A luffa, lopótökök nemzetségébe tartozó, hideg érzékeny szivacstök (Luffa cylindrica) Indiából származik. Jellegzetes kúszónövény. Nagy, ragyogó-sárga porzós virágai csoportosan fejlődnek. Termése az uborkához hasonlít. Belseje hálós, rostos szerkezetű. Az ebből készült mosdószivacsok nálunk is egyre gyakrabban kaphatók luffaszivacs néven, de emellett virágkötészeti célokra, és mellények béléseként is alkalmazzák. Az érett termést néhány napra be kell áztatni, majd meghámozni, vízben kinyomkodni, és napon szárítani. Így jutunk a szivacshoz.
Az 5 méteresre is megnövő futónövény, a maghéj nélküli olajtök (Cucurbita pepo var Styriaca) Amerikából származik. A növény fagyérzékeny. Ősszel 5-7 termés fejlődik a növényen. A magjából hidegen sajtolt olaj remek minőségű salátaolaj, a benne lévő mintegy 25 féle alkaloida összhatása révén roboráló-, és gyógyhatású is (pl. Pepponen kapszula). A visszamaradó magdara édesipari alapanyag, vagy koncentrált fehérje takarmány. Magján csupán egy vékony hártya van, ami megszárítva egyszerűen ledörzsölhető, így már a bontással sem kell vesződni. A zsenge termésből készített püré hatékony eledele a diétázóknak. Sütve, sőt spagetti szószként is fogyasztható.
A lopótök és a laskatök (istengyalulta tök) már ismertebbek a hazai kertekben. Előbbiből (Lagenaria sp.) a borok fejtéséhez használt eszközt, a “lopót” készítették, utóbbinak előnye, hogy főzéskor vékony csíkokra esik szét, így szükségtelen előtte gyalulni, aprítani. A lopótököt Kínában kulacsnak használták. A Kalebass vagy kalabass pipa a lopótök szárából és fejének egy részéből készített pipa. Ha a lopótök héja megvastagszik és kisárgul, szára kemény és barna, akkor már érett. Legajánlatosabb az első fagyokig a növényen hagyni. Szedni néhány centis szárral kell. Majd 3%-os hiperolos vízben mossuk meg. A lopótök akkor szárad ki a legeredményesebben, ha a teljesen érett tököt meleg, huzatos helyen szárítjuk. Néha a kiszáradás egy évet is igényel. Óvatosan használjuk, minden karcolás felületi sérülés tönkre teheti.
A laskatököt (Cucurbita ficifolia) nagyanyáink régen istengyalult-töknek hívták. Közép-Amerikából származik. Mexikótól Peruig őshonos növény. Már régóta ismert, termesztett és fogyasztott növény. Európában kevésbé terjedt el. Nálunk házi kertekben az ország különböző vidékein ma is megtalálható, Bár régen falun többen termesztették, mint manapság. Eredeti élőhelyén a magvetésre az esős évszakban kerül sor, míg a termés érlelés, szüretelés már a száraz évszakra esik. Magas cukortartalmú főzeléknövény. Húsát Amerikában édes sütemények készítéséhez is használják. A fehérje dús, olajos magvakból mézes édesség készül Mexikóban, amelyet palanquetas-nak neveznek.
