Az intézmény egykori dolgozóinak visszaemlékezései
Hogya György egyike volt az intézmény egykori dolgozóinak, aki érdekesen emlékszik vissza a gyermekmenhely viharos időszakára:
Elmondása szerint elfogyott az ivóvíz és a tífusz rohamosan fertőzött épületen belül, amely tizedelte a lakosságot is, viszont a kórházzá nyilvánítás fordulópontot hozott magával, hiszen elkezdték a felújításokat és a gyermekek gyógyításában is új távlatok nyíltak.
A szörnyűségeket viszont elnyomják a csodálatos emlékek, amelyeket a gyerekekkel élhetett át az intézményben, és a kórház emlékére ültetett egy akácfát az épület mellé, ami tiszteletben tartja a gyerekek emlékét. Emlékszik az együtt töltött karácsonyokra, disznótorosokra, amelyeken együtt énekeltek minden télen a gyerekekkel, mint egy hatalmas család. Hogya György 32 évig dolgozott a gyermekmenhelyen, és máig szerelemként gondol rá vissza.
Azóta is elhagyatottan áll a gyermekkórház egykori épülete
Az 1995-ben végleg bezárt kórház épülete azóta is kihasználatlanul és elhagyatottan áll, pedig 2007-ben a szomszédos egyetem megkapta az épület-együttes kutatás céljából.
Az épületben számos dokumentumot otthagytak, köztük rengeteg főkönyvet, amelyben pontosan vezették a gyerekek nyilvántartását évről-évre és még a gyermekkórház tablóját is elfelejtették magukkal vinni, amin nyomonkövethetjük képekben a kórház fejlődését 1945 és 1960 között.
Így lett hát, hogy az egykoron gyermekzsivajtól hangos kórházban mamár kísérteties csend honol.
