+Érdekességek

1. A farkasok meglepően sokfélék 

A "farkas" szó általában a szürke farkasra (Canis lupus) utal, a ma is létező legelterjedtebb és legismertebb farkasfajra. A szürke farkasok széles körben úgy vélik, hogy a kisebb Mosbach-farkasból fejlődtek ki, egy mára kihalt kutyaféléből, amely Eurázsiában élt a középső és késő pleisztocén idején. A kalandvágyó, alkalmazkodó ősöknek köszönhetően a szürke farkasok több százezer éven át Eurázsia és Észak-Amerika hatalmas területein éltek, ahol számos alfajra váltak szét.
Még mindig vita van arról, hogy ez a sokféleség mennyire széles, a tudósok nyolctól 38 alfajra osztják őket.

Az eurázsiai farkas a legnagyobb az óvilági alfajok közül, és a legnagyobb elterjedési területtel rendelkező faj. A többi fajhoz tartozik az északi tundrafarkas, a magasan fekvő himalájai farkas, a sivatagban élő arab farkas és a síkságokon élő indiai farkas. A szürke farkasok mellett a Canis nemzetségbe tartoznak még a közeli rokon fajok, mint a prérifarkasok és az aranysakálok, valamint két másik, általában farkasként ismert faj: az etiópiai farkas (C. simensis) és az afrikai aranyfarkas (C. lupaster).

2. Régen sokkal több farkas volt

Még e sokféleség és a szürke farkasok globális viszonylagos bősége ellenére is, a Földön ma már jóval kevesebb farkas - és kevesebb fajta - él, mint egykor.

A fosszilis feljegyzések egy sor érdekes farkas- és farkasszerű fajt tártak fel, például a híres veszett farkast (Aenocyon dirus), valamint a hiperhúsevő xenocyonokat, vagyis a "furcsa kutyákat", amelyek a mai afrikai vadkutyák és dolok ősei lehetnek.

Az őskori természetes kihalásokon felül azonban az ember évszázadokon át háborút viselt a szürke farkasok ellen. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) szerint a szürke farkas egykor a Föld legelterjedtebb emlősállata volt, de az emberek üldözése hozzájárult ahhoz, hogy elterjedési területe mintegy harmadával csökkent.3 Számos egyedülálló alfaj veszett el az idők folyamán, köztük a floridai fekete farkas, a nagy síksági farkas, a Mississippi völgyi farkas és a texasi farkas, valamint olyan óvilági fajok, mint a japán farkas, a hokkaidói farkas és a szicíliai farkas.

3. A rémfarkasok talán nem is voltak farkasok

A mára kihalt veszedelmes farkas Észak-Amerikában körülbelül 13 000 évvel ezelőttig volt gyakori, amikor a kontinens megafaunájának nagy része eltűnt a természetes klímaváltozások közepette. Az ordas farkasok mérete a mai legnagyobb szürke farkasokéhoz hasonlított, de csonttörő állkapcsuk volt, és olyan nagy zsákmányállatokra összpontosíthattak, mint a lovak, bölények, földi lajhárok és masztodonok.

Az ősfarkasok fosszíliái nagy hasonlóságot mutatnak a mai szürke farkasokkal, és a morfológiai hasonlóságok alapján a tudósok régóta feltételezik, hogy a két faj szoros rokonságban állt egymással. 2021 elején azonban a tudósok meglepő eredményeket tártak fel, miután szekvenálták a DNS-t a farkasok szubfosszíliáiból. Az ősfarkasok és a szürke farkasok csak nagyon távoli rokonok - számoltak be a Nature című folyóiratban -, és úgy tűnik, hasonlóságuk inkább a konvergens evolúció, mint a közeli rokonság eredménye. Az ősfarkasok DNS-e egy "erősen eltérő vonalra" utal, amely 5,7 millió évvel ezelőtt vált el az élő kanidáktól - írták a kutatók -, és nincs bizonyíték arra, hogy bármely élő kanidafajjal kereszteződtek volna.6

