Evés szokása
Főleg magvak, rügyek, levelek. Az év nagy részében vegetáriánus. Télen, amikor a talajon lévő táplálékot többnyire eltemeti a hó, fák és bokrok rügyeivel táplálkozik. Tavasszal leveleket, zöld hajtásokat és nagy mennyiségű virágot fogyaszt. Ősszel változatos étrend, magvakkal, bogyókkal, levelekkel, hulladék szemekkel. Nyáron főleg rovarokat eszik (különösen a fiatal madarak), köztük sok szöcskét.
Fészkelés
Tavasszal kora reggel a hímek a bemutatóhelyen gyülekeznek. A hím felfelé fordítja a farkát, széttárja a szárnyait, a fejét mélyen tartja, lábával gyorsan lépked, miközben előrefelé vagy körbe-körbe mozog. A hím felfújja a nyakzsákokat, majd üreges károgással leereszti őket; a faroktollakat is megzörgeti. A nőstény felkeresi a bemutatóhelyet, és az egyik hímmel párosodik. A fészek helye a földön, bokor vagy sűrű fűcsomó alatt van. A (nőstény által épített) fészek sekély mélyedés, gyér fűvel, levelekkel, páfrányokkal bélelve.
+Érdekesség a fajdról
A nemek hasonlóak, bár a hímeknek feltűnésmentes sárga szemfésűi és halványlila légzsákjai vannak a nyakukon. Mindkét ivarnak tollas lábai és felső része fehérrel, buffal, barnával és feketével tarkított. A szárnyakon feltűnő fehér foltok vannak, a mellkason és a szárnyakon pedig hófehér alapon V alakú barna jegyek.
A kifejlett hímek és nőstények átlagos hossza 16,5 és 18,5 hüvelyk között van; a kifejlett hímek átlagosan 33 unciát, a kifejlett nőstények pedig 29 unciát nyomnak. A kontinentális választóvonaltól nyugatra élő, kihaltnak hitt populációkat egészen a közelmúltig egy kisebb alfajnak, a kolumbiai élesfarkú fajdfajdnak (Tympanuchus phasianellus columbianus) tartották.
Ezeknek a populációknak általában szürkébb a tollazatuk, kifejezettebbek a foltok a torkon, és keskenyebbek a rajzolatok az alsó részen (Hoffman és Thomas 2007). A kontinentális választóvonaltól keletre és nyugatra élő populációk nukleáris és mitokondriális DNS-e azonban szinte teljesen átfedésben van, ami arra utal, hogy a kolumbiai élesfarkú fajd valószínűleg soha nem lakta Montana nyugati részét, és az ott megfigyelt csökkenés az Alföldön élő populációkhoz genetikailag hasonló populációkban következett be
