A gyep mint legolcsóbb takarmányforrás alapvető szerepet játszik a kérődzők takarmányozásában. A gyeppel szemben támasztott igény mindig az állattartás oldaláról jelenik meg. Azzal, hogy legelőként, rétként vagy kaszálóként akarjuk a gyepet hasznosítani, már akaratlanul is döntöttünk a fűfélék elvárt faji összetételének arányáról. Az, hogy tejelő vagy húsmarhának tervezzük a területet, tovább szűkíti a gazdaságos gyeptermesztés alkalmazható fajait.
Ezt követően jelenik meg a színen a termőhelyi adottság, a talajszerkezet, a tápanyag és vízellátás kapcsolata. A tervezési elvárások kavalkádja ezzel még korántsem ér véget. A gyepgazdálkodás alkalmazott rendszere, az, hogy konvencionális intenzív vagy agrár-környezetgazdálkodási programban a fenntartható gazdálkodás extenzifikálási elvárásai szerint szándékozunk tevékenykedni, szintén megszabja a lehetőségeinket.
Induljunk ki abból a tényből, hogy a gyepgazdálkodás a gyepnövényekre alapozott, agrotechnikával előállított szálastakarmány-termés gazdasági állatokkal történő hasznosítását jelenti. A konvencionális gyepgazdálkodás a gyep intenzifikálását jelenti a terméstöbblet fokozása, és ezen keresztül az állateltartó képesség növelése érdekében. Ehhez nagy hozamú fűfajtát telepít, tervszerű tápanyagellátást, műtrágyázást, és ha a lehetőségei engedik, öntözést végez.
A fenntartható gazdálkodás, például az NVT agrár-környezetgazdálkodási programja, nem engedi a termésfokozók használatát, közte az öntözést sem. Megszabja a telepíthető fűfajok számát, arányát, és a legeltethető állatfajokat a legelő terhelhetőségével együtt. Extenzifikált, alacsony ráfordítású, „low input” gazdálkodás, de nem azonos a korábban használt külterjes extenzív gazdálkodással.
A fenntartható gyepgazdálkodási programok támogatását a 150/2004. (X. 12.) FVM-rendelet szabályozza. A rendelet hatálya a 131/2004. (IX. 11.) FVM-rendeletben meghatározott támogatási célok szerint az agrár-környezetgazdálkodás támogatásaira terjed ki. A fentiek függvényében tekintsük át, milyen lehetőségeink vannak a gyeptelepítés területén. A konvencionális gazdálkodásban a telepíthető fűfajok számát az állat igényei szerint, az érvényben lévő kutatási eredmények alapján is meghatározhatjuk.
A klasszikus tejelőmarha legelők fűmag keveréke 5 fű és 2 pillangós gyepalkotó fajból állhat. A keverék összetétele legyen lágy füvű, könnyen legelhető gyepet eredményező fajokból álló legelő. Húsmarhának létesíthetünk gyepet egy fajú telepítéssel, mint a nádképű csenkesz, zöld pántlikafű vagy a magyar rozsnok, de elmehetünk 3 fajig is. A füvek jelen esetben a magyar rozsnok kivételével durvák, nehezen legelhető füvek az állat számára, emellett azonban jó takarmányértékű és a kisülési időszakban is legeltethető termést biztosító fajok. Különös, hogy öntözött gyepeken a tejelő juhok is szívesen fogyasztják a nádképű csenkeszt és a pántlikafüvet, öntözés nélkül viszont többnyire elkerülik őket.
A fenntartható gazdálkodás esetében előírás, hogy szántó visszagyepesítése esetén a keverék összetétele 6 fajnál vagy fajtánál kevesebb gyepalkotóból nem állhat, azonban egyik faj sem haladhatja meg a keverékben a 30%-ot. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor különböző fajták esetében sem lehet négy fajnál kevesebb gyepalkotóból telepítést végezni. A következő oldalon folytatom!
Az elmúlt évek egyre szárazabb időjárása, a növekvő hőmérsékletek és az aszályos időszakok mind nagy kihívást jelentenek a kertek számára. A hagyományos gyep, ami egykor a zöldellő pázsit szinonimája volt, sok helyen inkább szomorú, kiszáradt fűcsomókká a...
Tudtad, hogy a szeptember a gyep megújulásának egyik legjobb időszaka? Ebben a cikkben eláruljuk, hogyan varázsolhatod vissza az életet a kiégett fűfoltokba, és hogyan tarthatod egészségesen a pázsitodat az év minden szakaszában.
A gyönyörű, zöld pázsit minden kerttulajdonos álma, ám a valóságban gyakran szembesülünk a gyomok elterjedésével, amelyek elrontják a gondosan ápolt gyep látványát. A gazosodás okainak megértése és a hatékony megoldások alkalmazása kulcsfontosságú ahhoz, ...