A farkasok nagyszerű állatok és az ökoszisztémának is nagyon jót teszenk. Ismerd meg őket! Már tíz farkascsalád is él Magyarországon. Hihtetetlen, de az életterük pedig egyre csak nő!
LEÍRÁS
A szürke farkasok, vagy más néven erdei farkasok hosszú, bozontos farokkal rendelkező, gyakran fekete végű kutyák. Szőrzetük színe általában a szürke és a barna keveréke, buffaszínű arc- és aljszínnel, de a színük változhat az egyszínű fehértől a barnáig vagy feketéig. A szürke farkasok némileg hasonlítanak egy nagy német juhászkutyára. A farkasok mérete attól függően változik, hogy hol élnek. Az északon élő farkasok általában nagyobbak, mint a délen élők. A farkasok átlagos testmérete három és öt láb hosszú, a farkuk pedig általában egy és két láb hosszú. A nőstények súlya általában 60-100 font, a hímeké pedig 70-145 font.
TERÜLET
A szürke farkas történelmi elterjedési területe az Egyesült Államok területének több mint kétharmadára terjedt ki. Ma a szürke farkasok Alaszkában, Michigan északi részén, Wisconsin északi részén, Montana nyugati részén, Idaho északi részén, Oregon északkeleti részén és Wyoming Yellowstone-i területén élnek. A mexikói farkasokat, a szürke farkas egyik alfaját Arizonában és Új-Mexikó délnyugati részén, védett parkokban telepítették vissza. A farkasok a tundrától kezdve az erdőkön, erdőkön, füves területeken és sivatagokon át a legkülönbözőbb élőhelyeken élnek.
TÁPLÁLKOZÁS
A farkasok húsevők - a nagy patás emlősöket, például szarvast, jávorszarvast, bölényt és jávorszarvast fogyasztják. Kisebb emlősökre, például hódokra, rágcsálókra és nyulakra is vadásznak. A felnőtt egyedek akár 20 kiló húst is megesznek egyetlen étkezés során.
VISELKEDÉS
A farkasok testbeszéddel, szagjelzéssel, ugatással, morgással és üvöltéssel kommunikálnak. Kommunikációjuk nagy része a falka társadalmi hierarchiájának megerősítését szolgálja. Ha egy farkas azt akarja megmutatni, hogy alárendelt egy másik farkasnak, akkor leguggol, nyüszít, behúzza a farkát, megnyalja a másik farkas száját, vagy a hátára fordul.
Ha egy farkas kihívást akar intézni egy másik farkashoz, akkor morog, vagy hátrahajtja a fülét a fejére. A játékos farkas táncol és meghajol. Az ugatást figyelmeztetésként használják, az üvöltés pedig a távolsági kommunikációra szolgál, hogy a falkát újra összefogja, és távol tartsa az idegeneket.
ÉLETTÖRTÉNET
A farkasok falkában élnek. A legtöbb falkának négy-kilenc tagja van, de a farkasok száma két farkastól akár 15-ig is terjedhet. Alkalmanként egy falka akár 30 tagúra is nőhet, amíg néhány egyed el nem szakad, hogy új területet keressen, és saját falkát alakítson.
A falkahierarchián belül hím- és nőstényhierarchia létezik. Az alfahím uralkodik az egész falka felett, mind a hímek, mind a nőstények felett. Csak az alfa nőstény és a hím szaporodik.
Amikor a fiatal felnőtt egyedek elérik a hároméves kort, vagy csatlakoznak a falkához, vagy elhagyják azt, hogy saját területet keressenek. Az új terület lehet közel is, ha sok a zsákmány. Egyes területeken a fiatal felnőttek több száz mérföldet is megtesznek, hogy új területet találjanak.
A farkasok általában élethossziglan párosodnak. Az Egyesült Államok északi részén január végétől márciusig szaporodnak. A délebbre élő farkasoknál a szaporodási időszak korábban kezdődik. A farkasok körülbelül 63 napig vemhesek, és általában négy-hat kölyköt hoznak világra.
A farkaskölykök általában odúban születnek. Születésükkor nem látnak és nem hallanak, és körülbelül egy fontot nyomnak. A kölykök körülbelül hathetes korukban elválasztják őket. A felnőtt falkatagok húst nyelnek, és azt visszaviszik a falkába a kölyköknek. Miután a felnőttek felöklendezik a táplálékot, a kölykök bőséges ételt kapnak. Az anyafarkas néhány havonta új barlanghelyre költözteti a kölykeit, egészen őszig, amikor a falka már nem lakik többé barlanghelyen. A vadonban a farkasok 8-13 évig élnek, néha tovább is. Fogságban akár 15 évig is élnek.
VÉDELEM
A szürke farkas története az amerikai vadvilág egyik legmeggyőzőbb története. Egykor a farkas Észak-Amerika nagy részén elterjedt volt, de kíméletlenül vadászták, és elterjedési területének nagy részén kipusztították. Napjainkban a farkas az erőteljes természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően sikeresen visszatér korábbi élőhelyeinek egy részén. A szürke farkas létfontosságú szerepet játszik az ökoszisztémák egészségében és megfelelő működésében.