"Amikor elkezdtük ezt a tanulmányt, azt hittük, hogy a rémfarkasok csak felhúzott szürke farkasok, ezért meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy genetikailag mennyire különböznek egymástól, olyannyira, hogy valószínűleg nem is kereszteződhettek" - mondta Laurent Frantz, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem vezető szerzője egy nyilatkozatban. "A Canis-fajok közötti hibridizációról úgy gondoljuk, hogy nagyon gyakori; ez azt jelenti, hogy a rémfarkasok nagyon hosszú ideig voltak elszigetelve Észak-Amerikában ahhoz, hogy genetikailag ennyire különbözővé váljanak."

4.Az "alfafarkasok" csak anyukák és apukák

A szürke farkasok általában hat-tíz egyedből álló falkákban élnek, amelyek élén egy domináns szaporodó pár áll. Talán hallottál már valakit, aki ezeket a falkavezéreket "alfafarkasoknak" nevezi, vagyis olyan hímeknek és nőstényeknek, akik állítólag a falkán belüli harcok révén nyerik el a dominanciát, és végül a csoport vezetői és kizárólagos szaporítói lesznek. Ez a nézet széles körben elterjedt - és félrevezető.

Sok farkasszakértő ma már elavult kifejezésnek tartja az "alfafarkas" kifejezést, és azt állítja, hogy nem írja le pontosan, hogyan működik egy farkasfalka. Az egyik ilyen szakértő L. David Mech, egy neves biológus, aki évtizedekkel ezelőtt hozzájárult a fogalom népszerűsítéséhez, de ma már ellenzi a használatát. Mech szerint ma már tudjuk, hogy az "alfafarkasok" valójában csak szülők, a többi falkatag pedig az ő utódaik. A farkasok gyakran élethossziglan párosodnak, és a családjukban több szaporodási időszakból származó fiatal és fiatal felnőtt egyedek is lehetnek.

"Az "alfa" azt jelenti, hogy versenyeznek a többiekkel, és egy verseny vagy csata megnyerésével a csúcsra jutnak" - írja Mech a honlapján. "A legtöbb falkavezér farkas azonban egyszerűen úgy érte el a pozícióját, hogy párosodott és kölyköket hozott létre, amelyek aztán a falkájukba kerültek. Más szóval ők csupán szaporítók, vagyis szülők, és ma már csak így nevezzük őket".

5. A farkasok családi állatok

A kifejlett szürke farkasok képesek egyedül is megélni, és egy ideig szükségük is lehet rá, miután elhagyták a szülőfalkájukat. A farkasok azonban rendkívül szociálisak, és gyakran életre szólóan párosodnak, ha egyszer társra találnak. Ez egy új farkasfalka, vagyis a nukleáris család, a farkasok alapvető társadalmi egységének kezdetét jelenti.

Mind a szürke, mind a vörös farkasok évente egyszer, késő télen vagy kora tavasszal szaporodnak, és mindkettőjük vemhességi ideje körülbelül 63 nap. Egy alomban általában négy-hat kölyök születik, amelyek vakon és süketen jönnek a világra, és erősen függnek az anyjuktól. A farkaskölykökről azonban a falka minden tagja gondoskodik, beleértve a szüleiket és idősebb testvéreiket is.

Gyorsan fejlődnek, három hét után már a barlangon kívül is felfedezőútra indulnak, és hat hónap alatt közel felnőtt méretűre nőnek. A farkasok 10 hónapos korukban érik el az ivarérettséget, de néhány évig még a szüleikkel maradhatnak, mielőtt elköltöznek.

Magyarországon is megjelentek a farkasok!

Bár sokan úgy gondolják, a farkasok, medvék, hiúzok a szomszédos országokból járnak át hozzánk, szakemberek már mintegy tíz itt élő farkascsaládról tudnak. Hazánkban két hagyományos élőhelyük volt: az Északi-Középhegység a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl, és a jelek szerint ma is ott élnek.