A telepítésre kerülő aljfű–szálfű–pillangós növényarány a legelőnél 60-20-20%, vegyes hasznosításnál vagyis a rétnél 20-60-20% legyen, míg kaszáló gyepeken elsősorban a szálfüvek dominanciájára törekszünk. Az aljfüvek ugyanis jobban bírják, sőt igénylik a legeltetést, rágást, tiprást, ezért aljfű-túlsúlyosak a legelő keverékek. A szálfüvek viszont a kaszáláshoz alkalmazkodtak, de bizonyos fajaik, pl. réti csenkesz, magyar rozsnok, tűrik a legeltetést is.
A füvek a bokrosodásuk és talajban való terjedésük alapján is jellemezhetőek az agrotechnikai igényük és tűrőképességük szerint. Ha a hajtások egy bokrosodási csomóból erednek a talajfelszín alatt, akkor ezek lazabokrú füvek. Jellemzőjük, hogy magról jól telepíthetők. Hasznosítható fűtermésüket a telepítés után a második évtől adják, de vannak fajok, amelyek már a telepítés évében is nagy termést adnak, pl. olasz perje, viszont csak egy vagy két évesek. A lazabokrú gyepalkotók gyepből való kiritkulása a negyedik évtől várható. Állományuk fenntartása felülvetéses visszatelepítéssel megoldható, ha a vonatkozó rendeletek tiltást nem írnak elő.
A tarackos füvek hajtásai a talajban elágaznak, és vegetatív úton is jól terjeszkednek. Telepítéskor azonban megállapítható, hogy magról nehezen telepítető, igényes fajokról van szó. Termésükre csak a telepítést követő harmadik évtől számíthatunk. Sikeres telepítés esetén átveszik a kiritkuló lazabokrúak helyét a növény állományban és hosszú életű gazdasági gyepet biztosítanak.
A lazabokrú tarackos fűfajok aránya ezért az aljfű-szálfű arány betartása mellett a másik fontos tényező. A keveréknek legalább az egyharmada legyen tarackos fűfaj, úgy alj-, mint szálfűből, hogy a gazdaságos hasznosítási átmenetet később biztosítani lehessen. Különösen a kaszálók létesítésénél fontos ennek a szempontnak az érvényre juttatása, mert gyakori, hogy a csak lazabokrú szálfüvekből álló kaszáló keverékek ötödik hatodik évtől a hasznosíthatatlanságig megritkulnak, a legjobb szándék és agrotechnika alkalmazása mellett is.
A keverékeket többnyire készen vásárolhatjuk meg, de ezeket is lehet elemezni a fajösszetételük jellemzői alapján. Tanácsos azonban inkább a termesztési cél szerint megtervezni a gyep faji összetételét és vetőmag-termeltetővel megkevertetni a vásárolt keveréket. Így nem érhet bennünket váratlan meglepetés. A talaj vízgazdálkodása alapján száraz, üde és nedves fekvésű területek gyepesítésével találkozunk. A talaj vízgazdálkodásának megfelelő fajokból összeállított keverékek biztosítják a gazdálkodás alapfeltételeit.
A szakszerű gazdálkodás az évek folyamán a fajok összetételi arányát megváltoztatja, de nemcsak a magpergés megakadályozása által, hanem az adott feltételekhez alkalmazkodó, a vadon termő értékes vagy értéktelen gyepalkotók betelepülése miatt is. A hosszú távú elvárás az értékes fűfajokban gazdagodó, egyszikű arányait megőrző gazdasági gyep növénytársulásának megőrzése és jövedelmező hasznosítása.
