (angol rövidítéssel: CCM) ill. nedves szemeskukorica-zúzalék is tartósítható erjesztéssel. A megfelelően átalakított arató-cséplőgépekkel a betakarítás 28-35% szem-nedvességtartalom mellett történik. CCM esetén a néhány százalékkal magasabb nedvességtartalmú csutka 65-85%-a is betakarításra kerül, így alakul ki az 5-6% nyersrost-tartalmú takarmány, amely sertéseknél előnyös. A silók keresztmetszeti méreteit (szélesség, magasság) a felhasználás ütemének megfelelően kell megválasztani. Javasolható a 10-14 m szélességű és 3-4 m halmazmagasságú silószakaszok létesítése. Betárolás előtt minden esetben szükség vagy nedves kukorica darálásra. A darálás során 1,5-2,5 mm-es átlagos szemcseméretet kell biztosítani. A nedveskukorica-darálók több típusát is kifejlesztették. Üzemeltetésük történhet TLT-ről, de készültek villamos- vagy dízelmotorral egybeépített változatban is. Kalapácsos és csapos rendszerűek lehetnek. Fajlagos energiafelhasználás az üzemi mérések alapján 2-5 kWh/t közötti. Teljesítőképességük a típustól és a meghajtóteljesítménytől függően 15-40 t/h. A legnagyobb tartós üzemi teljesítményű magyar berendezés (38-44 t/h) pótkocsira szerelt dízelmotorral összeépített változatú kalapácsos daráló volt. A szükséges darálóteljesítményt a siló befogadóképessége határozza meg, egy-egy megkezdett silószakaszt három-négy nap alatt be kell fejezni. A betárolást 30-40 cm-es rétegekben elterítve, majd gumikerekes traktorokkal tömörítve szakaszosan kell végezni. Naponta minimálisan 1-1,5 m rétegvastagságot kell betölteni. A töltési hosszt ennek megfelelően kell megválasztani.
Szem-csutka keverék esetén hátrányt jelent, hogy a csutka nagyobb nedvességtartalma és nagy rugalmassága csökkenti az aprítási teljesítményt, ami magasabb fajlagos energiafelhasználást jelent, ugyanakkor romlik a tömörítés hatékonysága is. Szem-csutka keveréknél 3 m halmazmagasság mellett 860-900 kg/m3, nedves szemeskukorica-zúzaléknál 4 m halmazmagasságnál 1000-1050 kg/m3 átlagos térfogattömeg érhető el. A térfogattömeg a halmaz magassága mentén változik. Gyakorlati mérések alapján a 3 m magas (CCM) halmaz átlagos térfogattömege 855-894 kg/m3 (a felső harmadnál 700-730 kg/m3, a középső rétegben 900-940 kg/m3 és az alsó harmadban 980-1030 kg/m3). A veszteségek csökkentése érdekében a falközi silókat fóliával bélelik. A lezárást két fóliaréteggel és közöttük 10-15 cm rétegvastagságban elterített homokréteggel célszerű végezni. A homokréteg véd a rágcsálók ellen és egyúttal csökkenti az időjárási tényezők hatását (mérsékli a fagyveszélyt és nyári túlzott felmelegedést). A technológiai fegyelem betartásával a veszteségek 10% alatt tarthatók.
A szem-csutka keverék és a nedves kukoricazúzalék erjesztéssel történő tartósításának kidolgozására és elterjedésére az energiaárak növekedése miatt került sor. A sertések takarmányellátását meghatározó kukoricánál a mesterséges szárítás magas energiaszükségletét ill. költségét kívánták csökkenteni. Az elérhető megtakarítás 1 t termékre vetítve kb. 25-35 kg tüzelőolaj és 7-9 kWh villamos energia.
Forrás: Agrárágazat
