Tejnedve egy papain nevű, a pepszinhez hasonló fehérjebontó enzimet (proteáz) tartalmaz. A papaja hatóanyaga élősködőellenes szer, amely nyugtatja az emésztőrendszert. Elősegíti a fehérjék, a zsírok és a cukrok emésztését, a gyomorsav mennyiségétől függően.
Ödémagátló és sebgyógyulást serkentő tulajdonság is jellemzi. A Floridai Egyetem kutató bebizonyították, hogy a papaja segíti a rákkal szembeni küzdelmet és csökkenti a tüdő-, mell-, máj-, méhnyak-, és hasnyálmirigyrák kialakulásának esélyét. A papaja rostjai megkötik a rák kialakulásáért felelős toxinokat és megvédi a még egészséges bélhámsejteket, így segít megakadáyozni a vasagbélrák kialakulását.
Ezen felül még az 1-es típusú cukorbetegek vércukorszintjét is csökkenti, ápolja a bőrt és a hajat, illetve magas a vitamin és ásványianyag-tartalma. Jóllehet a növény mérgező hatását nem jelezték, a dinnyefából készült termékek csak orvosi rendelvényre kaphatók, mert egyesekből allergiás tüneteket váltanak ki és módosíthatják a véralvadást is.
Amire nagyon nagy szükségünk van, az nagyon jó talaj, sok napsütés, és fagymentes éghajlat! A fagymentes éghajlattal azért kicsit gondban vagyunk, de ha van télikertünk, akkor már boldogok lehetünk (a teleltetést mindenképp meg kell oldani fagymentes helyen). A papaja magról szaporítható növény, magját pedig manapság már bármelyik gazdaboltban meg tudjuk vásárolni, de egy papaja gyümölcs is megfelel természetesen – ez esetben a gyümölcsöt ketté kell vágni, majd kikaparni a magját, megtisztítani és szárítani.
Keressünk egy napos és védett helyet a kertben, és oda vessük el a magokat. Fontos, hogy jól válasszuk meg a helyét, mivel nem szereti az átültetést, ha valami megzavarja a gyökerét, azonnal visszaesik a fejlődése! A dinnyefának nagyon jó talajra van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön, biztosítsunk számára szerves anyagokkal és különféle tápanyagokkal gazdagított talajt.
Ássunk egy nagyjából fél méteres átmérővel rendelkező gödröt, töltsünk bele jó minőségű komposztot, és talajkeveréket, aztán szúrjuk bele a magokat (20-30 darabot). Ezután takarjuk a magokat egy kis földdel, komposzttal, majd szórjunk rá mulcsot. Ha minden ideális, akkor 2-4 hét múlva már megpillanthatjuk a csírákat. Kis idő múlva azt fogjuk tapasztalni, hogy a hajtások eltérnek egymástól, méretben és élénkségben is, ekkor kell selejteznünk.
Húzzuk ki a kisebbeket, a gyengébbeket, vagy pedig vágjuk vissza a nagyokat a talaj szintjéig. Ebben a szakaszban érdemes csak hat növényt meghagynunk – a papajafa lehet hímnemű, nőnemű, és kétnemű, azért hagyunk meg ennyi hajtást, hogy legyen köztük nőnemű vagy hímnemű, mivel, mint azt már említettük, a hímneműek nem hoznak termést.
A virágzásra egészen addig kell várnunk, amíg el nem érik az méteres magasságot. Arról ismerhetjük fel a hímneműeket, hogy ők fognak először virágot hozni, ezek a virágok pedig hosszú, vékony záron vannak (a nőnemű virágzat egyetlen virágból áll). Virágzáskor selejtezzük ki a hímneműek nagy részét, csak egyetlen egy hímneműre van szükség minden 10-15 nőnemű növény között a jó beporzás érdekében. Ezután nincs más dolgunk, csak bízni abban, hogy elég meleg lesz, elég napsütés éri, és a talaj is megfelelő, ebben az esetben ugyanis 6-10 hónapon belül már szedhetjük is le az első érett gyümölcsöket!
