A haszonnövények között is akadnak, olyanok, amelyeket dísznövényekként is számon tarthatunk. Ezek magvai - kis utánajárással- már hazánkban is kaphatók. Most pedig be is mutatjuk nektek mindet!
A tökről a spanyol és francia felfedezők méltán gondolhatták, hogy az amerikai indiánok kedvelt vadon növő csemegéje. A nagy tömegben talált fajokat azonban már régóta termesztették a Dél-Nyugaton és a Szent Lőrinc folyó mentén. Őshazájuk feltehetően Mexikó és Közép-Amerika lehetett. Ugyanakkor 25-26 fajuk Észak-Amerikában is őshonos. A tök a felfedezések idején mind Ázsiában, mind Európában ismeretlen volt. Az őslakók számára azonban legalább olyan fontos eledelnek számított, mint a bab vagy a kukorica. De alkalmazták hólyagbántalmak kezelésére és fájdalomcsillapításra is.
Az 1500-as években a spanyolok magukkal hozták Európába. A XVIII. századra Itáliában már termesztették vékony héjú, hosszúkás változatát, amelyet később cukkíninek nevezték el. A XIX. századig mégsem vált közkedveltté, s bár Ázsiába és Afrikába is eljutott már az 1600-as években, további sorsáról nincsenek biztos információk.
Kertünk külön színfoltja lehet a kolbásztök (Lagenaria siceraria), amelynek termése a két méteres hosszúságot is elérheti, ezért mindenképpen támaszték mellett neveljük. Valószínűleg Afrikából származik. A vízen úszó terméseivel innen terjedt el pl. Indiában, Indonéziában, Kínában. Eljutott az Újvilágba (Mexikó, Peru) is. Vetés után két hónappal már virágzik. Könnyen kereszteződik más fajokkal, így a változatok sokasága jön létre. További érdekessége, hogy zsenge korában kiválóan regenerálódik: így az is megoldható, hogy csak egy étkezésre szánt darabot vágunk le belőle, a többi része a száron hagyva tovább növekszik. A fiatal termés fogyasztható, míg a termésfalból merítő edény, flaska készülhet. Egyiptomban már ie. 3500 ban edényként használták a termést. Kiváló főzeléknövény: zsenge, édes, keserű anyagoktól mentes.
