-Növényvédőszeres kezelés után legeltetni csak az előírt várakozási idő letelte után szabad!
-Legelőre csak egészséges állatokat hajtsunk!
-Ott, ahol egyes fertőző betegségek előfordulnak (lépfene, sercegő üszök, rosszindulatú vizenyő, tetanusz), legelőre hajtás előtt az állatokat évente védőoltásban kell részesíttetni. Az egyes védőoltások időpontja és a kihajtás között legalább két hét teljen el, de a védőoltások hat hónapnál régebbiek ne legyenek! Fertőzött területnek számít az, ahol a fenti betegségek 25 éven belül előfordultak.
-A gümőkórmentességet a hatósági állatorvos évenként tuberkulinos bőrpróbával ellenőrzi.
-Gümőkórtól, brucellózistól, leukózistól mentes állomány legeltetését úgy kell megszervezni, hogy más állománnyal ne érintkezzen. Az egyes csoportokban legeltetési idényben ne cserélgessük az állatokat! Ha ez mégis elkerülhetetlen, a legelőtől elkülönített helyen 30 napi karantén kedvező eredménye alapján lehetséges, további alapos megfigyelés mellett (kimarás veszélye).
-Legelőre hajtás előtt legkésőbb 3 héttel a parazitás betegségben szenvedő állatokat gyógykezelni kell! (bőrbagócslárva, májmétely) Mivel a belső élősködőkkel való fertőzöttség megállapításához bélsárvizsgálat szükséges, s mert ezt sokan elmulasztják, megnyugtatóbb, ha megelőzésként is elvégezzük a kezelést.
-Kihajtás előtt legkésőbb három héttel csülökszabályozás, körmözés.
-Az egyes korcsoportokat külön legeltessük!
-Elsősorban egyes parazitás megbetegedések elkerülése érdekében a vízállásos helyeket szüntessük meg! A legelő felszíni vizeinek pH-ja enyhén lúgos, ez a legtöbb bélbaktérium életben-maradásának is kedvez. A mocsaras legelő a leptospirózis "melegágya".
-Akár parazitás, akár baktériumos fertőződés szempontjából egyes legelőterületek veszélyesebbek, főleg azok, melyeket az állatok naponta többször is felkeresnek vagy ott hosszabb ideig tartózkodnak (vízivás, delelés). A pásztorkutyákat és a legelő környékén lévő ebeket évente veszettség elleni védőoltásban kell részesíttetni. Ne hanyagoljuk el galand-és fonálféreg elleni kezelésüket sem!
-Kerüljük a legelő túlzsúfoltságát!
-Állandóan irtsuk a mérgező növényeket, bokrokat!
-A legelőn legyen "árnyékoló".
-Gondoskodjunk a legyek és vérszívó rovarok elleni védekezésről. (porozókapu).
-Jó módszer, ha közömbös kenőccsel (pl. vazelin) a legeltetés megkezdése előtt a tehenek tőgyét bekenjük (kiszáradás, fájdalmas felrepedezés ellen).
-Az állatok bőrfelületére rakodott peték, lárvák ledörzsölésére, a bőrre, szőrre tapadt szennyeződés eltávolítására "vakaródzót" rendszeresítsünk! (2-2,5 m. magas akácfa oszlop. A legelőn az átjárást meg kell tiltani!
-A tartósan legelőn tartott állatok gyógykezelésének, védőoltásainak elvégzéséhez kezelőfolyosót, egyedi kezeléshez leszorítást, lekötést biztosító berendezést kell létesíteni!
-A beteg állatok számára legyen elkülönítő karám!
-Nagylétszámú állományok (50-nél több) esetén az egy és két számjeggyel jelzett utak 500-méteres körzetében és a nehéz- és vegyipari üzemek öt kilométeres körzetében fekvő legelőterület fűtermését, valamint az itt termesztett szálas- és tömegtakarmányokat mérgező nehéz fémekre (pl. ólom) laboratóriumi vizsgálattal, a legelő használójának költségére, évente egyszer, a legeltetési időszak kezdete előtt ellenőriztetni kell!
-Villanypásztoros legeltetéskor csak emberre és állatra egyaránt ártalmatlan áramerősségű berendezést üzemeltessünk (legfeljebb 2,5 milliamper)
-A legelőn lévő kút, itatóhely, egyéb víznyerő hely állategészségügyi szempontból kifogástalan állapotáról a tulajdonos, kezelő illetve használó köteles gondoskodni. Ha szükséges, a vizet fertőtleníteni kell: 1 m3 vízre 30-50 gramm klórmeszet számítunk, amit annyiszor 300 ml. vízben kell elkeverni, ahány m3. víz van a kútban, majd 24 óráig állni hagyjuk, azután kimerjük, az újra összegyűlt víz már használható itatásra. Az itatóhelyeket úgy kell kiképezni, hogy a vízfelesleg lefolyhasson. A vályúk vízfeleslegét fedetten, szikkasztóba kell elvezetni, jó módszer, ha a vályúk környékét kemény padozattal látjuk el.
-Különös óvatosságot és figyelmet igényelnek a hígtrágyával öntözött területek! A hígtrágyát kijuttatása előtt legalább 60 napig tárolni kell, kiöntözése után legkorábban 30 nap elteltével szabad az állatokat a legelőre kihajtani! Jobb késő ősszel, a tenyészidőszak végén kijuttatni. A fertőzési lánc megszakítása érdekében lehetőleg a hígtrágyát más állatfajjal legeltetett legelőn használjuk fel, mint amelyik állatfaj azt termelte, így legalább a fajspecifikus paraziták és baktériumok terjedését csökkenthetjük.
-A legelőn állathullát elásni tilos! (Legközelebbi dögtér, dögkút, hullakamra, hullaégető. Ha erre nincs mód, a legelőtől elkülönített és körülkerített helyen 3 %-os klórmészoldattal történő alapos leöntés után legalább 2 m. mélyre elássuk. Javasolt petróleummal történő lelocsolása is! A hullát úgy hantoljuk el, hogy kóbor állatok hozzá ne férjenek!)
Végül, de nem utolsósorban felhívnám a figyelmet a legelőkön előforduló gyakoribb mérgező növényekre: beléndek, bürök, csattanó maszlag, farkasalma, farkas-fűtej (kutyatej), gyöngyvirág, gyűszűvirág, hunyor, kerek repkény, mezei szarkaláb, zsurló, nadragulya, őszi kikerics, libatop, vízi mételykóró.
Forrás: Agrárágazat
